A csőd elkerülése a könyvkiadóknál – 1.rész Az egészséges kiadói működés

A következő három blogom témája a pénzügyi csődhöz vezető jelek felfedezése, illetve megszüntetése külső források bevonása nélkül. Ehhez persze ismernünk kell az eredményes működés receptjét. Sok kiadó vezető hisz abban, hogy a készülő új  könyvek,  új projektek, esetleg több marketinggel jobban értékesülnek, és az átmeneti nehézségek megszűnnek. Ez ritkán szokott bejönni.  Az eredményes és operatív gazdálkodásból eredő pénztöbbletet is hozó könyvkiadói működést az alábbi modellel fejezhetjük ki:

Pénzbevételek –   tárgyévi előállítási költségek – rezsi költségek – készletváltozás   >     osztalékigény vagy adózott eredmény igény

Ha  figyelmesen átgondoljuk az összefüggést, három az éves mérleg nyitó és záró oszlopából származó különbözetet is találunk:

a.) Árbevétel +/- vevők állományváltozása = Pénzbevétel (csak a működésből eredő!)

b.) Kifizetett könyvkiadási ráfordítások +/- szállítók állományváltozása = tárgyévi előállítási költségek  (a rezsiköltségeket időszakonként állandónak tekintve!)

c.) Készletek változása, ha csökken az pénzbevételt jelent, ha nő az készletben  lekötött pénzt.

Ha a fenti képlet teljesül – eltekintve a befektetési, tőke, és hitelműveletek pénzügyi hatásától, azt mondhatjuk, hogy a könyvkiadási tevékenység pozitív pénztöbbletet, és eredményt termel. Persze természetesen több tényező is van, amit itt elhanyagoltam, de úgy gondolom, hogy rendes gazdálkodás mellett hatásuk nem jelentős (pl. egyéb követelések, adó- és járuléktartozások, értékcsökkenés, időbeli elhatárolások változása).

 

 

 

 

A pénzforgalmi szemlélet és pénzforgalmi eredmény 1.

Az Áfa törvény módosításnak(ld. pénzforgalmi szemlélet), a KIVÁ-nak köszönhetően a kettős könyvvitel eddig megszokott bevétel- költség, ráfordítás, eredmény kategóriái mellett adózási szempontból tanulmányoznunk kell a pénzbevétel, kiadás, pénzforgalmi eredmény fogalmakat is. Utóbbiak, nem nevesítve, indirekt módon szerepelnek a mérlegbeszámolókban. Csak a részletes beszámolót készítő cégeknek kell un. Cash- Flow kimutatást készíteniük. Ebben a mérlegbeli Pénzeszközök sor értékeinek változása (a tárgyévi oszlopban szereplő és bázisévi oszlopban szereplő adatok előjeles különbsége) három részmutatóra van kibontva. Az első az Működési cash-flow (szokásos tevékenységből származó pénzeszközváltozás),  amelyet megkülönböztetünk a Befektetési és Finanszírozási tevékenységek pénzbeni eredményétől. Befektetési pénzkiadás a beruházás, de a cégrészvény vagy üzletrészvásárlás is, melynek eredménye a kapott osztalék. Az eszközeladás  a befektetési Cash-Flow-t növeli. A tőke, hitel, vagy kölcsönműveletek, az értékpapír műveletek, kötvénykibocsátás a finanszírozási részmutatóhoz tartoznak. A KIVA adóalapként figyelembe veendő korrigált pénzforgalmi eredménye (amelyet még növel a személyi jellegű kifizetések az adóalapnál) a működési cash-flow  mutatóhoz áll közel.

Másik megközelítést is alkalmazhatunk. Egy rendes vállalkozás a pénzbevételeket és kifizetéseket pénztári vagy banki tételként könyveli, az öszes ilyen esemény a pénztárnapló és banknapló listázásával áttekinthető. (Van még az átvezetési számlákat érintő beszámításos rendezés – barterelszámolás, de ez a pénzforgalmi egyenleget nem változtatja meg.) Ebből kiszűrve a befektetési és finanszírozási tételeket szintén a működési pénzmutatóhoz jutunk közel.

Folyamatosan működő, nem felfutó, nem leépülő cégnél nincsenek rendkívüli befektetési, finanszírozási és tőkeműveletek, pozitív a szokásos működés pénzügyi eredménye, és közel megegyezik a mérleg szerinti eredménnyel. A korábban beszerzett eszközök éves leírása a bevételből megtérül, és a többlet pénzeszköz pótló beruházásként elköltésre kerül. A hiteleket évről -évre megújítják. Működik a “szállítótartozás – anyagbeszerzés és termelés, árú-, termékértékesítés – vevőkövetelés – pénzbevétel – szállítók, adók, osztalék kifizetése” cirkuláció. Ha ez a cirkuláció amely nem szorítható be éves fordulónapok közé, sikeres a pénzeszközök folyamatosan növekednek.