Számlázás vagy selejtezés?

A Könyvbazár ügy kapcsán a kiadók egyrészt elszenvedik, hogy a kapott fogyásjelentések alapján kiállított számláik nem lesznek kifizetve, másrészt a bizományba adott készlet egy része nincs meg. Amikor a visszáruk lezárulnak, és az újra nyíló boltok leltárai feldolgozásra kerülnek, a kiadók akkor tudnak majd teljes kárértéket megállapítani.

Felmerül a kérdés, hogy a bizományosnál keletkezett készlethiányt (aminek oka lehetett például kozmetikázott fogyásjelentés is) a kiadók számlázzák-e le.

Én ezt nem javasolom. Ennek egyik oka, hogy  a 1,5-2,5 milliárd forint értékű 2016 év végi könyvforgalomból,  a mai napig egy árva forint sem került kifizetésre. Az állam sem kíván helytállni. A perek évekig húzódhatnak. A Könyvbazár Kft-re valószínűleg felszámolás vár.

Minden számla kiállítás rövid időn belül fizetendő Áfa kötelezettséget von maga után, tehát várható vevői nem fizetés esetén is a kiadó az államnak befizet. Lesz a kiadónak egy további behajthatatlan követelése, amit majd veszteségként le kell írni, beleértve az Áfa részt is.

Az értékesítésről kiállított számla (könyvelési módszertől függetlenül) a készlet csökkenését  jelenti, azaz a számlázott hiányzó készlet kiadónál nyilvántartott értéke értékesítési költségként jelenik meg. Igazán – bevétel hiányában – ez a veszteség.

Egyszerűbb, ha a készlethiányt a kiadó selejtezi. Eredmény szempontjából ugyanott vagyunk.

Kategória: adózás, likviditás, pénzügyi, számvitel | Címke: , , , , | Hozzászólás most!

Köteles példány beszolgáltatás

A kormány új rendelettervezete a hazai kiadványok kötelespéldányainak (címenként 5 pld.)  beszolgáltatási kötelezettségét a kiadókra hárítja. Eddig a nyomdák feladata volt beküldeni.  Ez költséget és plusz adókat jelent:

  • ingyenes átadás, a bekerülési érték (előállítási költség) eredménycsökkentő, a postázási, szállítási költségével együtt;
  • mivel a kötelespéldányok nyomdaköltségének Áfája a nyomdaszámla alapján levonásba került, az ingyenes átadás értékesítéssel egyenértékű az ÁFA tv. szerint, azaz fizetendő adót kell megállapítani, ami egyéb ráfordításba könyvelendő, eredménycsökkentő hatású;
  • sem a kiadó, sem az OSZK nem közhasznú szervezet, társasági adó szerinti adományról szó sem lehet, tehát az ingyenes átadás nem elismert költség (nem a jövedelem, nyereség elérését szolgálja), ezért adóalapnövelő tétel a kötelespéldányok értéke.

A tervezetben nincs szó az adóhatások alóli mentesítésről. Érdekes módon szankciók között található, hogy a jogosult szervezet megvásárolhatja a hiányzó műveket, és annak költségét a kiadókra háríthatja. Az sem érthető, miért kell öt példány, mikor Európában beérik 1-2 kötelespéldánnnyal.

Milyen elegáns megoldás lenne az állam részéről az általa felvállalt közfeladat, a könyvtárak ellátása, a nemzeti szellemi vagyon megőrzése érdekében megvásárolná a kötelespéldányokat. De úgy látszik akármennyi csapás éri a kiadókat, még lehet fokozni…

Kategória: adózás, jogi szabályozás, könyvszakma | Címke: , , | Hozzászólás most!

Adóék a szerzői díjaknál

A minimálbér és szakképzési bérminimum jelentős emelése terheinek enyhítése céljából 2017. évben a szociális hozzájárulási adó és egészségügyi hozzájárulás 27%-ról 22%-ra csökken, és 2018. évben további csökkenés várható. Az alábbi táblázat bérjövedelem esetén mutatja  nettó bér, a bruttó bér és a vállalkozás teljes költség terhelése egymáshoz viszonyított arányát, figyelembe véve a bérek után fizetendő szakképzési hozzájárulást is.

