Számla hiányában, kiadási jogok vásárlása

Érdekes Áfa előírás található a törvény 127.§. (1) bb) pontjában, ami arról szól, hogy ha az adót a szolgáltatás igénybevevőj fizeti (fordított adózás), akkor kapott számla hiányában, a rendelkezésére álló dokumentumok (szerződés, teljesítésigazolás) alapján is megállapítható a fizetendő adó. Jellemzően külföldről igénybevett szolgáltatásoknál áll fenn ez a lehetőség. A fizetendő adó megállapítása, pedig feltétele annak, hogy az adólevonási jog is érvényesíthető legyen, azaz a bevallásokban egyszer plusz és egyszer mínusz előjellel fog szerepelni az ilyen ügylet, a szolgáltatás igénybevevőjénél.

A könyvszakmában a kiadási jogok vásárlása külföldi kiadótól tipikusan ilyen eset. A hazai kiadó külföldi hozzáadottérték-adó nélküli számlát kaphat (Európai Közösségen belül ehhez EU-s adószám is kell). A számla devizás összege átszámítva forintra az adólap, ami a hazai kulccsal (27%) szorozva adja a fizetendő adót. Ha nincs számla akkor is meg kell állapítani a magyar kiadónak a fizetendő adót, és ezzel meghatározódik lesz a levonható adó összege is.

Mikor kell számla hiányában így eljárni? A törvény 56.§-a szerint az adófizetési kötelezettség a teljesítéskor keletkezik. Ezt a főszabályt felülírja az esetünkre (a szolgáltatást igénybevevő adózik) vonatkozó különös szabály 60.§ (1) ami a teljesítést tanúsító számla v. egyéb okirat kézhezvételekor, de legkésőbb a teljesítést követő hónap 15. napjáig.

A könyvkiadási jogvásárlási szerződések általában tartalmaznak egy fix fizetendő összeget (előleg, minimum garantált royalty), amit a szerződés aláírásakor, vagy meghatározott időpontban ki kell fizetni. A teljesítés itt a szerződés aláírásának napja. A kiadók többsége szerintem megvárja a külföldi fél számláját annak dátuma alapján állítja be az adóbevallásba az ügyletet. Hasonlóan nem felel meg az sem a fenti szabályozásnak, hogy az értékesítés függő royalty adózásához, szintén bevárják a külföldi fél számláját, ami a kiadó által küldött fogyásjelentésen alapszik. Itt a teljesítés dokumentuma a fogyásjelentés. Mindenesetre a hazai kiadói gyakorlat a külföldi számlák bevárása, amik néha több hónapot is késnek, ha Ügynökségi közvetítés is van ez még macerásabb. Másrészt nem tudok olyan esetről, ahol a fizetendő adó késve történő megállapítása NAV vizsgálat tárgya lett volna.

Amikor a szerző értékesíti művét

Ide másolok egy aktuális kérdést, amit egyre többen tesznek fel:

Nos, a nem túl távoli jövőben szeretném kiadni a verseskötetemet, amit az Amazonon keresztül szeretnék értékesíteni – e-bookként valamint van egy print-on-demand lehetőség is náluk, amivel fizikai kötetet is nyomtatnak, amennyiben valaki megrendeli. Nekik ehhez, értelemszerűen valamilyen adószámra és számlaszámra van szükségük részemről, hogy a royaltyt tudják utalni [az általam megadott összeg, mínusz közvetítői díj, illetve, ha konkrét könyvet rendelne valaki, akkor a nyomtatási költségeket is levonják]. Tehát, a megrendelések után, havi bontásban tételes elszámolást küldenek az eladásokról, stb. Ezzel, itthon, hogyan és miként számolok el az állam felé?

A szerzői és szomszédos jogok közvetítése, vagy ellenérték fejében a sokszorosítás és nyilvánosságra hozatal engedélyezése az Áfa törvény értelmében szolgáltatásnyújtásnak minősül. Ezt végezheti Áfa alá bejelentkezett – alanyi adómentesen – magánszemély is, elvileg számlaadási kötelezettség mellett. A számla tartalma royalty – a kapott elszámolás szerint, adót nem kell felszámítani – mert külföldi a Partner, és alanyi adómentes esetben még bevallási kötelezettség sincs. Ha a magánszemély nem számlaképes, akkor nem tud adószámot megadni a regisztrációnál.

