Könyvre is beváltható ajándékutalványokat

Korábbi bejegyzésemben ismertettem az Áfa törvény 2019. évi újítását, ami szerint az egycélú utalvány – a könyvutalvány – terméknek minősül, eladása Áfázik, (beváltásakor az eladott könyv számláját két részre kell bontani…). A megoldás többcélú utalványok kibocsátása.

Tanulványozva az egycélú és többcélú utalvány Áfa- törvény szerinti meghatározásait, a lényeges eltérés az, hogy a többcélú utalványon több Áfa kulcsú (5%-s, 27%-s) termék vásárlását kell biztosítani. Ez nem könnyen értelmezhető az alábbi esetben:

  • A többcélú utalványt beváltó könyvesboltban csak 5% Áfás könyv kapható. Legalább legyen egy kávé, ceruza, vagy akármi a 27%-osok közül.

Egy másik különbségtétel is fontos. Amennyiben a kibocsátó forgalmazza az utalványát, az elszámolás mindig névértéken történjen. Az ügynöki díjat külön visszaszámlázással érdemes megoldani, még akkor is, ha a névérték százalékában történik a megállapodás. A kereskedő/ügynök adómentesen, például 90%-on, nem veheti meg a többcélú utalványokat . A 10 százaléknak megfelelő jutaléka után 27% fizetendő Áfája keletkezik, természetesen számlaadással.

A többcélú utalvány eladása, átruházása, átadása (és beváltása) nem ÁFa köteles, amennyiben a vevő mégis számlát kér erről, azt Áfa körön kívűli jelzéssel kell ellátni. Az utalvány beváltásakor az eladott terméket és szolgáltatást kell szabályosan számlázni (nyugtázni).

Számvitelben a többcélú utalvány eladásából származó pénzösszeg egyéb rövidlejáratú kötelezettséget teremt, a beváltás pedig ezt a kötelezettséget szünteti meg. Lejáratkor a be nem váltott utalványok kivezetése egyéb bevéteként lehetséges. A valós mérlegérték az érvényes, eladott és be nem váltott utalványok névértékének megfelelő – egyéb kötelezettség értéke. (Jó, ha a kibocsátó ennek az értéknek megfelelő pénzeszközzel is rendelkezik a mérleg másik oldalán.)

A kiadói könyvkészlet leltározása

Korábbi bejegyzésemben már taglaltam a kiadói leltározás sajátosságait, ami azt is jelenti, hogy a saját márkaboltban és raktárban lévő készlet leltározása mellett, a mérlegkészítés időszakában el kell végezni a bizományban lévő készletek egyeztetés útján megvalósuló számbavételét is.

Most nézzük meg milyen lehetőségek vannak a számviteli törvényben a leltározás elvégzésére. Ezt a törvény 69. §-a tartalmazza. Olyan leltárt kell összeállítani, és megőrizni, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a vállalkozásnak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait mennyiségben és értékben. (69. §. (1))

  • folyamatos mennyiségi nyilvántartás mellett, legalább három évente mennyiségi felvétellel kell a vállalkozásnál lévő leltárba bekerülő adatok valódiságát ellenőrizni.  (69. §. (3))
  • nincs, vagy nem folyamatos a mennyiségi nyilvántartás, akkor minden éven szükséges a mennyiségi felvétel. (69. §. (4))
  • az árukészletek esetében – eltérően az előző, saját előállítású készletektől, ahol a leltárt mindig a mérleg fordulónapjának megfelelően kell felvenni, vagy rögzíteni – megengedett a mennyiségi felvétel időpontjának legfeljebb egy negyedévvel történő előre, vagy hátra tolása. Figyelembe véve a mérleg fordulónapig, vagy fordulónaptól történő mozgásokat, a felvett leltárt korrigálni kell a fordulónapra.  (69. §. (5)-(6)). Mennyiségi analitika vezetése nélkül azonban ez a lehetőség nem áll fenn.
  • idegen helyen tárolt készleteknél (bizományba adott készlet) a leltározást egyeztetéssel kell elvégezni. (69. §. (3))
  • A számviteli törvénynek megfelelő folyamatos nyilvántartás a megtörtént készletmozgások teljességének nyilvántartását, és mérlegidőszakok szerinti zártságát feltételezi.

Ebből világos, hogy a leltár nemcsak a mennyiségi felvétellel talált eszközöket tartalmazó tételes nyilvántartás, hanem elfogadható a folyamatosan vezetett készletnyilvántartás zárókészlet adatsora is, kiegészítve a bizományosokkal egyeztetett tárolási nyilatkozatokkal. Azaz leltározás és leltár két fogalom. A mérlegtételeket leltárral kell alátámasztani. A vállalkozók a fenti lehetőségekből történő választást  Leltározási Szabályzatukban rögzítik. A leltár az analitika végső dokumentuma, a főkönyvi könyvelést a leltárral összhangba kell hozni, és csak utána célszerű mérleget készíteni.

