Pénztermelő könyvkiadás

Az előző bejegyzésben ismertettem egy egyszerű számítási módot, hogyan lehet meghatározni adott könyvhöz tartozó olyan eladási határárat, amely felett pozitív pénztöbblet érhető el egy időszakban ( a megjelenéstől számított egy éven belül).

Határár = önköltség * kiadóra és könyveire jellemző szorzó (p) . Elemezzük a szorzót alakító tényezőket:

  • az eladott és gyártott mennyiség viszonya (a készlet forgása, f-el jelöltük) fordítottan arányos a határárral. A nagyobb éven belüli fordulat (pl. 0,5 helyett 0,75) csökkenti a határárat, vagy több könyv esetében a pozitív cash-flow elérését biztosító, un. árbevételi igényt. Amennyiben az időszak elején rendelkezésre álló nyitó készletet is figyelembe vesszük, a forgási mutató számítása bonyolultabb lesz.
  • az árrésből képzett (1 -a)/1,05 résztényező jelentése nem más mint a kiadó forgalmi értékből visszaszámított átlagos bevételi szintje. Ez minél magasabb, annál alacsonyabb a pozitív finanszírozási ár, illetve bevétel. Az egyik véglet itt a terjesztőnek kizárólagos értékesítési jogot adó kiadó viszonylag magas árrésért, de cserébe mentesül a logisztikai költségek nagy részétől, viszonylag alacsony rezsivel működhet. A másik eset, hogy a kiadó csak márkaboltjában és Web-áruházában árusítja termékeit, a rezsiköltségei a készletkezelés miatt drágulnak. Igazából ezért e-tényezőt csak a következő tényezővel együtt lehet értékelni. Többcsatornás értékesítés esetén az un. kiadói átlagár meghatározása is kellő körültekintést érdemel.
  • a rezsifedezetből számított (1 – b) mutató jelentése az előállítási költségek aránya a kiadó, vagy könyv árbevételében. A határbevételt befolyásoló fordított arányosság itt is fennáll. Természetesen itt a kiadás nem lehet veszteséges, mert akkor a pénzügyi többlet előállítására vonatkozó kezdeti feltevésünk is helytelen lenne.

Láthatjuk tehát, hogy a határár meghatározása bármilyen egyszerűnek tűnik is, mégis a megvalósítása felszínre hozza a szakma összes problémáját (alacsony forgási mutatók, magas árrések, rezsiviselőképesség az önköltség felett). A tartósan a határbevétel alatt működő kiadók pénzügyi helyzete romlik, miközben a készlet és a kezelési rezsije emelkedik.

Kategória: Egyéb | Hozzászólás most!

A cash többletet biztosító eladási határár meghatározása

A könyvek többségénél az értékesített példányok a gyártott példányszám alatt maradnak, készlet keletkezik. Természetesen a gyártást egy évnél rövidebb idő alatt ki kell fizetni, az értékesítés bevétele adott műnél több évig elhúzódhat. A megjelenés évében könnyen pénzveszteség keletkezhet.

Mindig izgatott az a kérdés, hogyan lehet olyan árat meghatározni, amely egy időszak (megjelenéstől számított egy év alatt) legalább a pénzügyi nullszaldót biztosítja. Kiindulhatunk az alábbi egyszerű összefüggésből:

Éves cash-flow hatás adott címnél:

Bevétel – rezsifedezet  – előállítás kiadásai > 0

A kiadó bevételét az időszak alatt értékesített mennyiség a keresett eladási ár és átlagos árrés/árengedmény (a),  mint paraméter befolyásolja. Az előállítási kiadás a gyártott mennyiség és előállítási önköltség szorzata.

Gazdálkodó szervezet nem működhet rezsiköltségek és elvárt eredmény realizálása nélkül. Cégszinten meghatározható egy bevételarányos paraméter (szorzó, nevezzük b-nek), amelyet a konkrét egyedi bevételre vetítve megadja a rezsifedezet értékét.

Végül is összefoglalva szükségünk van két általános paraméterre: rezsifedezeti %, árrés%, adatokra : a gyártott és az egy év alatt eladható  mennyiségekre, valamint az előállítási önköltségre (o). Ebből már felírható a fenti összefüggés képlete, és kifejezhető belőle a bevételi részben szereplő keresett eladási ár.

Tovább egyszerűsíthetjük számításunkat, ha a gyártott és értékesített mennyiség viszonyát valamilyen forgási sebességgel fejezzük ki.  Ha a gyártott mennyiség 2000 pld, az egy év alatt eladható 1000 pld, akkor ez 0,5 fordulat/év -nek felel meg. Ha ezt a forgási mutatót (f) is egy általános paraméternek tekintjük, képletünk leegyszerűsödik egy adatra – az előállítási önköltségre (o), és egy az Áfakulccsal kiegészített a három fenti paraméterből képzett összetett paraméterre (p).