Sokkal fontosabb ennél a kapott jövedelem bevallása a személyi jövedelemadó törvény szerint. A magánszemély költségeivel csökkentett, vagy 10%- átalánnyal csökkentett bevétel 84%-a képezi az személyi jövedelemadó és szociális hozzájárulási adó alapját, amiket negyedévente kell befizetni. Rendszeres jövedelemszerzés esetén célszerű a nyilvántartás vezetéséhez és adózáshoz szakképzett könyvelőt megbízni. A jelenlegi helyzetben a NAV személyi jövedelemadó tervezete nem tartalmazza ezeket a tételeket, azt a magánszemélynek kell kiegészítenie.

A könyvkiadás pénzbeli támogatása

A fő kérdés az, hogy a donátorok (non-profit szervezetek, magánszemélyek, vagy akár vállalkozások) által, az új könyvek előállításához hozzájáruló összegek fizetése milyen formában formában történik, az adományozó és a kiadó közötti megállapodások milyen gazdasági (számviteli és adózási nyelv szerinti) eseményként kezelhetők.

A donátor oldaláról tekintve: magánszemélyek, non-profit szervezetek cél szerinti tevékenységi körükben szabadon adhatnak át pénzeszközöket. Az üzleti szférában működő vállalkozások esetében az ellenérték nélküli pénzeszköz átadást legalább a társasági adó törvény érinti. Náluk néhány feltétel teljesülése esetén lehet a pénzátadás elismert ráfordítás, egyébként az összegre jutó adót adóalap növelő tételen keresztül meg kell fizetni.

A támogatások alapelve: nem lehet ellenértéke igénybevett szolgáltatásnak, sem termékek átvételének. Nem kapcsolódhat hozzá ellentételezés. (Nem jelent ellentételezést a támogatás céljának megvalósításáról szóló szakmai és számszaki beszámoló.)

Ezzel szemben a szponzorálás már az Áfa törvény szerint is rendes, elfogadott gazdasági tevékenység. A szponzorált kiadó ellenszolgáltatása a szponzor hirdetésének megjelenítése, logójának feltüntetése. Részéről ez szolgáltatásnyújtás, de akár a megjelenő műből példányok átadása (termékértékesítés) is kapcsolódhat hozzá. A könyvkiadónak erről számlát kell készítenie, mégpedig 27% Áfával. A kapott bruttó összeg egy része így elvész. Viszont az adományozónál a kapott számla nettó összege elismert ráfordítás lesz.

Ebből is látszik nem mindegy, támogatási vagy szponzorálási tartalmú szerződést köt a kiadó és a pénzátadója. Ha a pénzátadó szervezet könyvelője számlát kér, az csak termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódhat (ld. Áfa törvény!), akkor eldőlt a kérdés, szponzorálásról van szó. Nem árt tisztázni a feleknek szerződéskötés, megállapodás előtt. (Támogatás esetén ki lehet állítani számlával egyenértékű számviteli bizonylatot is, ennek azonban nincs Áfá-val kapcsolatos szerepe.)

De térjünk vissza a profitorientált vállalkozások közötti egymásnak támogatásként átadott pénzeszközök esetéhez. Az átadó akkor mentesül az említett társasági adótöbblet fizetése alól, ha nyilatkozatokat szerez be átvevőtől. Az állam biztosra megy, nem akar adóforintokat elveszteni ezért:

  1. a dotált vállalkozás előre nyilatkozik arról, hogy a támogatás (nála egyéb bevételként könyvelendő) nélkül sem lesz veszteséges. NYILATKOZAT’1
  2. a társasági adó bevallása (követő év május 31-e), és rendezése után nyilatkozik arról, hogy a támogatásra jutó adórészt is megfizette. NYILATKOZAT’2
  3. Bemutatja mérlegét, melyből kitűnik, hogy nyereséges. NYILATKOZAT’3

Hát ez túlzás egy kissé. Természetesen nem értem ide a közhasznú szervezetek támogatását, ők a közhasznúsági besorolásukról adnak igazolást, és ez elég.

