Szerzői jogdíjak – apró, kellemetlen változások 2019-től

Az évnyitás pozitív híre, hogy a nyugdíjasok nem lesznek biztosítottak, és munkaviszonyban szerzett jövedelmükből csak jövedelemadót kell vonni, járulékokat nem, továbbá a munkáltató nem fizet utánuk szociális hozzájárulási adót, sem szakképzési hozzájárulást. Így a nyugdíjas munkavállalók (teljes- és részmunkaidőben foglalkoztatottak ide tartoznak, de nem tartozik ide az un. egyéb, megbízási jogviszonyban foglalkoztatott személy!) a bruttó bérköltség – 85%-t vihetik haza.

A szellemi munka robotosainak adózása azonban már nem részesült ebben az ajándékban. Korábbi bejegyzéseimben itt és itt bemutattam az adózásukat a Felhasználói Szerződés alapján jogdíjat szerző magánszemélyeknek. Nos ők továbbra is fizetik munkavégzés esetén a járulékokat, amennyiben a jövedelemadó alapjuk magasabb napi 1490 Ft-nál. A kifizetők pedig a megszűnő egészségügyi hozzájárulás helyett 19,5% szociális hozzájárulási adót és 1,5% szakképzési hozzájárulást fizetnek a kincstárnak.

Az addig rendben van, hogy megszűnt a 0,5 százalékos évenkénti nyugdíjemelés, és a nyugdíjas nem biztosított a munkája alapján, de miért nem lehetett ezt elvet az összes nyugdíjat kiegészítő önálló és egyéb jövedelmekre alkalmazni? A szociális és szakképzési hozzájárulás kiterjesztése ezekre a jövedelmekre (a korábbi EHO – val szemben) 1,5 százalékkal növekvő terhet tesz a jogdíjakat amúgy is nehezen fizető könyvkiadókra.

Egy nyugdíjas szerző, szerkesztő, fordító ha éves szinten 1 millió forint bevételt tud szerezni, és annak fele munkavégzéssel jár akkor az állam az alábbi jövedelmeket kaphatja: 1. Személyi jövedelemadó 15 % 135.000 Ft

2. Nyugdíj és egészségbiztosítási járulék 18,5% 83.250 Ft

3. A kifizetői adók 21% 189.000 Ft

Kategória: adózás, könyvszakma | Címke: , | Hozzászólás most!

Ajándékkönyv, TP, ingyenesen átadott könyv

Karácsony tájékán különösen aktuális ez a kérdés, de a könyvkiadók hiába  vártak valamilyen gesztust évek óta  az újévi adózási szabályoktól, most sem történt változás. A tisztelet- és köteles példányok, az üzleti ajándékként, vagy reklám, marketing célú felhasználásra átadott könyvek adót kell fizetni. Nézzük, hát sorra  az előírásokat.

Mentes a személyi jövedelemadó alól a magánszemélyeknek juttatott  árengedmény, és bármilyen árura vonatkozó visszatérítés, vagy kedvezmény, amennyiben széles körben nyilvánosan meghirdetett, és nem sorsolás eredménye. (Szja. tv. 1.sz. melléklet 8.14. pont) Ugyancsak itt szabályozott az áruminta mentessége is, bár a könyveknél nehezen értelmezhető, hogy a termék tartós használatra nem alkalmas kisebb része.

Maradva a személyi jövedelemadónál egyes meghatározott juttatásnak minősül a csekély értékű ajándék, a reprezentáció és üzleti ajándék, az üzletpolitikai reklám célú juttatás. A jövedelemadó és kapcsolódó szociális hozzájárulási adó alapja a juttatott könyv árából (szokásos piaci érték) a magánszemély által meg nem térített részének  1,18-as szorzóval emelt összege. Kifizetői adóteher könyvár*0,4071.  (A dolgozóknak adott – a csekély értékű ajándékot meghaladó juttatás munkabérként adózik.) ld.:Szja.tv.69 és 70§.

A társasági adó törvény az ismertetett, SZJA tv. szerinti adózó jövedelmeket elismert költségnek tekinti. Elismert költség továbbá a közhasznú szervezetnek nyújtott könyvadomány, annak igazolása alapján, továbbá a jogszabály által előírt juttatás. Ez utóbbiak  lehetnek  a köteles példányok. Az ide tartozó könyv átadások nem képeznek adóalap növelő tételt, miután a beszerzési, előállítási értékük egyéb ráfordításként könyvelt. Tao.tv. 3.sz. melléklet  B) rész.

Nem közhasznú szervezetnek átadott könyvjuttatás akkor mentes a társasági adó alól, ha a támogatott szervezet, cég igazolja, hogy bevételként elszámolta a kapott könyvértéket, azt leadózza (azaz a juttatás nélküli adóalapja sem negatív), vagy nem végez vállalkozási tevékenységet. Itt előzetes és utólagos nyilatkozatokra van szükség könyveket átvevő szervezettől.  Tao.tv. 3.sz. melléklet  A) rész, 13.pont.