Magyarázat nélkül felírva: p = 1,05/(f*(1-a)*(1-b))       

A keresett – egy év alatt pénzügyi megtérülést biztosító – eladási ár: p*o

Példaszerűen: gyártás 2000 pld, éves eladás 1000 pld, előállítási önköltség 300 Ft/pld. Átlagos árrés: 50%, rezsifedezet 40%. Forgás 0,5. Fentiek alapján:  p=7; eladási ár 7*300= 2100 Ft/db.

Nézzük igaz-e: A kiadó árréssel, áfával csökkentett bevétele: 1.000 eFt lesz. A rezsifedezet 400 eFt, az előállítási költségek 600 eFt.

Tehát cash számítás szempontjából a 2.100 forintos eladási ár határárként viselkedik.  Természetesen ez egy kalkulált ár, ami a hasonló könyvek piaci árához viszonyítandó, és nem biztosítja a valódi eladást. Ugyanakkor, ha ez az ár alkalmazható, nem kell aggódni a második évre maradó példányok pénzbeni megtérüléséért, akár le is lehet selejtezni a készletet.

Kategória: kalkuláció, könyvszakma, pénzügyi | Címke: | 1 hozzászólás

A leltár szerinti könyvkészlet értékelése

A leltár tételes mennyiségi adatokat, és bekerülési, előállítási értéket tartalmaz. A könyvkiadók esetében a könyv, mint saját előállítású készletelem (késztermék) címenként kerül értékelésre. A főszabály az, hogy ezt az értéket utókalkulációval kell megállapítani, figyelembe véve az összes olyan felmerült és a jövőben felmerülő kiadást, amely:

  • a mű előállítása kapcsán közvetlenül felmerül (jogdíj, nyomdaköltség stb.);
  • az előállítással szoros kapcsolatban van és
  • megfelelő mutatókkal a termékre felosztható (például havidíjas szerkesztő bére és járuléka órabontás alapján). (Számviteli tv. 51. és 62.§-a)

Az egy előállított termékre jutó költséget nevezzük közvetlen önköltségnek. Ezzel az önköltséggel kell a tételes leltár darabszámát beszorozni, és megállapítani a leltározott saját késztermékek főkönyvi könyvelésbe kerülő értékét, mérlegértékét. A szintetikus könyvelésben rá kell állni a utókalkulált készletértékre, az évközi könyveléshez képest adódó eltérést rendezni kell a ráfordításokkal (8-s számlaosztály) szemben.

Tiltott az értékesítési, igazgatási  és általános költségek beállítása az utókalkulációba. Sajnos ennek  következtében a %-s royalty is, mivel az eladáshoz kötődik felmerülése. Azonban az előre fizetett minimum garantált royalty már lehet előállítási költség és a közvetlen önköltség része. Hasonló módon a nyomdaszámlán feltüntetett fuvarköltség is bekerülhet a közvetlen költségek közé.

A kisebb vállalkozások részére – akik mikrovállalkozói beszámolót, vagy egyszerűsített éves beszámolót nyújthatnak be, a számviteli törvény ad egy alternatív értékelési lehetőséget is, amely szerint a közvetlen önköltség megállapítható az eladási árból a még várhatóan felmerülő költségek és kalkulált haszon levonásával. (98. § (b))

Nézzünk egy egyszerűsített példát erre:

Novemberben 2000 példányban megjelenő könyv ára 2000 Ft.  A nyomdaköltség és szállítási költség 550.000 Ft. A külföldi ügynökségnek fizetendő jogdíj 1000 $ (250.000 Ft), és eladásonként 5% royalty, a számla még nem érkezett meg.   Szerkesztők, lektorok, fordítók számlái 300.000 Ft. A kiadó a terjesztővel 50% árrésben állapodik meg. Az előállítási költségek feletti átlagos haszonkulcs 40%. A december 31-i fordulónapi  leltár 1500 db kiadónál és terjesztőnél bizományba adott készletet tartalmaz . (A számításokat Áfa nélkül végzem.)

  1. Hagyományos utókalkuláció közvetlen költséggel: várható alapjogdíj, nyomdaköltség, kiadói költségek:1.100.000 Ft. A közvetlen önköltség 550 Ft/db. Készletérték 825.000 Ft. Értékesítés közvetlen költsége 500 db x 550 Ft/db azaz 275.000 Ft. Értékesítés bevétele 500.000 Ft. Realizált haszon 225.000 Ft ,45%.
  2. Kisvállalkozói alternatív megoldás: eladási ár a kiadónál 1000 Ft. Csökkentve a kalkulált haszonnal (40%) 600 Ft, csökkentve a be nem érkezett jogdíj számlával 250.000 Ft/ 2000 db, azaz 125 Ft-tal, a közvetlen önköltség 475 Ft/db. Készletérték 712.500 Ft, értékesítés közvetlen költsége 237.500 Ft. Realizált haszon 262.500 Ft, 52,5%.

