A könyvutalvány Áfa 2019

Fontos változás lép életbe az ÁFA törvény nyári módosítása alapján 2019. január 1-től. Eddig a vásárlási utalványok, mint készpénzhelyettesítő eszközök szerepeltek, azaz termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ellenértékének tekintettük őket, vagyis  kibocsátásuk, vagy beváltásuk nem járt adókötelezettséggel.

Szerepük felértékelődött. A könyvutalvány, új terminológia szerint egycélú utalvány, ami annyit jelent, hogy rögzített milyen termékkörre váltható be (könyv, 5%-Áfa, magyar könyvesbolt). Könyvutalvány kibocsátása, átruházása, ingyenes átadása a törvény 18/A §-a szerint könyvek értékesítésének felel meg, azaz termékértékesítés fizetendő Áfával. Számlakiállítási és adófizetési kötelezettséggel jár, amelyet a bevallásokban is szerepeltetni kell. A jó hír viszont az, hogy az utalvány beváltásakor a vásárló felé történt termékátadás nem lesz adóztatandó ügylet. (Persze, ha a vásárlási érték nagyobb, mint a beváltott utalványok értéke, a különbözet már adóztatandó, azaz csak erről a részösszegről lesz  kötelező  a számlakiállítás ).

Tovább bonyolítja az adóügyeinket, ha a beváltás nem az utalványt kibocsátó cégnél történik. Ekkor a beváltó az utalvány összegének megfelelő termékértékesítést számláz az utalványt kibocsátó cégnek. Így tehát a beváltónál előfordulhat, hogy egy könyv értékesítésről két részszámlát is kiállítani lesz köteles. A kibocsátó felé a beváltott utalvány összegéig, a vásárló felé a pénzzel kifizetett különbözetről. 

Ki mit nyer ezzel a szabályozással? 

Az állam előre beszedett adót, hiszen lehet hogy az utalványok egy része későbbi vásárlásokban ölt testet, vagy soha nem is lesz beváltva. A boltok, a pénztárgépes rendszerek, számlázóprogramok még bonyolultabbá válnak, hiszen nem lehet direkt módon a készletcsökkentést, és értékesítést összekötni.  Az adózási és pénzügyi adminisztrációs feladatok nőnek, bürökrácia növekedés történik egyszerűsítés helyett. A számviteli kezelésről ne is beszéljünk, mert az utalvány eladásért beszedett összeg nem lehet más mint vevőktől kapott előleg.

Van azért egy kiút: minden változatlan marad, ha többféle (Áfakulcsokban is eltérő) termékre bocsátunk ki un. többcélú utalványt.

Kategória: Egyéb | Címke: , , , | Hozzászólás most!

A csőd elkerülése a könyvkiadóknál – 3. rész A kilábalás útjai

Az előző két bejegyzésemben (itt és itt) foglalkoztam az egészséges kiadói működés feltételeivel, azokkal a jelzésekkel amelyekre figyelni kell, mert mutatják a romló kiadói gazdálkodási folyamatokat. Most nézzük meg mit lehet tenni az eredményes gazdálkodás helyreállításához.

