A leltár szerinti könyvkészlet értékelése

A leltár tételes mennyiségi adatokat, és bekerülési, előállítási értéket tartalmaz. A könyvkiadók esetében a könyv, mint saját előállítású készletelem (késztermék) címenként kerül értékelésre. A főszabály az, hogy ezt az értéket utókalkulációval kell megállapítani, figyelembe véve az összes olyan felmerült és a jövőben felmerülő kiadást, amely:

  • a mű előállítása kapcsán közvetlenül felmerül (jogdíj, nyomdaköltség stb.);
  • az előállítással szoros kapcsolatban van és
  • megfelelő mutatókkal a termékre felosztható (például havidíjas szerkesztő bére és járuléka órabontás alapján). (Számviteli tv. 51. és 62.§-a)

Az egy előállított termékre jutó költséget nevezzük közvetlen önköltségnek. Ezzel az önköltséggel kell a tételes leltár darabszámát beszorozni, és megállapítani a leltározott saját késztermékek főkönyvi könyvelésbe kerülő értékét, mérlegértékét. A szintetikus könyvelésben rá kell állni a utókalkulált készletértékre, az évközi könyveléshez képest adódó eltérést rendezni kell a ráfordításokkal (8-s számlaosztály) szemben.

Tiltott az értékesítési, igazgatási  és általános költségek beállítása az utókalkulációba. Sajnos ennek  következtében a %-s royalty is, mivel az eladáshoz kötődik felmerülése. Azonban az előre fizetett minimum garantált royalty már lehet előállítási költség és a közvetlen önköltség része. Hasonló módon a nyomdaszámlán feltüntetett fuvarköltség is bekerülhet a közvetlen költségek közé.

A kisebb vállalkozások részére – akik mikrovállalkozói beszámolót, vagy egyszerűsített éves beszámolót nyújthatnak be, a számviteli törvény ad egy alternatív értékelési lehetőséget is, amely szerint a közvetlen önköltség megállapítható az eladási árból a még várhatóan felmerülő költségek és kalkulált haszon levonásával. (98. § (b))

Nézzünk egy egyszerűsített példát erre:

Novemberben 2000 példányban megjelenő könyv ára 2000 Ft.  A nyomdaköltség és szállítási költség 550.000 Ft. A külföldi ügynökségnek fizetendő jogdíj 1000 $ (250.000 Ft), és eladásonként 5% royalty, a számla még nem érkezett meg.   Szerkesztők, lektorok, fordítók számlái 300.000 Ft. A kiadó a terjesztővel 50% árrésben állapodik meg. Az előállítási költségek feletti átlagos haszonkulcs 40%. A december 31-i fordulónapi  leltár 1500 db kiadónál és terjesztőnél bizományba adott készletet tartalmaz . (A számításokat Áfa nélkül végzem.)

  1. Hagyományos utókalkuláció közvetlen költséggel: várható alapjogdíj, nyomdaköltség, kiadói költségek:1.100.000 Ft. A közvetlen önköltség 550 Ft/db. Készletérték 825.000 Ft. Értékesítés közvetlen költsége 500 db x 550 Ft/db azaz 275.000 Ft. Értékesítés bevétele 500.000 Ft. Realizált haszon 225.000 Ft ,45%.
  2. Kisvállalkozói alternatív megoldás: eladási ár a kiadónál 1000 Ft. Csökkentve a kalkulált haszonnal (40%) 600 Ft, csökkentve a be nem érkezett jogdíj számlával 250.000 Ft/ 2000 db, azaz 125 Ft-tal, a közvetlen önköltség 475 Ft/db. Készletérték 712.500 Ft, értékesítés közvetlen költsége 237.500 Ft. Realizált haszon 262.500 Ft, 52,5%.

A második esetben a készlet alulértékelt, a realizált  eredmény felülértékelt, de rögtön hozzátesszük, hogy a késve beérkező jogdíjszámla, mint még várható költség a következő év rezsikiadásait fogja növelni. Eltérés oka még a kalkulált – átlagos, vagy tervezett haszon és a tényleges haszon közötti különbség is.