Irodalmi ügynökségek számlázási gyakorlata

Most hogy a kiadói egyesülés (MKKE) napirendre tűzte a hazai gyakorlat problémáinak megbeszélését, érdemes áttekinteni – az alapoktól indulva – e témakör problémáit.

Szellemi jogok adásvétele, közvetítése szolgáltatás az Áfa törvény szerint, mivel nem felel meg a termék fogalmának. (Áfa tv. 13§. ) Külföldi partnerrel kapcsolatos szolgáltatás nyújtás, és igénybevétel esetén az alkalmazandó forgalmi adó törvényt a teljesítés helye határozza meg. Ha az Magyarországon van, akkor a magyar Áfa törvényt kell a belföldi adóalanyoknak alkalmazni. E szerint  szolgáltatások Áfázásának főszabálya az, hogy a fizetendő adót az azt igénybevevő adóalany állapítja meg, és vallja be saját adóhatóságának (37§. ) Magyar kiadó jogeladása külföldre adómentes emiatt, viszont jogvásárlása külföldi kiadótól fizetendő adót keletkeztet. A szellemi jogok adásvételének kulcsa jelenleg 27%. Természetesen az általános szabályok szerint adózó magyar kiadó,  akár ugyanazon bevallásban, levonási jogával is élhet. Amennyiben a magyar jogszerző fél a vásárolt kiadási jogot továbbadja (mert erre engedélyt kapott a külföldi partnerrel kötött szerződésében), akkor már egy új értékesítési ügylet keletkezik, belföldre 27% Áfával.  Adó alóli mentesség közvetítői tevékenységnél  csak néhány különleges esetben, illetve külföldi teljesítési hely esetében áll fenn (110 §.)

Az hazai  Irodalmi ügynökségek gyakorlata az, hogy a képviselt külföldi eladó fél helyett állítanak ki számlát, amelyen a szerződéses jogdíjak – általában- 90% -a adómentesen, mint jog közvetítése szerepel, 10 %, pedig mint ügynökségi jutalék 27% Áfával. Kisebb tételenként bankköltséget és árfolyam különbözeteket is számláznak.

A jogtulajdonos és jogvásárló köt szerződést, amely felhatalmazza az Irodalmi ügynökséget a Szabályos számla kiállítására és az ellenérték beszedésére. Ugyanakkor az eladó fél kénytelen  adómentes számlát kiállítani jogvásárlója felé, ha az kéri.

Nyilvánvaló, hogy mind a vételár 90% -10% megosztása, mind a dupla számlázás helytelen, nem felel meg az Áfa törvényünk fenti előírásainak.

  • Ha az Irodalmi ügynökség csak a szerződéskötés összehozásáért felelős, akkor jutalékát a jogeladótól kellene kapnia,  követelését oda számlázza. A jogvásárló belföldi kiadó a külföldi fél 100%-s, adót nem tartalmazó számlája alapján fizet és a fentiek szerint adózik. Ez az eset nem zárja ki azt sem, hogy eladó a fizetést az Irodalmi ügynökségre engedményezze. Az ügynökség jogeladást még ebben az esetben sem számlázhatná.
  • Ha az Irodalmi ügynökség – mint valami bizományos – átveszi eladótól az értékesítés jogát, akkor kiállíthat a magyar kiadó felé Áfás belföldi  jogeladási számlát (szintén 100%-ról), majd Megbízó kiadójával elszámol bruttó, vagy nettó módon, ő lesz a külföldi fél számlájának címzettje. Ez valódi közvetített szolgáltatás a számvitel nyelvén, de Áfában máshogy adózik a szolgáltatás igénybevétele, és tovább értékesítése. Ezt erősíti meg a 15. § Ha az adóalany valamely szolgáltatás nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ennek a szolgáltatásnak igénybevevője és nyújtója is.

A magyar kiadók figyelmét felhívom arra, hogy csak olyan bankköltséget, és árfolyam különbözetet fizessenek ki, amiről a szerződésben megállapodtak.