A második esetben a készlet alulértékelt, a realizált  eredmény felülértékelt, de rögtön hozzátesszük, hogy a késve beérkező jogdíjszámla, mint még várható költség a következő év rezsikiadásait fogja növelni. Eltérés oka még a kalkulált – átlagos, vagy tervezett haszon és a tényleges haszon közötti különbség is.

A készletek mérlegértékének megállapításakor lehetséges értékvesztés elszámolása. Erről itt olvashatnak.

 

 

 

 

 

Kategória: könyvszakma, számvitel | Címke: , , | Hozzászólás most!

A kiadói könyvkészlet leltározása

Korábbi bejegyzésemben már taglaltam a kiadói leltározás sajátosságait, ami azt is jelenti, hogy a saját márkaboltban és raktárban lévő készlet leltározása mellett, a mérlegkészítés időszakában el kell végezni a bizományban lévő készletek egyeztetés útján megvalósuló számbavételét is.

Most nézzük meg milyen lehetőségek vannak a számviteli törvényben a leltározás elvégzésére. Ezt a törvény 69. §-a tartalmazza. Olyan leltárt kell összeállítani, és megőrizni, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a vállalkozásnak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait mennyiségben és értékben. (69. §. (1))

  • folyamatos mennyiségi nyilvántartás mellett, legalább három évente mennyiségi felvétellel kell a vállalkozásnál lévő leltárba bekerülő adatok valódiságát ellenőrizni.  (69. §. (3))
  • nincs, vagy nem folyamatos a mennyiségi nyilvántartás, akkor minden éven szükséges a mennyiségi felvétel. (69. §. (4))
  • az árukészletek esetében – eltérően az előző, saját előállítású készletektől, ahol a leltárt mindig a mérleg fordulónapjának megfelelően kell felvenni, vagy rögzíteni – megengedett a mennyiségi felvétel időpontjának legfeljebb egy negyedévvel történő előre, vagy hátra tolása. Figyelembe véve a mérleg fordulónapig, vagy fordulónaptól történő mozgásokat, a felvett leltárt korrigálni kell a fordulónapra.  (69. §. (5)-(6)). Mennyiségi analitika vezetése nélkül azonban ez a lehetőség nem áll fenn.
  • idegen helyen tárolt készleteknél (bizományba adott készlet) a leltározást egyeztetéssel kell elvégezni. (69. §. (3))
  • A számviteli törvénynek megfelelő folyamatos nyilvántartás a megtörtént készletmozgások teljességének nyilvántartását, és mérlegidőszakok szerinti zártságát feltételezi.

Ebből világos, hogy a leltár nemcsak a mennyiségi felvétellel talált eszközöket tartalmazó tételes nyilvántartás, hanem elfogadható a folyamatosan vezetett készletnyilvántartás zárókészlet adatsora is, kiegészítve a bizományosokkal egyeztetett tárolási nyilatkozatokkal. Azaz leltározás és leltár két fogalom. A mérlegtételeket leltárral kell alátámasztani. A vállalkozók a fenti lehetőségekből történő választást  Leltározási Szabályzatukban rögzítik. A leltár az analitika végső dokumentuma, a főkönyvi könyvelést a leltárral összhangba kell hozni, és csak utána célszerű mérleget készíteni.

Kategória: könyvszakma, számvitel | Címke: , , , | 1 hozzászólás

Jogdíjak 2018 – mibe kerül és mennyi marad …. – 2. rész

Az előző bejegyzésben a magánszemélyek részére fizetett szerzői díjak adóztatásával foglalkoztam, itt pedig az egyéni vállalkozóként működő alkotók lehetőségeit tekintem át.

A következő lehetőségek között kell tartósan választani annak, aki szerzői díjakat (jogdíjat) kíván szerezni.  A számlaadási kötelezettség minden esetben fennáll.

  • főállású egyéni vállalkozó,
  • legalább 36 órás munkaviszonnyal rendelkező egyéni vállalkozó,
  • nyugdíjas (kiegészítő tevékenységű) egyéni vállalkozó,
  • Főállású és nem főállású kisadózó (KATÁ-s) vállalkozó, bevételi határa 12 millió forint,
  • Főállású és nyugdíjas EVÁ-s vállalkozó, bevételi határa 30 millió forint.
  1. Alapeset

Az egyéni vállalkozó jövedelmét vállalkozói kivétként, vagy osztalékágon tudja kivenni. Az első eset hasonló a bérköltséghez adózás szempontjából, a második eset a társas vállalkozások társasági és osztalékadó fizetéséhez. (Vállalkozói jövedelemadó 9%, osztalékadó 15%, EHO 14%, de az adóalapok meghatározásában sok növelő és csökkentő tétel szerepel).

