KIVA a kkv adózási megoldása

Tagadhatatlan, hogy a munkaigényes kisvállakozásoknál adómegtakarítás érhető el a bruttó bérekre jutó adóteherben. A társasági adó rendszerébe tartozó vállalkozások 15,5% -s szociális hozzájárulása és 1,5%-s szakképzési hozzájárulása helyett csak 11% kisvállalati adót kell 2021-től fizetnie annak a cégnek aki oda átlép. Ez mindenképpen 6%-s megtakarítás, de ha 13,5% -ra csökkentik a szocho-t, ahogy ígérték, még mindig jelentős marad a 4%-s adócsökkenés. (Egy átlagos 300 ezer forintos bérnél éves szinten 216 ezer forint megtakarítás érhető el, 5 fős cégnél ez milliós nagyságrend.) És még megtartható a társasági adó összege.

Az átlépés szabályai egyszerűek, bejelentés és üzleti év rendes zárása a KIVÁS időszak megkezdése előtti nappal, mérlegbeszámolóval, záró adóbevallásokkal.

A belépési feltételek pozitívan változtak, a belépés előtti beszámolóban az árbevételi és mérlegfőösszegek éves szintre számítva 1 milliárd forintról 3 milliárdra nőttek – minthogy évközben is át lehet lépni. Ugyanakkor nem változott az 50 fős belépési létszámhatár, és a kapcsolt vállalkozások mutatóit össze kell számítani. Hogy az átlépés miatt ne legyen szükséges évközi mérlegbeszámolót készíteni, célszerű minden kkv-nak megvizsgálni a 2021 január 1-i indulást, ehhez a bejelentést most decemberben kell megtenni.

A független könyvkiadók többsége beleeshet adataik alapján az értékhatárokba, és ezért nekik javasolom megvizsgálni a KIVÁ-s lehetőséget.

A KIVA alapja a SZOCHO alappal esik egybe:

  • nem nyugdíjasoknak fizetett bérek,
  • személyes munkavégzésért (nem vagyoni jog átadásért!) fizetett jogdíjak, megbízási díjak, royaltyk,
  • cafeteriás és egyéb béren kívüli juttatások tartoznak ide.

Van néhány akna is a jogszabályban:

  • Tőkekivonás, fizetendő osztalék adóalapnövelő, viszont a kapott osztalék és tőkebevonás (KKV-k nál ritka) adóalapcsökkentő tétel,
  • Ne tartsunk sok pénzt a pénztárban december 31-n, 1 millió forint alatt nem lehet semmilyen adóalap hatás,
  • Mint a TAO rendszerben itt is adóalapnövelők az olyan ingyenes eszköz és pénz átadások, amelyek nem a gazdálkodási tevékenység érdekében merülnek fel,
  • A transzferár szabályozás itt is érvényesül (a kapcsolt cégekkel nem a piaci értéken kötött megállapodások miatt).

A fejlesztési és beruházási kedvezmények szintén kedvezőek, amit érdemes még átgondolni kisvállalatok vezetésének.

A könyvkészlet helyes mérlegértéke

Közeledik az 2019. üzleti év vége, a leltárkészítés a könyvkiadók egyik legelső új évi feladata, hiszen meg kell állapítaniuk a saját kiadású könyveikből megmaradt készlet leltárral és utókalkulációval megalapozott mérlegértékét. A beállítás egyben módosítja az évközben értékesített saját termékek eredménykimutatásban szereplő értékét is.

Magáról a szabályozásról korábban már írtam, ebben nincs változás (leltározás, leltár kiértékelése). Most csak arról szeretnék eszmét cserélni, hogy milyen mértékben lehet a szerzői jogdíj a könyv előállítási közvetlen önköltségének, és így készlet értéknek a része.