A készletek mérlegértékének megállapításakor lehetséges értékvesztés elszámolása. Erről itt olvashatnak.

 

 

 

 

 

Kategória: könyvszakma, számvitel | Címke: , , | Hozzászólás most!

A kiadói könyvkészlet leltározása

Korábbi bejegyzésemben már taglaltam a kiadói leltározás sajátosságait, ami azt is jelenti, hogy a saját márkaboltban és raktárban lévő készlet leltározása mellett, a mérlegkészítés időszakában el kell végezni a bizományban lévő készletek egyeztetés útján megvalósuló számbavételét is.

Most nézzük meg milyen lehetőségek vannak a számviteli törvényben a leltározás elvégzésére. Ezt a törvény 69. §-a tartalmazza. Olyan leltárt kell összeállítani, és megőrizni, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a vállalkozásnak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait mennyiségben és értékben. (69. §. (1))

  • folyamatos mennyiségi nyilvántartás mellett, legalább három évente mennyiségi felvétellel kell a vállalkozásnál lévő leltárba bekerülő adatok valódiságát ellenőrizni.  (69. §. (3))
  • nincs, vagy nem folyamatos a mennyiségi nyilvántartás, akkor minden éven szükséges a mennyiségi felvétel. (69. §. (4))
  • az árukészletek esetében – eltérően az előző, saját előállítású készletektől, ahol a leltárt mindig a mérleg fordulónapjának megfelelően kell felvenni, vagy rögzíteni – megengedett a mennyiségi felvétel időpontjának legfeljebb egy negyedévvel történő előre, vagy hátra tolása. Figyelembe véve a mérleg fordulónapig, vagy fordulónaptól történő mozgásokat, a felvett leltárt korrigálni kell a fordulónapra.  (69. §. (5)-(6)). Mennyiségi analitika vezetése nélkül azonban ez a lehetőség nem áll fenn.
  • idegen helyen tárolt készleteknél (bizományba adott készlet) a leltározást egyeztetéssel kell elvégezni. (69. §. (3))
  • A számviteli törvénynek megfelelő folyamatos nyilvántartás a megtörtént készletmozgások teljességének nyilvántartását, és mérlegidőszakok szerinti zártságát feltételezi.

Ebből világos, hogy a leltár nemcsak a mennyiségi felvétellel talált eszközöket tartalmazó tételes nyilvántartás, hanem elfogadható a folyamatosan vezetett készletnyilvántartás zárókészlet adatsora is, kiegészítve a bizományosokkal egyeztetett tárolási nyilatkozatokkal. Azaz leltározás és leltár két fogalom. A mérlegtételeket leltárral kell alátámasztani. A vállalkozók a fenti lehetőségekből történő választást  Leltározási Szabályzatukban rögzítik. A leltár az analitika végső dokumentuma, a főkönyvi könyvelést a leltárral összhangba kell hozni, és csak utána célszerű mérleget készíteni.

Kategória: könyvszakma, számvitel | Címke: , , , | 1 hozzászólás

Jogdíjak 2018 – mibe kerül és mennyi marad …. – 2. rész

Az előző bejegyzésben a magánszemélyek részére fizetett szerzői díjak adóztatásával foglalkoztam, itt pedig az egyéni vállalkozóként működő alkotók lehetőségeit tekintem át.

A következő lehetőségek között kell tartósan választani annak, aki szerzői díjakat (jogdíjat) kíván szerezni.  A számlaadási kötelezettség minden esetben fennáll.

  • főállású egyéni vállalkozó,
  • legalább 36 órás munkaviszonnyal rendelkező egyéni vállalkozó,
  • nyugdíjas (kiegészítő tevékenységű) egyéni vállalkozó,
  • Főállású és nem főállású kisadózó (KATÁ-s) vállalkozó, bevételi határa 12 millió forint,
  • Főállású és nyugdíjas EVÁ-s vállalkozó, bevételi határa 30 millió forint.
  1. Alapeset

Az egyéni vállalkozó jövedelmét vállalkozói kivétként, vagy osztalékágon tudja kivenni. Az első eset hasonló a bérköltséghez adózás szempontjából, a második eset a társas vállalkozások társasági és osztalékadó fizetéséhez. (Vállalkozói jövedelemadó 9%, osztalékadó 15%, EHO 14%, de az adóalapok meghatározásában sok növelő és csökkentő tétel szerepel).