A főállású egyéni vállalkozói kivét jövedelemadója 15%, és egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járuléka (8,5%)  legalább a bérminimum  1,5 szerese után, azaz legalább havi 23 ezer Ft, a nyugdíjjárulék minimum 18 ezer Ft, a szociális hozzájárulásnál a növelő kulcs 112,5%, azaz legalább 39,6 ezer Ft. Ha feltesszük, hogy a jogdíj bevétel 200.000 Ft, az elszámolt dologi költségek után a kivét 180.000 Ft, akkor az összes adó és járulék levonása után az egyéni vállalkozó nettó pénze 72.390 Ft, azaz a bevétel 36,2 %-a, ez elég rossz üzlet.

1.a. Munkaviszony melletti egyéni vállalkozó, nyugdíjas vállalkozó

Csak a tényleges kivét után fizeti az adót és a járulékokat, a normál – nem emelt kulcsokkal. Például 250.000 Ft szerződéses értékből, 225.000 Ft kivét esetén a 15% SZJA, a 7,0 % egészségbiztosítás és 10 % nyugdíjjárulék levonás, valamint a 19,5% szociális hozzájárulás befizetésével felhasználható összeg 109 ezer Ft lesz, a szerződéses érték    48,5 %-a.

A nyugdíjas vállalkozó fix összegű egészségbiztosítást 7.320 Ft-t fizet, a jövedelemadó, és nyugdíjjárulék levonása mellett, itt a szerződéses bevétel 64,6%-a is felvehető.

2. EVÁ-s vállalkozó

Az egyszerűsített vállalkozói adó az ÁFÁ-t, a vállalkozói jövedelemadót és osztalékadót helyettesíti, kulcsa 2018-ban – a korábbi évek fokozatos emelései – után 37%. A főállású EVÁ-s vállalkozó járulékfizetése egyező a főállású egyéni vállalkozóéval (kivét esetén), a bérminimum és emelt kulcsok alkalmazandóak. Ez egy bevételt adóztató forma, mégpedig az ÁFÁ-s bevételt. 200.000 bevétel, 20.000 Ft dologi kölség mellett, a jövedelem 180.000 Ft. A bevétel utáni EVA 74.000 Ft, a jövedelem utáni járulékok és szociális hozzájárulás legalább 80.611 Ft, azaz marad 25.389 Ft, a szerződéses érték 12,7%-a. Látszik hogy az adózás nehezítésével a kormány meg akarja szüntetni ezt a formát.

2.a. EVA munkaviszony mellett, illetve nyugdíjasként

Heti 36-órás munkaviszony mellett a vállalkozó az EVA járulékalapja (az ÁFÁ-s bevétel 4%-a) után  fizeti a járulékokat és a szociális hozzájárulást, ami az előző példához viszonyítva mindössze 2.920 Ft.  A járulék megtakarítással – 77.700 Ft – a felvehető pénz 103.020 Ft, a szerződés 51%-a.  A nyugdíjas EVÁ-s vállalkozó az EVA-járulékalap ( a bevétel  10%-a) utáni 10% nyugdíjjárulékot , és 7320 egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet.

3. Kisadózó vállalkozó

Ez egy fix adótételes forma, a főállású vállalkozó havi 50 ezer forint, a munkaviszony melletti ill. nyugdíjas KATÁ-s havi 25 ezer forint átalányadót fizet, a százalékos személyi jövedelemadó és járulékok, ill. hozzájárulások helyett. Bár nem biztosít teljes körű egészségügyi és nyugdíjellátást, de nettó jövedelem ebben a formában a legmagasabb. Például 200.000 ezer Ft bevétel, 20.000 Ft dologi költség mellett 65 % is elérhető, vagy nem főállású KATÁ-nál  77,5%.  Másik különbség, hogy a főállású egyéni vállalkozónak a  36,2%-s  nettó kivételi arányához legalább 200.000 Ft-nyi bevétel szükséges, addig itt ez az arány már 100.000 Ft bevételnél is teljesülhet.

Összefoglalásként a főállású vállalkozói formák közül nem javaslom az EVA választását, a legjobb adózást megfelelő bevétel esetén a kisadózói vállalkozási forma biztosítja. A döntés azonban pontos bevétel és költségtervezést igényel, valamint az eltérő adók és járulékok biztos tudását.

 

Kategória: adózás | Címke: , , | Hozzászólás most!