Ismeretes, hogy a kiadási jog szabályos Felhasználási szerződésen keresztül több évre (időbeli hatály) és nyelvterületre (területi hatály) szerezhető meg díjfizetés ellenében. Ez a jog azonban semmilyen eszköz értékébe nem tud bekerülni, tényleges kifizetés, díjfizetés, esedékes számla hiányában, legfeljebb mérlegen kívüli tétel lehet. Ha már történt (vagy a mélegkészítési zárási határidőig történni fog) pénzügyi teljesítés, akkor a következő döntések hozhatók:

  • A számlázott jogdíj és kifizetése befektetett eszközként, szellemi termékként szerepeltethető, ebből a mű első és további tervezett kiadásaira értékcsökkenés számolható el. Fix összegű jogvásárlás esete ilyen, még akkor is, ha külön royalty fizetési rész is szerepel a szerződésben.
  • A fix összegű jogvásárlás összege a kiadott mű előállítási önköltségének a részeként könyvelhető, szerzői jogdíjként, azaz forgóeszköz, készlet előállítás közvetlen költségeként szerepelhet. Nem kifogásolható, hogy az első kiadás nyeli le ezt a ráfordítást, az utánnyomások, további kiadások előállítási költsége alacsonyabb, hozama magasabb lehet így.
  • Hasonlóképpen a befektetett eszközök között kimutatott szellemi terméknek, az adott évben előállított műre eső értékcsökkenése is közvetlen költségként szerepelhet a készletek értékében. Megjegyzem, hogy a Kiegészítő mellékletben a Számviteli politikában rögzített értékcsökkenés leirás módszerét nem árt ismertetni.
  • Végül beszéljünk a royalty típusú szerződéses jogdíjakról. Az értékesítéshez rendelt – kiadó fogyásjelentése alapján – beszámlázott és fizetett royalty csak az értékesítés közvetett költsége lehet, a számviteli törvény 51§(4) tiltó bekezdése szerint. Ha nincs eladás a termékből, akkor nincs ráfordítás, azaz a royalty – mint egyféle jutalék – értékesítéstől függő költségként működik. A fizetés a több éves piacon tartás miatt, több részletben (évente, félévente stb.) történik. Így nehézségbe ütközik a jogdíjnak a mű megjelenéskori aktíválása is, hiszen előre feltételezni kellene az összes várható eladást. Továbbá a royalty százalék alapja a bevétel összege, a későbbi árak változhatnak. Speciális eset viszont a minimum garantált royalty, amit kifizetése után érdemes vagy szellemi termékként, vagy a mű közvetlen költségeként elszámolni, hiszen értékesítés hiányában sem kapható vissza.

Az időbeli elhatárolások helyes alkalmazása a tárgyévben megjelent művekre azt jelenti, hogy a mérlegkészítésig felmerülő fix jellegű jogdíjvásárlásokhoz tartozó kifizetéseket figyelembe lehet venni az előállítási értékben (illetve a szellemi termék értékében), vagy a befejezetlen és félkész termékek értékelésében. A tárgyévi értékesítés bevétele alapján, utólag – a következő évben – fizetendő royaltykat pedig a közvetett költségek közé be kell állítani. Ez több számviteli alapelvnek való megfelelés miatt szükséges. Ilyen a mérlegvalódiság elve, az összemérés elve, időbeli elhatárolás elve.

Amikor a szerző értékesíti művét

Ide másolok egy aktuális kérdést, amit egyre többen tesznek fel:

Nos, a nem túl távoli jövőben szeretném kiadni a verseskötetemet, amit az Amazonon keresztül szeretnék értékesíteni – e-bookként valamint van egy print-on-demand lehetőség is náluk, amivel fizikai kötetet is nyomtatnak, amennyiben valaki megrendeli. Nekik ehhez, értelemszerűen valamilyen adószámra és számlaszámra van szükségük részemről, hogy a royaltyt tudják utalni [az általam megadott összeg, mínusz közvetítői díj, illetve, ha konkrét könyvet rendelne valaki, akkor a nyomtatási költségeket is levonják]. Tehát, a megrendelések után, havi bontásban tételes elszámolást küldenek az eladásokról, stb. Ezzel, itthon, hogyan és miként számolok el az állam felé?

A szerzői és szomszédos jogok közvetítése, vagy ellenérték fejében a sokszorosítás és nyilvánosságra hozatal engedélyezése az Áfa törvény értelmében szolgáltatásnyújtásnak minősül. Ezt végezheti Áfa alá bejelentkezett – alanyi adómentesen – magánszemély is, elvileg számlaadási kötelezettség mellett. A számla tartalma royalty – a kapott elszámolás szerint, adót nem kell felszámítani – mert külföldi a Partner, és alanyi adómentes esetben még bevallási kötelezettség sincs. Ha a magánszemély nem számlaképes, akkor nem tud adószámot megadni a regisztrációnál.