Végül nézzük az Áfa törvény előírásait az ingyenesen átadott könyvekre. Csak a közcélú adomány és áruminta a kivétel, az összes többi magáncélra átadás, ingyenes átadás termék értékesítésnek minősül, adófizetési kötelezettséggel jár, amennyiben a beszerzés vagy előállítás adólevonási joggal bíró szervezetnél történt. A kiadók többsége ilyen. (ÁfA tv. 11.§). A forgalmi adó alapja a termék beszerzési / előállítási értéke. (Áfa tv. 68.§)

Mint láthatjuk az ingyenes könyvátadáshoz az esetek többségében személyi jövedelemadó és szociális hozzájárulási adó vagy ezek helyett társasági adó fizetés tartozhat, és ilyen esetekben megjelenik az Áfa fizetési kötelezettség is. A 2019. évi törvényekben ilyen értelemben kedvező változás nincs, sőt már a könyvutalvány ingyenes átadására is vonatkoznak ezek a szabályok.

Kategória: adózás, könyvszakma | Címke: , , , | Hozzászólás most!

A könyvutalvány Áfa 2019

Fontos változás lép életbe az ÁFA törvény nyári módosítása alapján 2019. január 1-től. Eddig a vásárlási utalványok, mint készpénzhelyettesítő eszközök szerepeltek, azaz termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ellenértékének tekintettük őket, vagyis  kibocsátásuk, vagy beváltásuk nem járt adókötelezettséggel.

Szerepük felértékelődött. A könyvutalvány, új terminológia szerint egycélú utalvány, ami annyit jelent, hogy rögzített milyen termékkörre váltható be (könyv, 5%-Áfa, magyar könyvesbolt). Könyvutalvány kibocsátása, átruházása, ingyenes átadása a törvény 18/A §-a szerint könyvek értékesítésének felel meg, azaz termékértékesítés fizetendő Áfával. Számlakiállítási és adófizetési kötelezettséggel jár, amelyet a bevallásokban is szerepeltetni kell. A jó hír viszont az, hogy az utalvány beváltásakor a vásárló felé történt termékátadás nem lesz adóztatandó ügylet. (Persze, ha a vásárlási érték nagyobb, mint a beváltott utalványok értéke, a különbözet már adóztatandó, azaz csak erről a részösszegről lesz  kötelező  a számlakiállítás ).

Tovább bonyolítja az adóügyeinket, ha a beváltás nem az utalványt kibocsátó cégnél történik. Ekkor a beváltó az utalvány összegének megfelelő termékértékesítést számláz az utalványt kibocsátó cégnek. Így tehát a beváltónál előfordulhat, hogy egy könyv értékesítésről két részszámlát is kiállítani lesz köteles. A kibocsátó felé a beváltott utalvány összegéig, a vásárló felé a pénzzel kifizetett különbözetről. 

Ki mit nyer ezzel a szabályozással? 

Az állam előre beszedett adót, hiszen lehet hogy az utalványok egy része későbbi vásárlásokban ölt testet, vagy soha nem is lesz beváltva. A boltok, a pénztárgépes rendszerek, számlázóprogramok még bonyolultabbá válnak, hiszen nem lehet direkt módon a készletcsökkentést, és értékesítést összekötni.  Az adózási és pénzügyi adminisztrációs feladatok nőnek, bürökrácia növekedés történik egyszerűsítés helyett. A számviteli kezelésről ne is beszéljünk, mert az utalvány eladásért beszedett összeg nem lehet más mint vevőktől kapott előleg.

Van azért egy kiút: minden változatlan marad, ha többféle (Áfakulcsokban is eltérő) termékre bocsátunk ki un. többcélú utalványt.

Kategória: adózás, könyvszakma, pénzügyi, számvitel | Címke: , , , | Hozzászólás most!

A csőd elkerülése a könyvkiadóknál – 3. rész A kilábalás útjai

Az előző két bejegyzésemben (itt és itt) foglalkoztam az egészséges kiadói működés feltételeivel, azokkal a jelzésekkel amelyekre figyelni kell, mert mutatják a romló kiadói gazdálkodási folyamatokat. Most nézzük meg mit lehet tenni az eredményes gazdálkodás helyreállításához.