Sokszor találkozom az ügynökségek számláin azzal a kitétellel, hogy a tevékenység adómentes, mert a számlakibocsátó ügynökség  – aki a számla fejlécén (Eladóként) szerepel -, más nevében, más javára jár el. Ez már önmagában is ellentmondás. Ha valaki Megbízás alapján más részére számlákat készít, saját magát nem tüntetheti fel Eladóként, oda a Megbízója nevét célszerű felírni.

Köteles példány beszolgáltatás

A kormány új rendelettervezete a hazai kiadványok kötelespéldányainak (címenként 5 pld.)  beszolgáltatási kötelezettségét a kiadókra hárítja. Eddig a nyomdák feladata volt beküldeni.  Ez költséget és plusz adókat jelent:

  • ingyenes átadás, a bekerülési érték (előállítási költség) eredménycsökkentő, a postázási, szállítási költségével együtt;
  • mivel a kötelespéldányok nyomdaköltségének Áfája a nyomdaszámla alapján levonásba került, az ingyenes átadás értékesítéssel egyenértékű az ÁFA tv. szerint, azaz fizetendő adót kell megállapítani, ami egyéb ráfordításba könyvelendő, eredménycsökkentő hatású;
  • sem a kiadó, sem az OSZK nem közhasznú szervezet, társasági adó szerinti adományról szó sem lehet, tehát az ingyenes átadás nem elismert költség (nem a jövedelem, nyereség elérését szolgálja), ezért adóalapnövelő tétel a kötelespéldányok értéke.

A tervezetben nincs szó az adóhatások alóli mentesítésről. Érdekes módon szankciók között található, hogy a jogosult szervezet megvásárolhatja a hiányzó műveket, és annak költségét a kiadókra háríthatja. Az sem érthető, miért kell öt példány, mikor Európában beérik 1-2 kötelespéldánnnyal.

Milyen elegáns megoldás lenne az állam részéről az általa felvállalt közfeladat, a könyvtárak ellátása, a nemzeti szellemi vagyon megőrzése érdekében megvásárolná a kötelespéldányokat. De úgy látszik akármennyi csapás éri a kiadókat, még lehet fokozni…

A bizományi szerződés : jog és gyakorlat

A könyves szakmában kiadók és kereskedők között általános értékesítési módszer a bizományosi elszámolás rendszerének alkalmazása.  Hasonlítsuk össze a polgári törvénykönyv előírásait a gyakorlattal a bizományi szerződés kapcsán.

Ptk. 6:281.§. Bizományi szerződés alapján a bizományos a megbízó javára a saját nevében ingó dologra adásvételi szerződés kötésére, a megbízó a díj megfizetésére köteles.

A könyvkereskedő a saját nevében értékesíti kiadó könyveit, ezek eladási árából a bizományosi szerződésben  meghatározott árréssel csökkentett összeget fizeti meg a kiadónak. Vagyis saját díját levonva nettó összeget fizet. De a lényeg a Ptk. idézett része szerint, hogy a megbízó kiadó javára adja el annak termékét. A szerződésekben rögzített árrést, mint megbízó által fizetett jutalékot, bizományosi engedményt, bizományos visszatarthatja az általa eladott áruk ellenértékéből. Ennek a szabályozásnak fényében az a tény, hogy a bizományos nem tud fizetni a kiadónak – véleményem szerint a szerződést teszi semmissé.

Természetesen a bizományos vállalkozás is lehet veszteséges, gazdaságtalan működésű,  ezért szükséges a megbízó védelme a bizományos hitelezőivel szemben.

Ptk. 2:282.§.(3) A bizományos hitelezői nem támaszthatnak igényt

a) a bizományossal szerződő féllel szemben fennálló és a megbízót illető követelésekre;

c) a befolyt és elkülönítve tartott vagy kezelt olyan pénzeszközökre, amelyekről megállapítható, hogy megbízót illetik.

Tehát a könyvnagykereskedő kiskereskedőkkel szembeni követeléseinek a kiadói árrés leszámításával maradó része, a bolti eladások kiadói árrés leszámításával maradó része a kiadóknak való kifizetésen kívül más célra nem használható. Ez a törvény.

