A könyvkészlet leltározása

A hazai könyvkiadók bizományi rendszer keretében értékesítik könyveiket, leszámítva a saját mintabolti, ill. web-áruházi értékesítéseiket. Az eljárás lényege a saját előállítású könyvkészletek fizikai átadása, beszállítása a kereskedők raktárába, ismétlődő havi, negyedéves elszámolási kötelezettséggel, amit fogyásjelentésnek hívunk, és ami a kiadók számlázott árbevételének az alapját képezi.

A könyvkiadókat e módszer sok problémája sújtotta, és sújtja, állandó veszteségeket okozva. Túl a differenciálatlan árrésen, és az amúgy is utólagos számlázás melletti  késve fizetések gondjain, a kiadói készletnyilvántartások problémái is felvetődnek.

Azon nem lehet vita, hogy eladásig (a fogyásjelentésben szereplő értékesítésig) a könyv  a kiadó tulajdona, egyedileg (címenként) kell,  az eszközvagyon részeként kimutatni, és csak kivételes esetekben fordulhat elő, hogy egy hazai kiadó mérlegében nem szerepel készlet. (Például: ha  a megjelenő könyveket megvásárolja a cégcsoportba tartozó kereskedő cég.)

A számviteli törvény szabályozása szerint a kiadóknak, ugyanúgy mint  más gazdálkodó cégeknek is:

  • A számviteli politika keretében el kell készíteniük az eszközök és források leltárkészítési és leltározási szabályzatát, ezért felelős az ügyvezető (2000. évi C. törvény a számvitelről, röviden Sztv. 14§. (5), (12) ).
  • Az eszközöket és a kötelezettségeket leltározással (mennyiségi felvétellel, egyeztetéssel ellenőrizni és egyedenként értékelni kell (Sztv. 46§. (3) ).
  • A mérlegtételeket az Sztv. 69.§-a szerint leltárral kell alátámasztani, amely történhet mennyiségi felvétellel és egyeztetéssel. Az idegen helyen tárolt készletekre az egyeztetés előírásának végrehajtása kötelező. Saját előállítású készleteknél, mint a kiadónál a könyv, a mérleg fordulónapjára vonatkozóan kell az egyeztetést  elvégezni, mennyiségben és értékben dokumentálni szükséges, a mérlegzárási időszakban.

Mindebből az következik, hogy a bizományba adás nem mentesíti a kiadókat saját készletük valódi mennyiségi és értékbeni megállapításától. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a bizományos elszámoltatása a kiadó feladata, hiszen ő szerződött vele, és a bizományos kimenekülése az egyeztetés alól, bármilyen indokkal, nem jelent hivatkozási alapot a fentiekben ismertetett szabályozás be nem tartására a kiadó részéről.

Az egyeztetésnek felelősen akkor tud egy kiadó eleget tenni, ha olyan részletes készletnyilvántartást vezet, amely legalább mennyiségben és bizományosonként tartalmazza a bizományba adott, onnan visszavett, továbbá bizományos által fogyásként jelentett mennyiségeket. A viták elkerülése végett célszerű a raktárjegyes és szállítóleveles dokumentálása a készletmozgásoknak.

Tehát nem menti fel a könyvkiadókat leltározási feladatuk alól:

  • hogy a bizományos az albizományosaival nem tud elszámolni (ld. Rainbow – Könyvbazár)
  • hogy a boltokban új üzemeltető mellett folytatódik az értékesítés, kiadó által elfogadott átadás-átvételi jegyzőkönyvek nélkül.

Az a szabályozás, hogy a termék bizományba adója felel a valóságban fellelhető készletért, nem egyedi. Az Áfa tv. vevői készletre vonatkozó szabályai (182 §.)  a készletet külföldre átadó hazai vállalkozásra írnak elő tételes mennyiségi nyilvántartási kötelezettséget. Itt is megerősítve, hogy a leltározásra a számviteli törvény előírásait kell alkalmazni.

 

 

 

Kategória: könyvszakma, számvitel | Címke: , | Hozzászólás most!

Fedezeti pont számítás nyomdai döntés előtt és után

Vegyük a következő egyszerű példát:

  • A kiadásra kerülő könyv tervezett ára: 4 200 Ft,
  • 50% árrés,  5% Áfa mellett a kiadói bevétele: 2 000 Ft/pld,
  • a szerkesztés, műszaki előkészítés, borító jogdíjak teljes költsége: 1 000 000 Ft
  • a szerzővel 8 %-s  royalty megállapodást köt a kiadó. Ez 320 Ft/ értékesített példány
  • a nyomda előzetesen 500 Ft/pld. árajánlatot tesz (bizonyos határok közötti) nyomtatásra.*

A fedezetszámítási logika szerint az előállítás fix költségeit kell osztani az egy példányra jutó bevétel (kiadói ár) és a mennyiséggel lineárisan változó költségek különbözetével.