Sokkal fontosabb ennél a kapott jövedelem bevallása a személyi jövedelemadó törvény szerint. A magánszemély költségeivel csökkentett, vagy 10%- átalánnyal csökkentett bevétel 84%-a képezi az személyi jövedelemadó és szociális hozzájárulási adó alapját, amiket negyedévente kell befizetni. Rendszeres jövedelemszerzés esetén célszerű a nyilvántartás vezetéséhez és adózáshoz szakképzett könyvelőt megbízni. A jelenlegi helyzetben a NAV személyi jövedelemadó tervezete nem tartalmazza ezeket a tételeket, azt a magánszemélynek kell kiegészítenie.

Szerzői jogdíjak – apró, kellemetlen változások 2019-től

Az évnyitás pozitív híre, hogy a nyugdíjasok nem lesznek biztosítottak, és munkaviszonyban szerzett jövedelmükből csak jövedelemadót kell vonni, járulékokat nem, továbbá a munkáltató nem fizet utánuk szociális hozzájárulási adót, sem szakképzési hozzájárulást. Így a nyugdíjas munkavállalók (teljes- és részmunkaidőben foglalkoztatottak ide tartoznak, de nem tartozik ide az un. egyéb, megbízási jogviszonyban foglalkoztatott személy!) a bruttó bérköltség – 85%-t vihetik haza.

A szellemi munka robotosainak adózása azonban már nem részesült ebben az ajándékban. Korábbi bejegyzéseimben itt és itt bemutattam az adózásukat a Felhasználói Szerződés alapján jogdíjat szerző magánszemélyeknek. Nos ők továbbra is fizetik munkavégzés esetén a járulékokat, amennyiben a jövedelemadó alapjuk magasabb napi 1490 Ft-nál. A kifizetők pedig a megszűnő egészségügyi hozzájárulás helyett 19,5% szociális hozzájárulási adót és 1,5% szakképzési hozzájárulást fizetnek a kincstárnak.

Az addig rendben van, hogy megszűnt a 0,5 százalékos évenkénti nyugdíjemelés, és a nyugdíjas nem biztosított a munkája alapján, de miért nem lehetett ezt elvet az összes nyugdíjat kiegészítő önálló és egyéb jövedelmekre alkalmazni? A szociális és szakképzési hozzájárulás kiterjesztése ezekre a jövedelmekre (a korábbi EHO – val szemben) 1,5 százalékkal növekvő terhet tesz a jogdíjakat amúgy is nehezen fizető könyvkiadókra.

Egy nyugdíjas szerző, szerkesztő, fordító ha éves szinten 1 millió forint bevételt tud szerezni, és annak fele munkavégzéssel jár akkor az állam az alábbi jövedelmeket kaphatja: 1. Személyi jövedelemadó 15 % 135.000 Ft

2. Nyugdíj és egészségbiztosítási járulék 18,5% 83.250 Ft

3. A kifizetői adók 21% 189.000 Ft

A csőd elkerülése a könyvkiadóknál – 3. rész A kilábalás útjai

Az előző két bejegyzésemben (itt és itt) foglalkoztam az egészséges kiadói működés feltételeivel, azokkal a jelzésekkel amelyekre figyelni kell, mert mutatják a romló kiadói gazdálkodási folyamatokat. Most nézzük meg mit lehet tenni az eredményes gazdálkodás helyreállításához.