A könyvkészlet leltározása

A hazai könyvkiadók bizományi rendszer keretében értékesítik könyveiket, leszámítva a saját mintabolti, ill. web-áruházi értékesítéseiket. Az eljárás lényege a saját előállítású könyvkészletek fizikai átadása, beszállítása a kereskedők raktárába, ismétlődő havi, negyedéves elszámolási kötelezettséggel, amit fogyásjelentésnek hívunk, és ami a kiadók számlázott árbevételének az alapját képezi.

A könyvkiadókat e módszer sok problémája sújtotta, és sújtja, állandó veszteségeket okozva. Túl a differenciálatlan árrésen, és az amúgy is utólagos számlázás melletti  késve fizetések gondjain, a kiadói készletnyilvántartások problémái is felvetődnek.

Azon nem lehet vita, hogy eladásig (a fogyásjelentésben szereplő értékesítésig) a könyv  a kiadó tulajdona, egyedileg (címenként) kell,  az eszközvagyon részeként kimutatni, és csak kivételes esetekben fordulhat elő, hogy egy hazai kiadó mérlegében nem szerepel készlet. (Például: ha  a megjelenő könyveket megvásárolja a cégcsoportba tartozó kereskedő cég.)

A számviteli törvény szabályozása szerint a kiadóknak, ugyanúgy mint  más gazdálkodó cégeknek is:

  • A számviteli politika keretében el kell készíteniük az eszközök és források leltárkészítési és leltározási szabályzatát, ezért felelős az ügyvezető (2000. évi C. törvény a számvitelről, röviden Sztv. 14§. (5), (12) ).
  • Az eszközöket és a kötelezettségeket leltározással (mennyiségi felvétellel, egyeztetéssel ellenőrizni és egyedenként értékelni kell (Sztv. 46§. (3) ).
  • A mérlegtételeket az Sztv. 69.§-a szerint leltárral kell alátámasztani, amely történhet mennyiségi felvétellel és egyeztetéssel. Az idegen helyen tárolt készletekre az egyeztetés előírásának végrehajtása kötelező. Saját előállítású készleteknél, mint a kiadónál a könyv, a mérleg fordulónapjára vonatkozóan kell az egyeztetést  elvégezni, mennyiségben és értékben dokumentálni szükséges, a mérlegzárási időszakban.

Mindebből az következik, hogy a bizományba adás nem mentesíti a kiadókat saját készletük valódi mennyiségi és értékbeni megállapításától. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a bizományos elszámoltatása a kiadó feladata, hiszen ő szerződött vele, és a bizományos kimenekülése az egyeztetés alól, bármilyen indokkal, nem jelent hivatkozási alapot a fentiekben ismertetett szabályozás be nem tartására a kiadó részéről.

Az egyeztetésnek felelősen akkor tud egy kiadó eleget tenni, ha olyan részletes készletnyilvántartást vezet, amely legalább mennyiségben és bizományosonként tartalmazza a bizományba adott, onnan visszavett, továbbá bizományos által fogyásként jelentett mennyiségeket. A viták elkerülése végett célszerű a raktárjegyes és szállítóleveles dokumentálása a készletmozgásoknak.

Tehát nem menti fel a könyvkiadókat leltározási feladatuk alól:

  • hogy a bizományos az albizományosaival nem tud elszámolni (ld. Rainbow – Könyvbazár)
  • hogy a boltokban új üzemeltető mellett folytatódik az értékesítés, kiadó által elfogadott átadás-átvételi jegyzőkönyvek nélkül.

Az a szabályozás, hogy a termék bizományba adója felel a valóságban fellelhető készletért, nem egyedi. Az Áfa tv. vevői készletre vonatkozó szabályai (182 §.)  a készletet külföldre átadó hazai vállalkozásra írnak elő tételes mennyiségi nyilvántartási kötelezettséget. Itt is megerősítve, hogy a leltározásra a számviteli törvény előírásait kell alkalmazni.