A főállású egyéni vállalkozói kivét jövedelemadója 15%, és egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járuléka (8,5%)  legalább a bérminimum  1,5 szerese után, azaz legalább havi 23 ezer Ft, a nyugdíjjárulék minimum 18 ezer Ft, a szociális hozzájárulásnál a növelő kulcs 112,5%, azaz legalább 39,6 ezer Ft. Ha feltesszük, hogy a jogdíj bevétel 200.000 Ft, az elszámolt dologi költségek után a kivét 180.000 Ft, akkor az összes adó és járulék levonása után az egyéni vállalkozó nettó pénze 72.390 Ft, azaz a bevétel 36,2 %-a, ez elég rossz üzlet.

1.a. Munkaviszony melletti egyéni vállalkozó, nyugdíjas vállalkozó

Csak a tényleges kivét után fizeti az adót és a járulékokat, a normál – nem emelt kulcsokkal. Például 250.000 Ft szerződéses értékből, 225.000 Ft kivét esetén a 15% SZJA, a 7,0 % egészségbiztosítás és 10 % nyugdíjjárulék levonás, valamint a 19,5% szociális hozzájárulás befizetésével felhasználható összeg 109 ezer Ft lesz, a szerződéses érték    48,5 %-a.

A nyugdíjas vállalkozó fix összegű egészségbiztosítást 7.320 Ft-t fizet, a jövedelemadó, és nyugdíjjárulék levonása mellett, itt a szerződéses bevétel 64,6%-a is felvehető.

2. EVÁ-s vállalkozó

Az egyszerűsített vállalkozói adó az ÁFÁ-t, a vállalkozói jövedelemadót és osztalékadót helyettesíti, kulcsa 2018-ban – a korábbi évek fokozatos emelései – után 37%. A főállású EVÁ-s vállalkozó járulékfizetése egyező a főállású egyéni vállalkozóéval (kivét esetén), a bérminimum és emelt kulcsok alkalmazandóak. Ez egy bevételt adóztató forma, mégpedig az ÁFÁ-s bevételt. 200.000 bevétel, 20.000 Ft dologi kölség mellett, a jövedelem 180.000 Ft. A bevétel utáni EVA 74.000 Ft, a jövedelem utáni járulékok és szociális hozzájárulás legalább 80.611 Ft, azaz marad 25.389 Ft, a szerződéses érték 12,7%-a. Látszik hogy az adózás nehezítésével a kormány meg akarja szüntetni ezt a formát.

2.a. EVA munkaviszony mellett, illetve nyugdíjasként

Heti 36-órás munkaviszony mellett a vállalkozó az EVA járulékalapja (az ÁFÁ-s bevétel 4%-a) után  fizeti a járulékokat és a szociális hozzájárulást, ami az előző példához viszonyítva mindössze 2.920 Ft.  A járulék megtakarítással – 77.700 Ft – a felvehető pénz 103.020 Ft, a szerződés 51%-a.  A nyugdíjas EVÁ-s vállalkozó az EVA-járulékalap ( a bevétel  10%-a) utáni 10% nyugdíjjárulékot , és 7320 egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet.

3. Kisadózó vállalkozó

Ez egy fix adótételes forma, a főállású vállalkozó havi 50 ezer forint, a munkaviszony melletti ill. nyugdíjas KATÁ-s havi 25 ezer forint átalányadót fizet, a százalékos személyi jövedelemadó és járulékok, ill. hozzájárulások helyett. Bár nem biztosít teljes körű egészségügyi és nyugdíjellátást, de nettó jövedelem ebben a formában a legmagasabb. Például 200.000 ezer Ft bevétel, 20.000 Ft dologi költség mellett 65 % is elérhető, vagy nem főállású KATÁ-nál  77,5%.  Másik különbség, hogy a főállású egyéni vállalkozónak a  36,2%-s  nettó kivételi arányához legalább 200.000 Ft-nyi bevétel szükséges, addig itt ez az arány már 100.000 Ft bevételnél is teljesülhet.