  1. Mindenképpen azzal kell kezdenünk, hogy a keletkezett, vagy ismereteink szerint bekövetkező veszteségeket minél előbb realizálni szükséges, a következő időszakok tehermentesítéséhez. Ez akár egy veszteséges év bevállalását is jelenti. Selejtezni  szükséges az eladhatatlan készletelemeket. A rosszul fizető vevőkre, az előállítási önköltség alatti áron még eladható könyvekre célszerű értékvesztés elszámolását alkalmazni,  ami nyilvántartási értéküket a várhatóan beszedhető összegre csökkenti.
  2. Készletekben lekötött pénzek kiszabadítása, a pénzügyi egyensúly helyreállítása végett. A korábbi években gyártásba adott, és kifizetett könyvek eladásából minden forint bevétel “tiszta pénz”. Keresni kell tehát új értékesítési lehetőségeket, leárazás, akciózás ebben a körben állandósulhat. Itt jegyzem meg, hogy a nagyon alacsony áron történő eladás még mindig biztonságosabb, mint az ingyenes átadás és adományozás. Utóbbiak esetében Áfa, társasági adó következmény felmerülhet, az átadónál, és az átvevőnél is, hacsak nem közhasznú társaság.
  3. Semmit nem ér a veszteségek leírása, a készletekben lekötött pénzek kiszabadítása, ha nem párosul egy óvatos,  kiadáspolitikával, amely az újdonságoknál a gyorsan eladható könyveket, és keresleti igény alapján a sztenderd választékot (backlist, utánnyomások) helyezi előtérbe.  Ebben az átmeneti időszakban minden könyvkiadási ráfordítást a pénztermelés szempontjából kell megítélni. A kiadási döntések járhatnak címszám és kibocsátási forgalmi érték csökkenéssel, áremeléssel, megjelenési példányszám csökkentésével.
  4. A rezsi költségekkel való takarékoskodás alapvető követelmény. Itt elsősorban a logisztikai költségekre, szállítás, raktár bérlet és üzemeltetés, készletmozgatás ráfordításaira gondolok. A nagy és évek során megnőtt immobil készletek többlet költséggel járnak. Ha sikerül olyan üzemmódra váltani, hogy gyorsabban forgó készleteink vannak, az költségmegtakarításban is megtérül.

A csőd elkerülése a könyvkiadóknál – 2. rész a romlás jelei

A gazdálkodás egyensúlyának felborulását sok tényező okozhatja, vannak külső és belső kiadón belüli okai ennek. Ebből emelek ki néhány jellemző tényezőt. Minél előbb ismeri fel a kiadó ezeket a jeleket, annál könnyebben tudja a működési egyensúlyát helyreállítani.

A készletnövekedés tartóssá válik, és nem követi az árbevétel megfelelő arányú növekedése. Ezt több mutatóval is lehet elemezni, többek közt:

  • a megtérülési és forgási mutatók romlanak (árbevétel/átlagkészlet, értékesítés közvetlen költsége/átlagkészlet),
  • a kiadó raktárában növekvő- és a bizományosoknál lévő készletek csökkenő aránya a teljes kiadói készleteken belül,
  • korosított készletlista értékelése, az immobil (már partnerektől teljesen visszáruzott) készletek növekvő aránya, selejtezések hiánya,
  • az egyes könyvek értékesíthetőségét kalkulációkkal lehet tervezni, és utólag is szükséges értékelni, ha a kiadó termékválasztéka ebből a szempontból romlik, az is bevételkiesést és készletnövekedést okozhat.

Mindezt cikkenként, cikkcsoportonként is érdemes áttekinteni a helyes következtetéshez. Az évenkénti valódi leltár hiánya és tagolatlan nyilvántartások, valamint a készletérték fiktív  emelésével előállított mesterséges eredmények akadályozzák a gazdálkodás felborult egyensúlyának felismerését.

A közelmúltbeli Könyvbazár ügy rávilágít arra, hogy a vevőállomány növekedése nem fizető partnerekkel szintén pénzhiányhoz vezet, és később az értékvesztés ill. követelés kivezetésekor az eredmény csökkenés is beáll. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy:

  • új szerződés kötésekor nézzük meg a partner anyagi helyzetét (pl. ingyenesen lekérdezhető mérlegeiből a tőke, pénzeszköz fedezet és likviditás mutatók alapján)
  • a fizetés késésre, elmaradásra azonnal reagálni kell, visszáruztatással, árukiadás leállításával. Szükség esetén nem kell visszariadni a jogi lépésektől sem.

Ha a vevőállomány aktualitását biztosító intézkedések elmaradnak, az  a csőd felé tereli a kiadót. Késő a mérlegből értesülni arról, hogy a magas vevőállomány által biztosított nem valós eredmény – hiszen nem történt értékvesztés, vagy hitelezői veszteség leírása – pénzügyileg nem sokat ér, a kiadónak nincs pénze.