 

 

 

Bizonytalan realizálású bevétel és követelés kezelése a 2016 évi záráskor

A Matyi Birodalom összeomlása vagy válsága kapcsán nyilvánosságra került – kiadóknak írt, Matyi Dezső által szignált –  Könyvbazár Kft. levélből világossá vált, hogy a november, decemberi értékesítés után járó bevételek, és a lejárt követelések nem lesznek kifizetve. A 2016. évi mérlegbeszámoló készítésekor a számviteli törvény kötelezi a vállalkozásokat a vevői követelések értékelésére.  Mindig probléma szokott lenni, és nem a könyvelő dolga eldönteni, hogy a tartósan lejárt, vagy jelentős követeléssel kapcsolatban:

  • éljünk-e az értékvesztés képzési lehetőséggel,
  • elszámoljuk -e hitelezési veszteségként, vagy behajthatatlan követelésként kivezessük

Az alapvető különbség, bár mindhárom lehetőség az eredményt csökkenti, az hogy:

  •  üzleti érdekből saját döntés alapján történő végleges leírás szabad, de társasági adóvonzata lehet (csak a kapcsolt vállalkozások között),
  • a behajthatatlanná minősítéshez külső bizonyíték kell, (végrehajtási eljárás, csődbiztos, felszámolóbiztos nyilatkozata a fedezetnélküliségről stb. )
  • az értékvesztés saját becslés alapján képezhető, és visszaírható, adóalap növelő és csökkentő tételekkel érinti meg a társasági adóbevallást.

Ebben a helyzetben azt javasolom a kiadóknak, hogy a Könyvbazárral szembeni követelésükre képezzenek akár 100%-s értékvesztést. Ez ugyan a 2016. évi eredményt rontja, de mentesíti a 2017. és azt követő éveket a valószínűleg bekövetkező behajthatatlanság miatti leírás eredményhatásától.  Pontosan ez az óvatosság számviteli alapelvének értelme, a  ma látható jövőbeni veszteséget a mostani eredmény terhére számoljuk el. (Ha mégis fizetésre kerülne sor, akkor az plusz jövőbeni eredményt jelent!)

Ide másolom a számviteli törvény vonatkozó passzusát:

14§. (8) Nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha az árbevétel, a bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan. A tárgyévi eredmény meghatározása során az értékvesztés elszámolásával, a céltartalék képzésével kell figyelembe venni az előrelátható kockázatot és feltételezhető veszteséget akkor is, ha az az üzleti év mérlegének fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között vált ismertté. Az értékcsökkenéseket, az értékvesztéseket és a céltartalékokat el kell számolni, függetlenül attól, hogy az üzleti év eredménye nyereség vagy veszteség (az óvatosság elve).

Az értékvesztéssel a számviteli törvény 55§-a foglalkozik, a behajthatatlan követeléseket a törvény 3§ (10) pontja definiálja.

Alapítvány vagy Egyesület?

Fokozatosan lépnek életbe a 2011. évi CLXXV . törvény a civil szervezetekről (alapítványok, egyesületek, civil szervezetek), és a 350/2011. Korm. rendelet előírásai.

Ami eddig történt:

  • megszüntették a kiemelten közhasznú státuszt, és az adományozók adókedvezmény különbözetét ezen jogállás szerint (már a 2012 évi beszámolóban)
  • a pénzforgalmi könyvelésű, egyszerűsített beszámolót készítő közhasznú szervezeteknek át kellett térniük a kettős könyvvitelre (2012.06.30 ig).
  • Előírták a beszámoló sémáját (változott a 224/2000 Korm. rendelet eredménykimutatás melléklete), sőt nyomtatványmintát készítettek a közhasznúsági jelentéshez (PK 142), amelynek kitöltése 2013-tól kötelező lesz, elektronikus beküldéssel.
  • Folyamatban a bírósági nyilvántartás fejlesztése, a regisztráció megtörtént.

A korábbi közhasznúsági minősítés 2014. május 31-ig használható, ezt követően a 2012 és 2013. évi beszámolók alapján újraminősítés történik. A vizsgálat 5 feltétel teljesülését ellenőrzi és emellett megfelelő erőforrások meglétére és társadalmi támogatottságra irányul. Az öt feltétel:

  1. A létesítő okiratnak tartalmaznia kell, hogy milyen jogszabály által előírt közfeladat megvalósulását biztosítja a közhasznú tevékenység.
közfeladat: jogszabályban meghatározott állami vagy önkormányzati feladat, amit az arra kötelezett közérdekből, haszonszerzési cél nélkül, jogszabályban meghatározott követelményeknek és feltételeknek megfelelve végez, ideértve a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátását, valamint e feladatok ellátásához szükséges infrastruktúra biztosítását is;
közhasznú tevékenység: minden olyan tevékenység, amely a létesítő okiratban megjelölt közfeladat teljesítését közvetlenül vagy közvetve szolgálja, ezzel hozzájárulva a társadalom és az egyén közös szükségleteinek kielégítéséhez; (www.civil.info.hu)

2. Ki kell nyilvánítania, hogy ha van tagsága, akkor tagjain kívül más is részesülhet a  közhasznú szolgáltatásokból.

3. Vállalkozási tevékenységet csak közhasznú ill. cél szerinti tevékenysége érdekében végezhet, azokat nem veszélyeztetve.