  1. Mindenképpen azzal kell kezdenünk, hogy a keletkezett, vagy ismereteink szerint bekövetkező veszteségeket minél előbb realizálni szükséges, a következő időszakok tehermentesítéséhez. Ez akár egy veszteséges év bevállalását is jelenti. Selejtezni  szükséges az eladhatatlan készletelemeket. A rosszul fizető vevőkre, az előállítási önköltség alatti áron még eladható könyvekre célszerű értékvesztés elszámolását alkalmazni,  ami nyilvántartási értéküket a várhatóan beszedhető összegre csökkenti.
  2. Készletekben lekötött pénzek kiszabadítása, a pénzügyi egyensúly helyreállítása végett. A korábbi években gyártásba adott, és kifizetett könyvek eladásából minden forint bevétel “tiszta pénz”. Keresni kell tehát új értékesítési lehetőségeket, leárazás, akciózás ebben a körben állandósulhat. Itt jegyzem meg, hogy a nagyon alacsony áron történő eladás még mindig biztonságosabb, mint az ingyenes átadás és adományozás. Utóbbiak esetében Áfa, társasági adó következmény felmerülhet, az átadónál, és az átvevőnél is, hacsak nem közhasznú társaság.
  3. Semmit nem ér a veszteségek leírása, a készletekben lekötött pénzek kiszabadítása, ha nem párosul egy óvatos,  kiadáspolitikával, amely az újdonságoknál a gyorsan eladható könyveket, és keresleti igény alapján a sztenderd választékot (backlist, utánnyomások) helyezi előtérbe.  Ebben az átmeneti időszakban minden könyvkiadási ráfordítást a pénztermelés szempontjából kell megítélni. A kiadási döntések járhatnak címszám és kibocsátási forgalmi érték csökkenéssel, áremeléssel, megjelenési példányszám csökkentésével.
  4. A rezsi költségekkel való takarékoskodás alapvető követelmény. Itt elsősorban a logisztikai költségekre, szállítás, raktár bérlet és üzemeltetés, készletmozgatás ráfordításaira gondolok. A nagy és évek során megnőtt immobil készletek többlet költséggel járnak. Ha sikerül olyan üzemmódra váltani, hogy gyorsabban forgó készleteink vannak, az költségmegtakarításban is megtérül.

 

Kategória: Egyéb | Hozzászólás most!

A csőd elkerülése a könyvkiadóknál – 2. rész a romlás jelei

A gazdálkodás egyensúlyának felborulását sok tényező okozhatja, vannak külső és belső kiadón belüli okai ennek. Ebből emelek ki néhány jellemző tényezőt. Minél előbb ismeri fel a kiadó ezeket a jeleket, annál könnyebben tudja a működési egyensúlyát helyreállítani.

A készletnövekedés tartóssá válik, és nem követi az árbevétel megfelelő arányú növekedése. Ezt több mutatóval is lehet elemezni, többek közt:

  • a megtérülési és forgási mutatók romlanak (árbevétel/átlagkészlet, értékesítés közvetlen költsége/átlagkészlet),
  • a kiadó raktárában növekvő- és a bizományosoknál lévő készletek csökkenő aránya a teljes kiadói készleteken belül,
  • korosított készletlista értékelése, az immobil (már partnerektől teljesen visszáruzott) készletek növekvő aránya, selejtezések hiánya,
  • az egyes könyvek értékesíthetőségét kalkulációkkal lehet tervezni, és utólag is szükséges értékelni, ha a kiadó termékválasztéka ebből a szempontból romlik, az is bevételkiesést és készletnövekedést okozhat.

Mindezt cikkenként, cikkcsoportonként is érdemes áttekinteni a helyes következtetéshez. Az évenkénti valódi leltár hiánya és tagolatlan nyilvántartások, valamint a készletérték fiktív  emelésével előállított mesterséges eredmények akadályozzák a gazdálkodás felborult egyensúlyának felismerését.

A közelmúltbeli Könyvbazár ügy rávilágít arra, hogy a vevőállomány növekedése nem fizető partnerekkel szintén pénzhiányhoz vezet, és később az értékvesztés ill. követelés kivezetésekor az eredmény csökkenés is beáll. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy:

  • új szerződés kötésekor nézzük meg a partner anyagi helyzetét (pl. ingyenesen lekérdezhető mérlegeiből a tőke, pénzeszköz fedezet és likviditás mutatók alapján)
  • a fizetés késésre, elmaradásra azonnal reagálni kell, visszáruztatással, árukiadás leállításával. Szükség esetén nem kell visszariadni a jogi lépésektől sem.

Ha a vevőállomány aktualitását biztosító intézkedések elmaradnak, az  a csőd felé tereli a kiadót. Késő a mérlegből értesülni arról, hogy a magas vevőállomány által biztosított nem valós eredmény – hiszen nem történt értékvesztés, vagy hitelezői veszteség leírása – pénzügyileg nem sokat ér, a kiadónak nincs pénze.