A szállítóállomány növekedése – eladósodás a nyomdák, szerzők felé – szintén jelzés a pénzügyi gondokra. A lejárt tartozások arányának növekedése, vagy a fizetési késedelmes napok számának növekedése jelzi a gondokat, és nyilván nem lehet tartósan erre játszani.

Az újdonságok várható, vagy elért bevételhez viszonyított előállítási költségszintjének növekedése, a hozam csökkenése is eredményromláshoz, és pénzhiányhoz vezet.

Ne feledkezzünk meg a rezsi költségek indokolatlan növeléséről sem (a menedzsment juttatásai), másrészről pedig a csökkentésük címén az adminisztráció kiszervezéséről. Utóbbival gyakran együtt jár, hogy a valóságos gazdasági helyzet elemzéséhez adott időben szükséges információ nem áll rendelkezésre. Mindkét jelenség káros.

Mindezeket a kontrollokat egy kiadó normális működésébe célszerű beépíteni, és akkor  folyamatosan értékelni lehet a gazdálkodás romlását, vagy javulását.

 

A csőd elkerülése a könyvkiadóknál – 1.rész Az egészséges kiadói működés

A következő három blogom témája a pénzügyi csődhöz vezető jelek felfedezése, illetve megszüntetése külső források bevonása nélkül. Ehhez persze ismernünk kell az eredményes működés receptjét. Sok kiadó vezető hisz abban, hogy a készülő új  könyvek,  új projektek, esetleg több marketinggel jobban értékesülnek, és az átmeneti nehézségek megszűnnek. Ez ritkán szokott bejönni.  Az eredményes és operatív gazdálkodásból eredő pénztöbbletet is hozó könyvkiadói működést az alábbi modellel fejezhetjük ki:

Pénzbevételek –   tárgyévi előállítási költségek – rezsi költségek – készletváltozás   >     osztalékigény vagy adózott eredmény igény

Ha  figyelmesen átgondoljuk az összefüggést, három az éves mérleg nyitó és záró oszlopából származó különbözetet is találunk:

a.) Árbevétel +/- vevők állományváltozása = Pénzbevétel (csak a működésből eredő!)

b.) Kifizetett könyvkiadási ráfordítások +/- szállítók állományváltozása = tárgyévi előállítási költségek  (a rezsiköltségeket időszakonként állandónak tekintve!)

c.) Készletek változása, ha csökken az pénzbevételt jelent, ha nő az készletben  lekötött pénzt.

Ha a fenti képlet teljesül – eltekintve a befektetési, tőke, és hitelműveletek pénzügyi hatásától, azt mondhatjuk, hogy a könyvkiadási tevékenység pozitív pénztöbbletet, és eredményt termel. Persze természetesen több tényező is van, amit itt elhanyagoltam, de úgy gondolom, hogy rendes gazdálkodás mellett hatásuk nem jelentős (pl. egyéb követelések, adó- és járuléktartozások, értékcsökkenés, időbeli elhatárolások változása).

 

 

 

 

Pénztermelő könyvkiadás

Az előző bejegyzésben ismertettem egy egyszerű számítási módot, hogyan lehet meghatározni adott könyvhöz tartozó olyan eladási határárat, amely felett pozitív pénztöbblet érhető el egy időszakban ( a megjelenéstől számított egy éven belül).

Határár = önköltség * kiadóra és könyveire jellemző szorzó (p) . Elemezzük a szorzót alakító tényezőket:

  • az eladott és gyártott mennyiség viszonya (a készlet forgása, f-el jelöltük) fordítottan arányos a határárral. A nagyobb éven belüli fordulat (pl. 0,5 helyett 0,75) csökkenti a határárat, vagy több könyv esetében a pozitív cash-flow elérését biztosító, un. árbevételi igényt. Amennyiben az időszak elején rendelkezésre álló nyitó készletet is figyelembe vesszük, a forgási mutató számítása bonyolultabb lesz.
  • az árrésből képzett (1 -a)/1,05 résztényező jelentése nem más mint a kiadó forgalmi értékből visszaszámított átlagos bevételi szintje. Ez minél magasabb, annál alacsonyabb a pozitív finanszírozási ár, illetve bevétel. Az egyik véglet itt a terjesztőnek kizárólagos értékesítési jogot adó kiadó viszonylag magas árrésért, de cserébe mentesül a logisztikai költségek nagy részétől, viszonylag alacsony rezsivel működhet. A másik eset, hogy a kiadó csak márkaboltjában és Web-áruházában árusítja termékeit, a rezsiköltségei a készletkezelés miatt drágulnak. Igazából ezért e-tényezőt csak a következő tényezővel együtt lehet értékelni. Többcsatornás értékesítés esetén az un. kiadói átlagár meghatározása is kellő körültekintést érdemel.
  • a rezsifedezetből számított (1 – b) mutató jelentése az előállítási költségek aránya a kiadó, vagy könyv árbevételében. A határbevételt befolyásoló fordított arányosság itt is fennáll. Természetesen itt a kiadás nem lehet veszteséges, mert akkor a pénzügyi többlet előállítására vonatkozó kezdeti feltevésünk is helytelen lenne.

Láthatjuk tehát, hogy a határár meghatározása bármilyen egyszerűnek tűnik is, mégis a megvalósítása felszínre hozza a szakma összes problémáját (alacsony forgási mutatók, magas árrések, rezsiviselőképesség az önköltség felett). A tartósan a határbevétel alatt működő kiadók pénzügyi helyzete romlik, miközben a készlet és a kezelési rezsije emelkedik.

A leltár szerinti könyvkészlet értékelése

A leltár tételes mennyiségi adatokat, és bekerülési, előállítási értéket tartalmaz. A könyvkiadók esetében a könyv, mint saját előállítású készletelem (késztermék) címenként kerül értékelésre. A főszabály az, hogy ezt az értéket utókalkulációval kell megállapítani, figyelembe véve az összes olyan felmerült és a jövőben felmerülő kiadást, amely:

  • a mű előállítása kapcsán közvetlenül felmerül (jogdíj, nyomdaköltség stb.);
  • az előállítással szoros kapcsolatban van és
  • megfelelő mutatókkal a termékre felosztható (például havidíjas szerkesztő bére és járuléka órabontás alapján). (Számviteli tv. 51. és 62.§-a)

Az egy előállított termékre jutó költséget nevezzük közvetlen önköltségnek. Ezzel az önköltséggel kell a tételes leltár darabszámát beszorozni, és megállapítani a leltározott saját késztermékek főkönyvi könyvelésbe kerülő értékét, mérlegértékét. A szintetikus könyvelésben rá kell állni a utókalkulált készletértékre, az évközi könyveléshez képest adódó eltérést rendezni kell a ráfordításokkal (8-s számlaosztály) szemben.

Tiltott az értékesítési, igazgatási  és általános költségek beállítása az utókalkulációba. Sajnos ennek  következtében a %-s royalty is, mivel az eladáshoz kötődik felmerülése. Azonban az előre fizetett minimum garantált royalty már lehet előállítási költség és a közvetlen önköltség része. Hasonló módon a nyomdaszámlán feltüntetett fuvarköltség is bekerülhet a közvetlen költségek közé.

A kisebb vállalkozások részére – akik mikrovállalkozói beszámolót, vagy egyszerűsített éves beszámolót nyújthatnak be, a számviteli törvény ad egy alternatív értékelési lehetőséget is, amely szerint a közvetlen önköltség megállapítható az eladási árból a még várhatóan felmerülő költségek és kalkulált haszon levonásával. (98. § (b))

Nézzünk egy egyszerűsített példát erre:

Novemberben 2000 példányban megjelenő könyv ára 2000 Ft.  A nyomdaköltség és szállítási költség 550.000 Ft. A külföldi ügynökségnek fizetendő jogdíj 1000 $ (250.000 Ft), és eladásonként 5% royalty, a számla még nem érkezett meg.   Szerkesztők, lektorok, fordítók számlái 300.000 Ft. A kiadó a terjesztővel 50% árrésben állapodik meg. Az előállítási költségek feletti átlagos haszonkulcs 40%. A december 31-i fordulónapi  leltár 1500 db kiadónál és terjesztőnél bizományba adott készletet tartalmaz . (A számításokat Áfa nélkül végzem.)