Összefoglalásként a főállású vállalkozói formák közül nem javaslom az EVA választását, a legjobb adózást megfelelő bevétel esetén a kisadózói vállalkozási forma biztosítja. A döntés azonban pontos bevétel és költségtervezést igényel, valamint az eltérő adók és járulékok biztos tudását.

 

Kategória: adózás | Címke: , , | Hozzászólás most!

Jogdíjak 2018 – mibe kerül és mennyi marad …. – 1. rész

Azzal kell kezdenem, hogy a nem szoftver és nem K+F tevékenységhez tartozó szerzői jogdíjakkal, hanem a könyvkiadáshoz, cikkíráshoz kapcsolódó szellemi alkotások Felhasználási szerződésben rögzített díjaival  kívánok foglalkozni, mert utóbbiak a Társasági adó törvény jogdíj fogalmából  kikerültek.

Szerző és örökös kétféle módon tehet szert ilyen jövedelemre:

  • Munkaviszony jellegű foglalkoztatás /Megbízási szerződés és EKHO révén, ahol a könyv és lapkiadóknak, mint kifizető szervezeteknek az adókat és járulékokat számfejteniük, levonniuk kell a törvényi előírások szerint;
  • PTK szerinti megbízási szerződés teljesítése révén, számla kiállítására köteles egyéni vállalkozóként.

Itt az első esetet tekintem át, ezen belül külön vizsgáljuk a munkavégzéssel járó díjrész ill. vagyoni jog átadás díjának kezelését. Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (EKHO) feltételezi a munkavégzést, véleményem szerint tisztán vagyoni jog átadása esetén alkalmazása kérdéses.

A jogörökösök esetére lásd az előző bejegyzésemet.

  1. Alapeset

Szerzői alkotás létrehozásáért kapott bevételből  (szerződéses érték) származó jövedelemből a kifizető  könyv- és lapkiadó 15% személyi jövedelemadót és 18,5 % járulékokat von le, és 21% plusz adót fizet utána (szakképzési hozzájárulás 1,5%, szociális hozzájárulás 19,5%). Az adózás alapjaként általánosan bevétel 10% költségátalánnyal csökkentett értéke számítható, de a magánszemély – tételes költségnyilvántartás  vezetés választásával – nyilatkozhat akár 50% költség levonásáról is a kifizetőnek. A levont adókról és járulékokról  a kifizető igazolást ad, és a magánszemély ezt az év végi személyi jövedelem adóbevallásába – mint önálló tevékenységből származó előzetesen levont adóelőleget –  beszámítja. Vegyünk például egy 250.000 Ft-ról szóló jogdíj megállapodást. A megbízónak teljes költsége 297.250 Ft lesz, a szerző kézhez kap 174.625 Ft-t. A nettó pénz/teljes költség 58,7%-a.

1.a. A szerződés teljesítés időtartamát figyelembe véve, ha az egy napra jutó (költségekkel csökkentett) jövedelem mint, járulékalap nem éri el a minimum járulékalapot. Ez az értékhatár  a szakképzett bérminimumból számítva 2018-ban: 1805 Ft/ nap. Ebben az esetben a kifizető nem von le járulékokat, de biztosítás sem keletkezik. A kifizető 19,5%  EHO-t fizet csak pluszban . Így elérhető 216.250 Ft nettó jövedelem, ami a teljes költség 73,6%-a.

2. Vagyoni jog átadás eredeti szerzőtől

Adóztatása azonos az 1.a esettel, csak a magyarázat más. Szellemi jog átruházásából származó jövedelemből nem lehet járulékokat levonni. Ez a jövedelem az összevont adóalap egyéb jövedelem kategóriájába tartozik, ezért a 10% általános átalány nem alkalmazható, de nyilatkozatos költséglevonás igen.