Nem fogadható el, sőt szerződésszegés címén megtámadható, amikor a Rainbow Kft. mint a Könyvbazár albizományosa nem kívánja kifizetni az eladott áruk utáni  járó részt. A Rainbow Kft. nem hivatkozhat ugyanis a Könyvbazár Kft.-vel szembeni egyéb követeléseire.  A kiadóknak járó pénzeket a kiadóknak a törvény erejénél fogva meg kell kapniuk. A többi következtetést vonják le a jogászok.

Bezár a Könyvbazár!

A Matyi Birodalom vége.  Sajnos időzítve január elejére. Aki ismeri a könyvszakma, bizományi rendszerét – a 60-90 napos utólagos elszámolásokat –  a 2016 október, november, decemberi bevételek érintettségét, amikor ezek a havi bevételek a többi hónaphoz viszonyítva a legmagasabbak, az felfoghatja milyen időzített ütést kapnak a könyvet előállító kiadók.

Összeveszett a nagykereskedelmet végző Könyvbazár Kft. és az általa kiadóktól származó árukkal ellátott Rainbow Üzletlánc kiskereskedelmi hálózat vezetése. A teljes sztori itt olvasható.

A Könyvbazár Kft. fizetésképtelensége nemcsak a kiadók pénzügyi helyzetét, és jövőbeni kiadási terveiket teszi tönkre, hanem mivel évzárás és mérlegkészítés is lesz, a 2016. évi eladásokból származó veszélyeztetett követelésekre a számviteli törvény szerint értékvesztés is képzendő.  Azaz eredménycsökkenés. Súlyosbítja a dolgot, hogy a korábbi Pécsi Direkt tartozásának Könyvbazár által felvállalt hároméves átütemezéséből (melynél a MKKE – a kiadók egyesülése is bábáskodott) meg nem fizetett rész is kútba esik. 2017-ben járt volna le a három év.

Hogyan fog elszámolni a Könyvbazár a visszahívott készlet és a ténylegesen visszakapott készlet különbségével a kiadók felé? Tapasztalatom szerint mindig van a végső elszámolásnál eltérés, és általában hiány, amit a kiadók számlázhatnak – vagy selejtezhetnek! Mindkét eset eredményrontó.

Az egy dolog, hogy ezt meg lehet tenni egy szakmával. (ld. korábbi bejegyzésem).  De az állam se jut hozzá az adókhoz, ha kiadók sora tönkremegy!

Hogy működhet egy cég, és szerezhet tulajdonrészt, ha 2011-s az utolsó mérlege! Mit csinál a NAV, mit csinál a cégbíróság? Kit képvisel Somogyi Ferenc felszámoló?

Júliustól változik a jogdíj fogalma a társasági és iparűzési adóban

A 2016. júniusig érvényes szabály szerint a társasági adóalap számításnál csökkentő tényezőként figyelembe lehetett venni a kapott jogdíjak 50%-t, amelybe beletartozott a szerzői jog szerint védett művek és teljesítmények felhasználási engedélyének  átruházásáért kapott összeg.  A jogdíj új fogalmát  a Társasági adó tv. 4§. 20. pontja alatt találjuk.Az évközi változást alkalmazni kell, és ez a változás lényegesen leszűkítette az adóalap kedvezményt. Lényegesen átírták a társasági adó törvény jogdíj fogalmát.

jogdíj
a) a szabadalom, a használati minta-oltalom, a növényfajta-oltalom, a kiegészítő oltalmi tanúsítvány, a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalma és a szerzői jogi védelemben részesülő szoftver hasznosítási engedélyéből, felhasználási engedélyéből és a ritka betegségek gyógyszerévé minősítésből (a továbbiakban: kizárólagos jogok) származó eredmény,
b) az a) pontban említett kizárólagos jogok értékesítéséből, nem pénzbeli vagyoni
hozzájárulásként történő kivezetéséből származó eredmény, valamint
c) a termékértékesítésből és a szolgáltatásnyújtásból származó eredmény a) pontban említett kizárólagos jogok értékéhez kapcsolódó hányada;

Hasonló évközi változtatás történt az iparűzési adónál (Helyi adó tv.), ahol   a számviteli törvény szerinti nettó árbevétel csökkenthető a kapott, és bevételként elszámolt jogdíjjal. Viszont mielőtt örülnénk, itt is megkereshetjük az értelmező rendelkezések (51.§ 22. és 51.) definícióit. A társasági adóval azonos szűkítést, adóalap kedvezmény megvonást találunk.