A szállítóállomány növekedése – eladósodás a nyomdák, szerzők felé – szintén jelzés a pénzügyi gondokra. A lejárt tartozások arányának növekedése, vagy a fizetési késedelmes napok számának növekedése jelzi a gondokat, és nyilván nem lehet tartósan erre játszani.

Az újdonságok várható, vagy elért bevételhez viszonyított előállítási költségszintjének növekedése, a hozam csökkenése is eredményromláshoz, és pénzhiányhoz vezet.

Ne feledkezzünk meg a rezsi költségek indokolatlan növeléséről sem (a menedzsment juttatásai), másrészről pedig a csökkentésük címén az adminisztráció kiszervezéséről. Utóbbival gyakran együtt jár, hogy a valóságos gazdasági helyzet elemzéséhez adott időben szükséges információ nem áll rendelkezésre. Mindkét jelenség káros.

Mindezeket a kontrollokat egy kiadó normális működésébe célszerű beépíteni, és akkor  folyamatosan értékelni lehet a gazdálkodás romlását, vagy javulását.

 

Kategória: kalkuláció, könyvszakma, pénzügyi, számvitel | Hozzászólás most!

A csőd elkerülése a könyvkiadóknál – 1.rész Az egészséges kiadói működés

A következő három blogom témája a pénzügyi csődhöz vezető jelek felfedezése, illetve megszüntetése külső források bevonása nélkül. Ehhez persze ismernünk kell az eredményes működés receptjét. Sok kiadó vezető hisz abban, hogy a készülő új  könyvek,  új projektek, esetleg több marketinggel jobban értékesülnek, és az átmeneti nehézségek megszűnnek. Ez ritkán szokott bejönni.  Az eredményes és operatív gazdálkodásból eredő pénztöbbletet is hozó könyvkiadói működést az alábbi modellel fejezhetjük ki:

Pénzbevételek –   tárgyévi előállítási költségek – rezsi költségek – készletváltozás   >     osztalékigény vagy adózott eredmény igény

Ha  figyelmesen átgondoljuk az összefüggést, három az éves mérleg nyitó és záró oszlopából származó különbözetet is találunk:

a.) Árbevétel +/- vevők állományváltozása = Pénzbevétel (csak a működésből eredő!)

b.) Kifizetett könyvkiadási ráfordítások +/- szállítók állományváltozása = tárgyévi előállítási költségek  (a rezsiköltségeket időszakonként állandónak tekintve!)

c.) Készletek változása, ha csökken az pénzbevételt jelent, ha nő az készletben  lekötött pénzt.

Ha a fenti képlet teljesül – eltekintve a befektetési, tőke, és hitelműveletek pénzügyi hatásától, azt mondhatjuk, hogy a könyvkiadási tevékenység pozitív pénztöbbletet, és eredményt termel. Persze természetesen több tényező is van, amit itt elhanyagoltam, de úgy gondolom, hogy rendes gazdálkodás mellett hatásuk nem jelentős (pl. egyéb követelések, adó- és járuléktartozások, értékcsökkenés, időbeli elhatárolások változása).

 

 

 

 

Kategória: könyvszakma, likviditás, pénzügyi, számvitel | Címke: , , , , | 1 hozzászólás

Irodalmi ügynökségek számlázási gyakorlata

Most hogy a kiadói egyesülés (MKKE) napirendre tűzte a hazai gyakorlat problémáinak megbeszélését, érdemes áttekinteni – az alapoktól indulva – e témakör problémáit.