4. Gazdálkodása során elért eredményét nem oszthatja fel

5. Nem folytathat politikai tevékenységet.

Megfelelő erőforrás: átlagos éves bevétele nagyobb 1 Mft-nál ( a támogatás ide nem értendő be), vagy az előző két év eredménye nem negatív, vagy személyi ráfordítások – vezető tisztségviselők költségei nélkül –l elérik az összes ráfordítás egy negyedét.
Társadalmi támogatottság: két év átlagában  az  SZJA 1%-ból bevételei 2%-t legalább fedezi, közhasznú ráfordításai az összes ráfordítás felét elérik, vagy 10 fő közérdekű önkéntes munkát végző személy segíti a tevékenységet.

A közhasznúsági jelentés nyomtatvány mintája olyan rovatokat tartalmaz, melyből fenti mutatók számíthatók.

A törvény szellemében az Alapítvány, mint szervezeti forma kifelé, közfeladatra irányuló szervezet, amelyhez illik ezért a közhasznúság. Ezzel szemben az Egyesület lényege a tagok felé történő szolgáltatásnyújtás. Az Alapítványt az Alapító által delegált kezelő szerv irányítja (kuratórium), és közérdekű feladata nem változtatható meg, míg az Egyesület vezetését a tagok által delegált önkormányzat végzi.

Fentiek kihatnak az ügyvitel szabályozására is (számviteli politika, számlarend felépítés):

 

Cél szerinti tevékenységhez tartozó feladatok
Kiegészítő vállalkozási tev.
Közhasznú tevékenység
Egyéb cél szerinti tevék.
Bevételrész
Bevételrész
Bevételrész
Tételesen elkülönített ráfordítás
Tételesen elkülönített ráfordítás
Tételesen elkülönített ráfordítás
Bevételarányosan felosztandó, tételesen nem elkülöníthető ráfordítások
illik: Alapítványhoz
lehet: Alapítványnál, Egyesületnél is
lehet: Alapítványnál, Egyesületnél is

 

Egyszerűsítés – mikrogazdálkodói mérlegbeszámoló

A számviteli törvény ezévi módósítása tartalmazza ezt a lehetőséget, amely sok eddig részben fölöslegesen készített dokumentumoktól, részben amúgy sem alkalmazott számviteli eljárásoktól szabadítja meg azokat az apróbb cégeket, ahol:

        • a nettó árbevétel 200 millió forintot (ez egyébként a kötelező  könyvvizsgálati határ is)
        • a mérleg főösszege 100 millió forintot
        • a létszám 10 főt tartósan nem éri el.

A beszámoló készítés fenti módját választó cégeknek nem kell számviteli politikát (szabályzatokat), számlarendet készíteni, de a részletező kormányrendelet (398/2012 Korm. rendelet) mellékletében előírt számlatükröt kötelesek használni, amit átszerkeszteni nem, de tovább bontani természetesen lehet. A beszámoló mindössze három oldal, amelyből az elsőn megadott néhány információ helyettesíti a kiegészítő mellékletet is. A következő két oldal az egyszerűsített éves beszámoló mérlege és eredménykimutatása.

Nincs önrevíziós lehetőség, minden ellenőrzéssel megállapított hiba nem jelentős hibának minősül. Nem lehet kimutatni üzleti, vagy cégértéket, K+F aktívált értékét az immateriális javak közt. Az eszközök beszerzési értéke lényegében a számla szerinti értékre szűkül, például az aktiválásig felmerült kamatot is költségként kell elszámolni. Nincs lehetőség valós értékelésre, céltartalék képzésre. A tárgyi eszközök tervszerinti értékcsökkenésénél a társasági adó kulcsait kell alkalmazni, és maradványérték nem képezhető. Értékhelyesbítés és ennek saját tőkében megjelenő tartaléka sem alkalmazható. Az  értékvesztés intézménye egyszerűen szabályozott, a könyvszerinti érték és a piaci érték különbözete legalább 30%-t meg kell haladja,  például a készleteknél. Lejárt követelések esetében pedig:

 Értékvesztést kell elszámolni a 100 ezer forint egyedi bekerülési érték fölötti, az üzleti év mérlegforduló napján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelések üzleti év végi értékelésekor, ha a követelés a mérlegkészítés időpontjában
a) több, mint 180 napja lejárt, a bekerülési érték 30 százalékának összegében,
b) több, mint 270 napja lejárt, a bekerülési érték 50 százalékának összegében,
c) több, mint 365 napja lejárt, a bekerülési érték 100 százalékának összegében.
(4) Az értékvesztés elszámolását követő években – az üzleti év végi értékeléskor – a (2) bekezdés szerint elszámolt értékvesztést vissza kell írni, ha az értékvesztés elszámolásának oka már nem vagy csak részben áll fenn. Nem kell az értékvesztés visszaírását elszámolni, ha a mérlegkészítéskori piaci érték kevesebb, mint 30 százalékkal haladja meg a könyv szerinti értéket.

A kisebb kiadók és vállalkozások (Bt-k, Kft-k) könyvelését lényegesen egyszerűsíti ez a 2013 január 1-től alkalmazható rendszer.

A pénzforgalmi szemléletű eredmény 2. – A KIVA adóalapja

A 16 százalékos kisvállalati adót a pénzforgalmi szemléletű eredmény és a személyi jellegű kifizetések után (adóalap) kell megfizetni. Az adóalap 2013. évben nem lehet kevesebb mint a személyi jellegű kifizetések összege.

A pénzforgalmi szemléletről és pénzeszközök változásának az eredménnyel való összefüggéséről az előző bejegyzésben írtam. A pénzforgalmi szemléletű eredmény fogalmát a kisvállalati adó törvény úgy definiálja, hogy az a pénzeszközök mérlegből (kettős könyvvitelt feltételezve) vett változása és az adóalap módosító tényezők összege. Ezek közül  vegyük külön a veszteségelhatárolást, a beruházási kifizetések (üzembe helyezések) utáni kedvezményt, amely szintén elhatárolás jellegű, és mindkét módosító tétel először 2014. évben lesz alkalmazható. A finanszírozási jellegű pénzügyi tételekkel (hitel, kölcsön és tőkeműveletek, osztalék stb.) a pénzeszközök változását vissza kell korrigálni. Az ilyen pénzbevételekkel, mint tőkeemelés, kapott hitel, nyújtott kölcsön törlesztése, visszafizetésének arányos része, értékpapír, befektetés eladása, kapott osztalék, de még az elszámolásra kiadott összeg visszafizetése is csökkenteni kell a pénzeszközök változását.

A pénzforgalmi szemléletű eredményt növelik azok a pénzkiadások, amelyek az előbbiek ellentétes párjai (tőkekivonás, nyújtott kölcsön, felvett hitel és kölcsön törlesztése, visszafizetésének arányos része, értékpapír és befektetés vásárlása, osztalékfizetés, elszámolásra kiadott előleg stb.)

A társasági adóhoz hasonlóan itt is bünteti az adózás a nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült kiadásokat, ezek felsoroltak a törvényben és adóalap növelő tényezők.

2013. évre speciális indulási szabály is található, figyelmen kívül kell hagyni azokat a pénzkiadásokat és pénzbevételeket, amelyek költségként, ráfordításként, illetve árbevételként a 2012. évi beszámolóban elszámoltak. (Ezek a nyitott követelések és tartozások, melyek pénzügyileg 2013. évben rendeződnek.)

Amennyiben a pénzforgalmi szemléletű eredmény veszteséges, azt a következő tíz évre el lehet határolni (optimisták vagyunk az adónem  fennmaradásában!), ezzel csökkentve a 2014. és további évek pénzforgalmi adóalapját, akár a nulláig is.

A 2013. évi beruházási kiadásokkal viszont a teljes (személyi jellegű kifizetéseket is tartalmazó) adóalapot lehet 2014. évtől csökkenteni. Ezért – összefüggésben az előző mondattal – a veszteséges 2013. évi pénzforgalmi eredmény okát meg kell határozni, és csak a nem beruházási kiadás miatti veszteségrészt lesz érdemes tíz évre elhatárolni.

Mindenesetre az első kisvállalati adóbevallás még nagyon messze van, de az átlépési döntéshez nem árt megérteni a teljes szerkezetét ennek az adónak. Nagyon óvatosnak, megfontoltnak kell lennünk, hiszen a társasági adó meghatározása sem egyszerű, más eredményfogalmat használ, az adóalap módosító tételek ott is jelentősen alakítanak, a kulcs ott csak 10%, veszteségelhatárolás, beruházási kedvezmény szintén van. De ne feledjük, hogy a KIVA mellett nem kell társasági adót, szociális hozzájárulási adót és szakképzési hozzájárulást fizetni.