  1. Hagyományos utókalkuláció közvetlen költséggel: várható alapjogdíj, nyomdaköltség, kiadói költségek:1.100.000 Ft. A közvetlen önköltség 550 Ft/db. Készletérték 825.000 Ft. Értékesítés közvetlen költsége 500 db x 550 Ft/db azaz 275.000 Ft. Értékesítés bevétele 500.000 Ft. Realizált haszon 225.000 Ft ,45%.
  2. Kisvállalkozói alternatív megoldás: eladási ár a kiadónál 1000 Ft. Csökkentve a kalkulált haszonnal (40%) 600 Ft, csökkentve a be nem érkezett jogdíj számlával 250.000 Ft/ 2000 db, azaz 125 Ft-tal, a közvetlen önköltség 475 Ft/db. Készletérték 712.500 Ft, értékesítés közvetlen költsége 237.500 Ft. Realizált haszon 262.500 Ft, 52,5%.

A második esetben a készlet alulértékelt, a realizált  eredmény felülértékelt, de rögtön hozzátesszük, hogy a késve beérkező jogdíjszámla, mint még várható költség a következő év rezsikiadásait fogja növelni. Eltérés oka még a kalkulált – átlagos, vagy tervezett haszon és a tényleges haszon közötti különbség is.

A készletek mérlegértékének megállapításakor lehetséges értékvesztés elszámolása. Erről itt olvashatnak.

A kiadói könyvkészlet leltározása

Korábbi bejegyzésemben már taglaltam a kiadói leltározás sajátosságait, ami azt is jelenti, hogy a saját márkaboltban és raktárban lévő készlet leltározása mellett, a mérlegkészítés időszakában el kell végezni a bizományban lévő készletek egyeztetés útján megvalósuló számbavételét is.

Most nézzük meg milyen lehetőségek vannak a számviteli törvényben a leltározás elvégzésére. Ezt a törvény 69. §-a tartalmazza. Olyan leltárt kell összeállítani, és megőrizni, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a vállalkozásnak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait mennyiségben és értékben. (69. §. (1))

  • folyamatos mennyiségi nyilvántartás mellett, legalább három évente mennyiségi felvétellel kell a vállalkozásnál lévő leltárba bekerülő adatok valódiságát ellenőrizni.  (69. §. (3))
  • nincs, vagy nem folyamatos a mennyiségi nyilvántartás, akkor minden éven szükséges a mennyiségi felvétel. (69. §. (4))
  • az árukészletek esetében – eltérően az előző, saját előállítású készletektől, ahol a leltárt mindig a mérleg fordulónapjának megfelelően kell felvenni, vagy rögzíteni – megengedett a mennyiségi felvétel időpontjának legfeljebb egy negyedévvel történő előre, vagy hátra tolása. Figyelembe véve a mérleg fordulónapig, vagy fordulónaptól történő mozgásokat, a felvett leltárt korrigálni kell a fordulónapra.  (69. §. (5)-(6)). Mennyiségi analitika vezetése nélkül azonban ez a lehetőség nem áll fenn.
  • idegen helyen tárolt készleteknél (bizományba adott készlet) a leltározást egyeztetéssel kell elvégezni. (69. §. (3))
  • A számviteli törvénynek megfelelő folyamatos nyilvántartás a megtörtént készletmozgások teljességének nyilvántartását, és mérlegidőszakok szerinti zártságát feltételezi.

Ebből világos, hogy a leltár nemcsak a mennyiségi felvétellel talált eszközöket tartalmazó tételes nyilvántartás, hanem elfogadható a folyamatosan vezetett készletnyilvántartás zárókészlet adatsora is, kiegészítve a bizományosokkal egyeztetett tárolási nyilatkozatokkal. Azaz leltározás és leltár két fogalom. A mérlegtételeket leltárral kell alátámasztani. A vállalkozók a fenti lehetőségekből történő választást  Leltározási Szabályzatukban rögzítik. A leltár az analitika végső dokumentuma, a főkönyvi könyvelést a leltárral összhangba kell hozni, és csak utána célszerű mérleget készíteni.