Adóék, az adóztatás szintje: (66,5/123,5) 46,15% ami Európában az egyik legmagasabb maradt a változtatások ellenére.

A százalékokról:

nettó jövedelem szint            bruttó jövedelem szint            vállalkozás költségszint

            100%                                       150,4%                                    185,7%

                66,5%                              100%                                    123,5%

                53,8%                                    81%                                       100%

A szerzői díjakra áttérve három tiszta eset létezik:

  • Örökösök : a bruttó jövedelem egyéb összevonandó jövedelem, ahol bevétel – a jog megszerzése érdekében igazolt költséggel csökkenthető csak. Gyakorlatilag nincs költség, azaz jövedelem=bevétel. Itt 15%  Szja levonással 85% a nettó jogdíj, a kifizető további költsége 22% EHO, azaz 122%, adóék 30%.
  • Munkavégzés nélküli vagyoni jog átruházás eredeti a szerző, fordító stb.  magánszemély részéről. Önálló tevékenységből származó jövedelem szerint adózik. A magánszemély nyilatkozata alapján a járó bevétel elismert költségekkel csökkenthető annak 50%-s mértékéig, vagy a törvényi 10% költséghányad alkalmazható bruttó jövedelemként. Utóbbival számolva a nettó jövedelem 86,5%-a bevételnek, a kifizető költsége továbbra is 122%, adóék 29%.
  • Írás, műfordítás munkavégzéssel járó jogdíj. Szintén önálló tevékenység származó jövedelemként kezelendő. Az előbbi esethez képest nincs változás,  ha a munkavégzés idejére jutó, elismert költséggel, vagy 10% átalánnyal csökkentett jogdíj – mint önálló jövedelem –  napi összege kisebb 1275 Ft-nál. Ha nagyobb akkor van járuléklevonás is, normál esetben 10% nyugdíjbiztosítási-, 3+4% egészségbiztosítási- és 1,5 % munkaerőpiaci járulék címén. Ez jövedelemadóval együtt összesen 33,5%, míg a kifizető vállalkozást 22% szochó+1,5% szakképzési járulék terheli. A bevételhez viszonyítva nettó jogdíjszint 69,85%. Az adóék 43,4%.

Ismét felhívom a figyelmet arra, hogy vegyes esetben (vagyoni jog átadás és munkavégzés is) a Felhasználási Szerződésből kell kiindulni, ill. ott tisztázni például a személyes hozzájárulás arányát. A másik gyakori félreértés a nem egyéni vállalkozó, de számlás magánszemélyek esetében szokott előfordulni. Az hogy egy magánszemély rendelkezik adószámmal és számlatömbbel, nem mentesíti a kifizetőt a jövedelemadó és járulékok levonásától. Utóbbit, pedig csak a magánszemély nyilatkozata alapján tudja számfejteni.

 

 

 

 

Kategória: adózás, könyvszakma | Címke: , , , , , , | Hozzászólás most!

A bizományi szerződés : jog és gyakorlat

A könyves szakmában kiadók és kereskedők között általános értékesítési módszer a bizományosi elszámolás rendszerének alkalmazása.  Hasonlítsuk össze a polgári törvénykönyv előírásait a gyakorlattal a bizományi szerződés kapcsán.

Ptk. 6:281.§. Bizományi szerződés alapján a bizományos a megbízó javára a saját nevében ingó dologra adásvételi szerződés kötésére, a megbízó a díj megfizetésére köteles.

A könyvkereskedő a saját nevében értékesíti kiadó könyveit, ezek eladási árából a bizományosi szerződésben  meghatározott árréssel csökkentett összeget fizeti meg a kiadónak. Vagyis saját díját levonva nettó összeget fizet. De a lényeg a Ptk. idézett része szerint, hogy a megbízó kiadó javára adja el annak termékét. A szerződésekben rögzített árrést, mint megbízó által fizetett jutalékot, bizományosi engedményt, bizományos visszatarthatja az általa eladott áruk ellenértékéből. Ennek a szabályozásnak fényében az a tény, hogy a bizományos nem tud fizetni a kiadónak – véleményem szerint a szerződést teszi semmissé.

Természetesen a bizományos vállalkozás is lehet veszteséges, gazdaságtalan működésű,  ezért szükséges a megbízó védelme a bizományos hitelezőivel szemben.