3. EKHO szerinti adózás

A szakképzettségi bérminimum felett (36 -órás foglalkoztatottság) lehet a törvényben meghatározott FEOR számú tevékenységekre (írás, fordítás, grafikus..) kedvező adózást választani, korlátja évi 60 millió forint. Kulcsa 15% – nyugdíjas esetében 11,1% – és ezzel a levonandó jövedelemadó és járulékok helyettesíthetők (ezek együtt 33,5%-t tettek ki). A kifizető 19,5 % EKHO-t fizet.  Az elérhető nettó pénz itt 212.500 Ft, ami a  teljes költség 71,1 %-a.

Látjuk, hogy kifizetői oldalon akár szociális hozzájárulást, akár egészségügyi hozzájárulást, akár EKHO-t kell fizetni a jogdíjak után, az mindig 19,5%.

Az adóoptimalizálási lehetőség a szerződő magánszemélynél van, átgondolandó a munkavégzési rész és vagyoni jog átadási rész meghatározása, akár egy szerződésen belül. Választható az EKHO a feltételek megléte esetén. Rendszeresen ismétlődő hasonló jövedelmeknél érdemes elgondolkozni a tételes költségnyilvántartás választásáról és vezetéséről is.

Kategória: adózás, könyvszakma | Címke: , , , , | 1 hozzászólás

Jogörökösi szerzői díjak adózása

Vagyoni jog átadásából származó bevétel után 15% személyi jövedelemadót kell fizetni a belföldi illetőségű magánszemélyeknek. A bevételből számítható –  adóalapot képező – jövedelmet mindig a törvény által megengedett igazolt költség, illetve kiadás levonásával kell megállapítani.

Jövedelem = Bevétel –  elszámolható költség, kiadás

Az SZJA tv. 28§-a rendelkezik a jogutódlás révén megszerzett szerzői jogok hasznosításából származó bevétel adóztatásáról.  Az ilyen bevételből származó jövedelem az összevonandó adóalap egyéb jövedelem részébe tartozik. Nem minősül külön adózó jövedelemnek, sem önálló tevékenységből származó jövedelemnek. Az ilyen jövedelmek sajátossága, hogy az alapjául szolgáló bevételből nem lehet levonni a megszerzéssel kapcsolatos kiadásokat, azaz nincs figyelembe vehető beszerzési értékük. Ez mondjuk érthető is. (SZJA tv. 28§. (1))
Ugyanakkor e jogszabályhely (7). d) pontja szerint – jogutódlás esetén – beszámítható a jog gyakorlása érdekében felmerült, a magánszemélyt terhelő igazolt kiadás. (Például a felhasználási szerződést megíró ügyvéd, vagy a jogközvetítő ügynökség díja.)

Fentiekből következik, hogy jogutódlás esetén nem alkalmazható a szokásos automatikus 10%-s költségátalány (amihez nem kell a törvény 3.sz. mellékletében felsorolt költségekről nyilvántartást vezetni), azaz tételes költségelszámolás szükséges.

Az automatikus 10% átalány levonása csak az önálló tevékenységből származó jövedelmeknél megengedett. Megjegyezzük, hogy ugyanez igaz az eredeti szerzőkre is, mivel a 28§. (7).a) szerint a vagyoni jogok átruházásából származó jövedelem is egyéb jövedelem.

Végül ha a bevétel kifizetőtől származik, a kifizető köteles adóelőleget levonni, a költségek tekintetében a jövedelmet kapó magánszemélynek nyilatkoznia kell. Ez a nyilatkozat vagy arról szól, hogy nincs költség, vagy arról, hogy tételes költségelszámolást választott a szerző, vagy örököse minden hasonló önálló és egyéb jövedelme tekintetében. Ez utóbbi esetben sem lehet a költségrész a bevétel 50%-ánál nagyobb. (SZJA.tv. 46§. (3) és 47§ (2). aa))
A kifizető a jövedelemadó alap után 2018 évben még 19,5% egészségügyi hozzájárulást is köteles fizetni. (2017-ben ez 22% volt)

Kategória: adózás, könyvszakma | Címke: , , , | 1 hozzászólás