  1. Az eredmény az a gyártási mennyiség, ahol a kiadó számára éppen megtérülnek a kiadás fix költségei.  A gyártási (értékesítésre szánt) példányszámot e pont felett kell megadnunk, hogy nyereséget realizáljunk.  Esetünkben 1.000.000 Ft/(2.000-320-500) Ft = 847 pld. adódik. Ha ellenőrzést végzünk várható bevétel itt 1 695 ezer Ft, és ugyanennyi az összes költség is. Érdemes tehát 1500 példányra szerződést kötni.
  2.  A kiadó megköti a szerződést a nyomdai gyártásra 1500 példányban, 735.000 Ft + Áfa értékben, és megrendeli a gyártást. A tárgyalások során sikerült elérni a 490 Ft/pld. gyártási darab árat.  A változás a fedezetszámításban az, hogy innentől a nyomdai költség fix költséggé válik.

Az új fedezeti pont: 1.735.000 Ft/(2000-320) Ft = 1032 darab. Ennyit kell eladni ahhoz, hogy az előállítás költségei megtérüljenek.

Hasonlítsuk össze a két számítást:

  • az első számítás célja a gazdaságos gyártás határának meghúzása, feltételezve, hogy a gyártott mennyiség egyúttal értékesítésre kerül.
  • a második számításnál adott az előállítás teljes költsége, kivéve az értékesítéstől függő royaltyt, amit mint egy bevételt csökkentő jutalékot veszünk figyelembe. Itt azt vizsgáljuk, hogy az előállítási kiadások milyen értékesítési példányszám elérése után térülnek meg.

* Megjegyzés: kissé leegyszerűsítettem az első számításnál a nyomdai ajánlatot, mivel az mindig példányszám függő, és az emeléssel együtt darab ár csökken. Igazából ez nem a mennyiséggel  együtt lineárisan változó, hanem degressziv költségfajtaként viselkedő ráfordítás. Azonban ismert egy költségredukciós számítás is amellyel ez a probléma feloldható.

 

 

 

Kategória: kalkuláció, könyvszakma | Címke: , | Hozzászólás most!

Számlázás vagy selejtezés?

A Könyvbazár ügy kapcsán a kiadók egyrészt elszenvedik, hogy a kapott fogyásjelentések alapján kiállított számláik nem lesznek kifizetve, másrészt a bizományba adott készlet egy része nincs meg. Amikor a visszáruk lezárulnak, és az újra nyíló boltok leltárai feldolgozásra kerülnek, a kiadók akkor tudnak majd teljes kárértéket megállapítani.

Felmerül a kérdés, hogy a bizományosnál keletkezett készlethiányt (aminek oka lehetett például kozmetikázott fogyásjelentés is) a kiadók számlázzák-e le.

Én ezt nem javasolom. Ennek egyik oka, hogy  a 1,5-2,5 milliárd forint értékű 2016 év végi könyvforgalomból,  a mai napig egy árva forint sem került kifizetésre. Az állam sem kíván helytállni. A perek évekig húzódhatnak. A Könyvbazár Kft-re valószínűleg felszámolás vár.

Minden számla kiállítás rövid időn belül fizetendő Áfa kötelezettséget von maga után, tehát várható vevői nem fizetés esetén is a kiadó az államnak befizet. Lesz a kiadónak egy további behajthatatlan követelése, amit majd veszteségként le kell írni, beleértve az Áfa részt is.

Az értékesítésről kiállított számla (könyvelési módszertől függetlenül) a készlet csökkenését  jelenti, azaz a számlázott hiányzó készlet kiadónál nyilvántartott értéke értékesítési költségként jelenik meg. Igazán – bevétel hiányában – ez a veszteség.

Egyszerűbb, ha a készlethiányt a kiadó selejtezi. Eredmény szempontjából ugyanott vagyunk.

Kategória: adózás, likviditás, pénzügyi, számvitel | Címke: , , , , | Hozzászólás most!

Köteles példány beszolgáltatás

A kormány új rendelettervezete a hazai kiadványok kötelespéldányainak (címenként 5 pld.)  beszolgáltatási kötelezettségét a kiadókra hárítja. Eddig a nyomdák feladata volt beküldeni.  Ez költséget és plusz adókat jelent:

  • ingyenes átadás, a bekerülési érték (előállítási költség) eredménycsökkentő, a postázási, szállítási költségével együtt;
  • mivel a kötelespéldányok nyomdaköltségének Áfája a nyomdaszámla alapján levonásba került, az ingyenes átadás értékesítéssel egyenértékű az ÁFA tv. szerint, azaz fizetendő adót kell megállapítani, ami egyéb ráfordításba könyvelendő, eredménycsökkentő hatású;
  • sem a kiadó, sem az OSZK nem közhasznú szervezet, társasági adó szerinti adományról szó sem lehet, tehát az ingyenes átadás nem elismert költség (nem a jövedelem, nyereség elérését szolgálja), ezért adóalapnövelő tétel a kötelespéldányok értéke.