  1. Mindenképpen azzal kell kezdenünk, hogy a keletkezett, vagy ismereteink szerint bekövetkező veszteségeket minél előbb realizálni szükséges, a következő időszakok tehermentesítéséhez. Ez akár egy veszteséges év bevállalását is jelenti. Selejtezni  szükséges az eladhatatlan készletelemeket. A rosszul fizető vevőkre, az előállítási önköltség alatti áron még eladható könyvekre célszerű értékvesztés elszámolását alkalmazni,  ami nyilvántartási értéküket a várhatóan beszedhető összegre csökkenti.
  2. Készletekben lekötött pénzek kiszabadítása, a pénzügyi egyensúly helyreállítása végett. A korábbi években gyártásba adott, és kifizetett könyvek eladásából minden forint bevétel “tiszta pénz”. Keresni kell tehát új értékesítési lehetőségeket, leárazás, akciózás ebben a körben állandósulhat. Itt jegyzem meg, hogy a nagyon alacsony áron történő eladás még mindig biztonságosabb, mint az ingyenes átadás és adományozás. Utóbbiak esetében Áfa, társasági adó következmény felmerülhet, az átadónál, és az átvevőnél is, hacsak nem közhasznú társaság.
  3. Semmit nem ér a veszteségek leírása, a készletekben lekötött pénzek kiszabadítása, ha nem párosul egy óvatos,  kiadáspolitikával, amely az újdonságoknál a gyorsan eladható könyveket, és keresleti igény alapján a sztenderd választékot (backlist, utánnyomások) helyezi előtérbe.  Ebben az átmeneti időszakban minden könyvkiadási ráfordítást a pénztermelés szempontjából kell megítélni. A kiadási döntések járhatnak címszám és kibocsátási forgalmi érték csökkenéssel, áremeléssel, megjelenési példányszám csökkentésével.
  4. A rezsi költségekkel való takarékoskodás alapvető követelmény. Itt elsősorban a logisztikai költségekre, szállítás, raktár bérlet és üzemeltetés, készletmozgatás ráfordításaira gondolok. A nagy és évek során megnőtt immobil készletek többlet költséggel járnak. Ha sikerül olyan üzemmódra váltani, hogy gyorsabban forgó készleteink vannak, az költségmegtakarításban is megtérül.

 

Kategória: Egyéb | Hozzászólás most!

A csőd elkerülése a könyvkiadóknál – 2. rész a romlás jelei

A gazdálkodás egyensúlyának felborulását sok tényező okozhatja, vannak külső és belső kiadón belüli okai ennek. Ebből emelek ki néhány jellemző tényezőt. Minél előbb ismeri fel a kiadó ezeket a jeleket, annál könnyebben tudja a működési egyensúlyát helyreállítani.

A készletnövekedés tartóssá válik, és nem követi az árbevétel megfelelő arányú növekedése. Ezt több mutatóval is lehet elemezni, többek közt:

  • a megtérülési és forgási mutatók romlanak (árbevétel/átlagkészlet, értékesítés közvetlen költsége/átlagkészlet),
  • a kiadó raktárában növekvő- és a bizományosoknál lévő készletek csökkenő aránya a teljes kiadói készleteken belül,
  • korosított készletlista értékelése, az immobil (már partnerektől teljesen visszáruzott) készletek növekvő aránya, selejtezések hiánya,
  • az egyes könyvek értékesíthetőségét kalkulációkkal lehet tervezni, és utólag is szükséges értékelni, ha a kiadó termékválasztéka ebből a szempontból romlik, az is bevételkiesést és készletnövekedést okozhat.

Mindezt cikkenként, cikkcsoportonként is érdemes áttekinteni a helyes következtetéshez. Az évenkénti valódi leltár hiánya és tagolatlan nyilvántartások, valamint a készletérték fiktív  emelésével előállított mesterséges eredmények akadályozzák a gazdálkodás felborult egyensúlyának felismerését.

A közelmúltbeli Könyvbazár ügy rávilágít arra, hogy a vevőállomány növekedése nem fizető partnerekkel szintén pénzhiányhoz vezet, és később az értékvesztés ill. követelés kivezetésekor az eredmény csökkenés is beáll. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy:

  • új szerződés kötésekor nézzük meg a partner anyagi helyzetét (pl. ingyenesen lekérdezhető mérlegeiből a tőke, pénzeszköz fedezet és likviditás mutatók alapján)
  • a fizetés késésre, elmaradásra azonnal reagálni kell, visszáruztatással, árukiadás leállításával. Szükség esetén nem kell visszariadni a jogi lépésektől sem.

Ha a vevőállomány aktualitását biztosító intézkedések elmaradnak, az  a csőd felé tereli a kiadót. Késő a mérlegből értesülni arról, hogy a magas vevőállomány által biztosított nem valós eredmény – hiszen nem történt értékvesztés, vagy hitelezői veszteség leírása – pénzügyileg nem sokat ér, a kiadónak nincs pénze.

A szállítóállomány növekedése – eladósodás a nyomdák, szerzők felé – szintén jelzés a pénzügyi gondokra. A lejárt tartozások arányának növekedése, vagy a fizetési késedelmes napok számának növekedése jelzi a gondokat, és nyilván nem lehet tartósan erre játszani.

Az újdonságok várható, vagy elért bevételhez viszonyított előállítási költségszintjének növekedése, a hozam csökkenése is eredményromláshoz, és pénzhiányhoz vezet.

Ne feledkezzünk meg a rezsi költségek indokolatlan növeléséről sem (a menedzsment juttatásai), másrészről pedig a csökkentésük címén az adminisztráció kiszervezéséről. Utóbbival gyakran együtt jár, hogy a valóságos gazdasági helyzet elemzéséhez adott időben szükséges információ nem áll rendelkezésre. Mindkét jelenség káros.

Mindezeket a kontrollokat egy kiadó normális működésébe célszerű beépíteni, és akkor  folyamatosan értékelni lehet a gazdálkodás romlását, vagy javulását.

 

Kategória: kalkuláció, könyvszakma, pénzügyi, számvitel | Hozzászólás most!