Szellemi jogok adásvétele, közvetítése szolgáltatás az Áfa törvény szerint, mivel nem felel meg a termék fogalmának. (Áfa tv. 13§. ) Külföldi partnerrel kapcsolatos szolgáltatás nyújtás, és igénybevétel esetén az alkalmazandó forgalmi adó törvényt a teljesítés helye határozza meg. Ha az Magyarországon van, akkor a magyar Áfa törvényt kell a belföldi adóalanyoknak alkalmazni. E szerint  szolgáltatások Áfázásának főszabálya az, hogy a fizetendő adót az azt igénybevevő adóalany állapítja meg, és vallja be saját adóhatóságának (37§. ) Magyar kiadó jogeladása külföldre adómentes emiatt, viszont jogvásárlása külföldi kiadótól fizetendő adót keletkeztet. A szellemi jogok adásvételének kulcsa jelenleg 27%. Természetesen az általános szabályok szerint adózó magyar kiadó,  akár ugyanazon bevallásban, levonási jogával is élhet. Amennyiben a magyar jogszerző fél a vásárolt kiadási jogot továbbadja (mert erre engedélyt kapott a külföldi partnerrel kötött szerződésében), akkor már egy új értékesítési ügylet keletkezik, belföldre 27% Áfával.  Adó alóli mentesség közvetítői tevékenységnél  csak néhány különleges esetben, illetve külföldi teljesítési hely esetében áll fenn (110 §.)

Az hazai  Irodalmi ügynökségek gyakorlata az, hogy a képviselt külföldi eladó fél helyett állítanak ki számlát, amelyen a szerződéses jogdíjak – általában- 90% -a adómentesen, mint jog közvetítése szerepel, 10 %, pedig mint ügynökségi jutalék 27% Áfával. Kisebb tételenként bankköltséget és árfolyam különbözeteket is számláznak.

A jogtulajdonos és jogvásárló köt szerződést, amely felhatalmazza az Irodalmi ügynökséget a Szabályos számla kiállítására és az ellenérték beszedésére. Ugyanakkor az eladó fél kénytelen  adómentes számlát kiállítani jogvásárlója felé, ha az kéri.

Nyilvánvaló, hogy mind a vételár 90% -10% megosztása, mind a dupla számlázás helytelen, nem felel meg az Áfa törvényünk fenti előírásainak.

  • Ha az Irodalmi ügynökség csak a szerződéskötés összehozásáért felelős, akkor jutalékát a jogeladótól kellene kapnia,  követelését oda számlázza. A jogvásárló belföldi kiadó a külföldi fél 100%-s, adót nem tartalmazó számlája alapján fizet és a fentiek szerint adózik. Ez az eset nem zárja ki azt sem, hogy eladó a fizetést az Irodalmi ügynökségre engedményezze. Az ügynökség jogeladást még ebben az esetben sem számlázhatná.
  • Ha az Irodalmi ügynökség – mint valami bizományos – átveszi eladótól az értékesítés jogát, akkor kiállíthat a magyar kiadó felé Áfás belföldi  jogeladási számlát (szintén 100%-ról), majd Megbízó kiadójával elszámol bruttó, vagy nettó módon, ő lesz a külföldi fél számlájának címzettje. Ez valódi közvetített szolgáltatás a számvitel nyelvén, de Áfában máshogy adózik a szolgáltatás igénybevétele, és tovább értékesítése. Ezt erősíti meg a 15. § Ha az adóalany valamely szolgáltatás nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ennek a szolgáltatásnak igénybevevője és nyújtója is.

A magyar kiadók figyelmét felhívom arra, hogy csak olyan bankköltséget, és árfolyam különbözetet fizessenek ki, amiről a szerződésben megállapodtak.

Sokszor találkozom az ügynökségek számláin azzal a kitétellel, hogy a tevékenység adómentes, mert a számlakibocsátó ügynökség  – aki a számla fejlécén (Eladóként) szerepel -, más nevében, más javára jár el. Ez már önmagában is ellentmondás. Ha valaki Megbízás alapján más részére számlákat készít, saját magát nem tüntetheti fel Eladóként, oda a Megbízója nevét célszerű felírni.

 

 

 

 

 

 

 

Kategória: adózás, jogi szabályozás, könyvszakma | Címke: , | Hozzászólás most!