A jogalkotási módszer, miszerint az adóbevallást készítő – nem jogász könyvelő el fog merülni a köznapi szóértelmezéstől eltérő értelmezésben, és minden adóalap tételnél a jogszabályok fogalmi szótárát keresi fel, komolyan kifogásolható.

A másik megjegyzésem, hogy az alkotások létrehozása – a szoftverek kivételével – a jövőben nem lesz preferált ezekben az adókban. Magyar nyelvű könyvkiadásban a bevételként elszámolható kapott jogdíj ritka mint a fehér holló….

A behajtási költségátalányról utoljára

A behajtási költségátalányról szóló 2016. évi IX. törvény végre kielégítő rendezését adta ennek a témának (ld. korábbi bejegyzésemet). Egyrészt a hatókör csak a kereskedelmi ügyletekre vonatkozik. Megfordul a kötelezettség keletkezésének iránya, a 40 Euróra a fizetési késedelmet elszenvedő jogosult (az árú szállítója, az eladó) tarthat igényt, és ezt fizetési felszólítással kell jeleznie, a késedelem bekövetkeztétől számított egy éven belül. Ezt a határidőt a korábbi késedelmes ügyletekre is lehet alkalmazni, de  csak a törvény hatálybelépésétől 2016. március 24-től. Az érvényesített költségátalány a kártérítést helyettesíti, abba beszámít, emellett a késedelmi kamat is érvényesíthető. A jogosult igénybejelentése esetén a kötelezett a 40 Eurót egyéb ráfordításként könyveli.

Tehát nem kellett sem a számviteli törvényt, sem az új PTK-t módosítani, az utóbbiban elkövetett hiba miatt, helyette új törvényt alkottak. Most lehet vitatkozni annak értelmén, hogy minden egyes számla késedelmes kifizetése – összegétől függetlenül – maga után vonhat minimum 12.000 forint kártérítést, de végül is nem muszáj vásárolni…..

 

Könyvkiadók iparűzési adó problémája

Az utóbbi időben megsokasodtak a kiadókat érintő helyi iparűzési adó ellenőrzések, amelyek az esetek többségében jelentős adóhiányt tárnak fel a nyomdaszámlák helytelen könyvelése, illetve az adóbevallásban adóalap csökkentéseként való alkalmazása miatt. Tényként tekinthetjük azt, hogy:

  • a nyomdaszámlák termékértékesítésről szólnak, így a kiadók terméket szereznek be;
  • a kereskedőknek, lakosságnak értékesíthető könyv a kiadó készterméke.

Az adóhatóság egy régi állásfoglalásra hivatkozva, azt közli, hogy a nyomdaszámlákat a kiadóknak  szolgáltatásként kellene könyvelniük, így iparűzési adóalap csökkentési lehetőség itt nincs. A szakma ebbéli gyakorlata nem egységes, több cég anyagköltségnek tekinti a teljes nyomdaszámlát, mások ELÁBÉ-kénti levonással próbálkoznak. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése a kiadóknak kedvező, egységes gyakorlat érdekében lobbizik. Érvrendszerüket, amellyel én is egyetértek idemásolom:

  1. Az önkormányzati adóhatóságok álláspontjának alapja egy 2004. június 21.-i PM állásfoglalás. Ennek érvelését ismétlik meg a vizsgálati jegyzőkönyvek, sőt a Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.291/2008/6. számú eseti döntése. Egy állásfoglalás nem lehet törvény. A számviteli törvény előtt Kormány ill. PM rendeletek + állásfoglalások útján szabályoztak. Épp ennek a gyakorlatnak megszüntetése hozta számviteli törvényt.