Ptk. 2:282.§.(3) A bizományos hitelezői nem támaszthatnak igényt

a) a bizományossal szerződő féllel szemben fennálló és a megbízót illető követelésekre;

c) a befolyt és elkülönítve tartott vagy kezelt olyan pénzeszközökre, amelyekről megállapítható, hogy megbízót illetik.

Tehát a könyvnagykereskedő kiskereskedőkkel szembeni követeléseinek a kiadói árrés leszámításával maradó része, a bolti eladások kiadói árrés leszámításával maradó része a kiadóknak való kifizetésen kívül más célra nem használható. Ez a törvény.

Nem fogadható el, sőt szerződésszegés címén megtámadható, amikor a Rainbow Kft. mint a Könyvbazár albizományosa nem kívánja kifizetni az eladott áruk utáni  járó részt. A Rainbow Kft. nem hivatkozhat ugyanis a Könyvbazár Kft.-vel szembeni egyéb követeléseire.  A kiadóknak járó pénzeket a kiadóknak a törvény erejénél fogva meg kell kapniuk. A többi következtetést vonják le a jogászok.

Kategória: jogi szabályozás, könyvszakma | Címke: | Hozzászólás most!

Bizonytalan realizálású bevétel és követelés kezelése a 2016 évi záráskor

A Matyi Birodalom összeomlása vagy válsága kapcsán nyilvánosságra került – kiadóknak írt, Matyi Dezső által szignált –  Könyvbazár Kft. levélből világossá vált, hogy a november, decemberi értékesítés után járó bevételek, és a lejárt követelések nem lesznek kifizetve. A 2016. évi mérlegbeszámoló készítésekor a számviteli törvény kötelezi a vállalkozásokat a vevői követelések értékelésére.  Mindig probléma szokott lenni, és nem a könyvelő dolga eldönteni, hogy a tartósan lejárt, vagy jelentős követeléssel kapcsolatban:

  • éljünk-e az értékvesztés képzési lehetőséggel,
  • elszámoljuk -e hitelezési veszteségként, vagy behajthatatlan követelésként kivezessük

Az alapvető különbség, bár mindhárom lehetőség az eredményt csökkenti, az hogy:

  •  üzleti érdekből saját döntés alapján történő végleges leírás szabad, de társasági adóvonzata lehet (csak a kapcsolt vállalkozások között),
  • a behajthatatlanná minősítéshez külső bizonyíték kell, (végrehajtási eljárás, csődbiztos, felszámolóbiztos nyilatkozata a fedezetnélküliségről stb. )
  • az értékvesztés saját becslés alapján képezhető, és visszaírható, adóalap növelő és csökkentő tételekkel érinti meg a társasági adóbevallást.

Ebben a helyzetben azt javasolom a kiadóknak, hogy a Könyvbazárral szembeni követelésükre képezzenek akár 100%-s értékvesztést. Ez ugyan a 2016. évi eredményt rontja, de mentesíti a 2017. és azt követő éveket a valószínűleg bekövetkező behajthatatlanság miatti leírás eredményhatásától.  Pontosan ez az óvatosság számviteli alapelvének értelme, a  ma látható jövőbeni veszteséget a mostani eredmény terhére számoljuk el. (Ha mégis fizetésre kerülne sor, akkor az plusz jövőbeni eredményt jelent!)

Ide másolom a számviteli törvény vonatkozó passzusát:

14§. (8) Nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha az árbevétel, a bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan. A tárgyévi eredmény meghatározása során az értékvesztés elszámolásával, a céltartalék képzésével kell figyelembe venni az előrelátható kockázatot és feltételezhető veszteséget akkor is, ha az az üzleti év mérlegének fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között vált ismertté. Az értékcsökkenéseket, az értékvesztéseket és a céltartalékokat el kell számolni, függetlenül attól, hogy az üzleti év eredménye nyereség vagy veszteség (az óvatosság elve).

Az értékvesztéssel a számviteli törvény 55§-a foglalkozik, a behajthatatlan követeléseket a törvény 3§ (10) pontja definiálja.

Kategória: könyvszakma, pénzügyi, számvitel | Címke: , , , | Hozzászólás most!