A tervezetben nincs szó az adóhatások alóli mentesítésről. Érdekes módon szankciók között található, hogy a jogosult szervezet megvásárolhatja a hiányzó műveket, és annak költségét a kiadókra háríthatja. Az sem érthető, miért kell öt példány, mikor Európában beérik 1-2 kötelespéldánnnyal.

Milyen elegáns megoldás lenne az állam részéről az általa felvállalt közfeladat, a könyvtárak ellátása, a nemzeti szellemi vagyon megőrzése érdekében megvásárolná a kötelespéldányokat. De úgy látszik akármennyi csapás éri a kiadókat, még lehet fokozni…

Kategória: adózás, jogi szabályozás, könyvszakma | Címke: , , | Hozzászólás most!

Adóék a szerzői díjaknál

A minimálbér és szakképzési bérminimum jelentős emelése terheinek enyhítése céljából 2017. évben a szociális hozzájárulási adó és egészségügyi hozzájárulás 27%-ról 22%-ra csökken, és 2018. évben további csökkenés várható. Az alábbi táblázat bérjövedelem esetén mutatja  nettó bér, a bruttó bér és a vállalkozás teljes költség terhelése egymáshoz viszonyított arányát, figyelembe véve a bérek után fizetendő szakképzési hozzájárulást is.

Adóék, az adóztatás szintje: (66,5/123,5) 46,15% ami Európában az egyik legmagasabb maradt a változtatások ellenére.

A százalékokról:

nettó jövedelem szint            bruttó jövedelem szint            vállalkozás költségszint

            100%                                       150,4%                                    185,7%

                66,5%                              100%                                    123,5%

                53,8%                                    81%                                       100%

A szerzői díjakra áttérve három tiszta eset létezik:

  • Örökösök : a bruttó jövedelem egyéb összevonandó jövedelem, ahol bevétel – a jog megszerzése érdekében igazolt költséggel csökkenthető csak. Gyakorlatilag nincs költség, azaz jövedelem=bevétel. Itt 15%  Szja levonással 85% a nettó jogdíj, a kifizető további költsége 22% EHO, azaz 122%, adóék 30%.
  • Munkavégzés nélküli vagyoni jog átruházás eredeti a szerző, fordító stb.  magánszemély részéről. Önálló tevékenységből származó jövedelem szerint adózik. A magánszemély nyilatkozata alapján a járó bevétel elismert költségekkel csökkenthető annak 50%-s mértékéig, vagy a törvényi 10% költséghányad alkalmazható bruttó jövedelemként. Utóbbival számolva a nettó jövedelem 86,5%-a bevételnek, a kifizető költsége továbbra is 122%, adóék 29%.
  • Írás, műfordítás munkavégzéssel járó jogdíj. Szintén önálló tevékenység származó jövedelemként kezelendő. Az előbbi esethez képest nincs változás,  ha a munkavégzés idejére jutó, elismert költséggel, vagy 10% átalánnyal csökkentett jogdíj – mint önálló jövedelem –  napi összege kisebb 1275 Ft-nál. Ha nagyobb akkor van járuléklevonás is, normál esetben 10% nyugdíjbiztosítási-, 3+4% egészségbiztosítási- és 1,5 % munkaerőpiaci járulék címén. Ez jövedelemadóval együtt összesen 33,5%, míg a kifizető vállalkozást 22% szochó+1,5% szakképzési járulék terheli. A bevételhez viszonyítva nettó jogdíjszint 69,85%. Az adóék 43,4%.

Ismét felhívom a figyelmet arra, hogy vegyes esetben (vagyoni jog átadás és munkavégzés is) a Felhasználási Szerződésből kell kiindulni, ill. ott tisztázni például a személyes hozzájárulás arányát. A másik gyakori félreértés a nem egyéni vállalkozó, de számlás magánszemélyek esetében szokott előfordulni. Az hogy egy magánszemély rendelkezik adószámmal és számlatömbbel, nem mentesíti a kifizetőt a jövedelemadó és járulékok levonásától. Utóbbit, pedig csak a magánszemély nyilatkozata alapján tudja számfejteni.

 

 

 

 

Kategória: adózás, könyvszakma | Címke: , , , , , , | Hozzászólás most!