  1. A könyvkiadók hagyományosan anyagköltségnek könyvelték a nyomdai teljesítések értékét. A jelenlegi számviteli törvény keretjellegű, nem tartalmaz konkrét könyvelési előírást esetünkre. Nem definiálja a termék és szolgáltatás fogalmát.

  1. Nem lehet kettősség, valami vagy termék, vagy szolgáltatás, és annak megfelelően könyvelendő, ill. ÁFA adóbevallásban kezelendő. Az önkormányzati adóhatóság nem jogosult könyvelési előírást adni, a számviteli törvényben konkrét rendelkezés helyett. A helyi adó törvény hivatkozása a számviteli törvény fogalmainak használatára, csak általános definíciókat jelent, nincs esetünkre meghatározás egyik törvényben sem.

  1. A kiadók e-gazdasági esemény könyvelését a hiteles bizonylat (nyomdaszámla) alapján Számviteli politikájukban szabályozzák és alkalmazzák. Ebben a vonatkozásban nyomda számlájának tartalmi valódisága szükséges, ha eltérés van a tartalmi értelmezésben, a számla nem lenne alkalmas a számviteli tv. szerinti gazdasági eseményt leíró bizonylat szerepére, sérülnek a számviteli elvek.

  1. Statisztikai meghatározottság: nem fér kétség a nyomdai termék fizikai jellegéhez, átadásához külön tranzakció szükséges, tulajdonjog, rendelkezési jog ezzel száll át a kiadóra. Az már szakmai sajátosság, hogy a kereskedők és fogyasztók számára értékesítésre kerülő könyv a kiadó készterméke.

  1. Mind az Áfa törvény mind a számviteli törvény mögött a PTK. szabályai állnak. Több APEH állásfoglalás elismeri, hogy a nyomda termékértékesítést végez, ezért használhatja a VTSZ 49-01, számot és a kedvezményes Áfa kulcsot. Ebből nem az következik, hogy a dolgok számviteli és Áfa kezelése eltérhet egymástól, hanem az, hogy számviteli értelemben, értékben (forintban könyvelve) a nyomdaköltség a kiadó késztermékének anyagköltségévé válik. Egyszerűen nem igaz, hogy számvitelileg a kiadó késztermékének a szerzői jogok értéke képezi a legjelentősebb részét.
  1. Amikor a magyar kiadó nemzetközi együttműködés keretében (coedition), a külföldi társkiadónak fizeti ki a magyar nyelvű változat darabárral meghatározott számláját, és a termék harmadik országból érkezik, azt vámeljárás alá vonják. Vámeljárás alá tartozik a Kínában nyomtatott könyv is. Szolgáltatást nem vámolnak.

  1. A könyv gazdasági ciklusa a vevőnél fejeződik be. A kiadó a nyomda és a kereskedő közötti gazdasági szereplő. A nyomda levonhatja a papír- és egyéb anyagok beszerzési költségeit, a kereskedő az ELÁBÉ-t az iparűzési adónál. A kiadó, mint az előállítás és értékesítés fő szervezője, aki bizományi rendszerben még „meghitelezi az értékesítést is”  a bevétele után fizetné meg az iparűzési adót, ha ez így marad.

  1. A visszaigazolt külföldi gyakorlat szerint (német,holland, brit, portugál ) szerint a nyomdaköltség sehol sem szolgáltatás, hanem anyagjellegű költség, vagy ELÁBÉ.

  1. A Magyar Nyomda és Papíripari Szövetség védjegyében nem szolgáltatásnak, hanem terméknek nevezik a könyvet.

  1. Egy szolgáltatást nem lehet tárolni, szállítani és nem keletkezik belőle készlet. Hogyan lesz akkor belőle a kiadónál teljes értékű könyv késztermék, hiszen a jogdíjak és egyéb kiadói ráfordítások, amik még az előállítási önköltségben figyelembe vehetők, mind személyi jellegű ráfordításként, vagy igénybevett szolgáltatásként könyvelendők??

  1. A nyomdák által az OSZK-nak átadott kötelespéldányok is szolgáltatások??