A könyveléstechnikai oldal
A szerzőknek, fordítóknak, szerkesztőknek és örököseiknek Felhasználói szerződés alapján fizetendő jogdíjakat a lap és könyvkiadóknak valahogy könyvelniük kell. A gyakorlati tapasztalat az, hogy az említett jogtulajdonosok többségének van vállalkozása (akár társas, akár egyéni vállalkozás), és ezek a vállalkozások szabályos számlát állítanak ki a szerzőknek járó díjakról. Nos ebben az esetben a kiadó könnyű helyzetben van, hiszen ezen vállalkozások számláit igénybe vett szolgáltatásként könyvelni lehet. Az már nem a kiadó dolga, hogy a szerző és vállalkozása hogyan számol el. Az eljárás nem más mint szállítói számla könyvelés.
A vállalkozás nélküli magánszemély jogtulajdonos – amennyiben rendszeresen jövedelemre tesz szert szintén számlaköteles, de egyben kifizetővel szemben álló magánszemély is. A jövedelmet számfejteni szükséges, SZJA minden esetben megállapítandó, munkavégzés esetén járulékok is. A bruttó jogdíj nem bér, nem munkaszerződés, hanem Felhasználói szerződés alapján jár – értelemszerűen egyéb személyi jellegű ráfordításnak tekintendő. A kiadó további költsége lehet még a 27% szociális hozzájárulási adó, vagy 27 egészségügyi hozzájárulás is, vagy céget terhelő EKHO, amelyek bérjárulékként könyvelendők. És akkor mi legyen a jogdíj jogosult magánszemély számlájával? Nos itt ütközik a két számviteli eljárás – a “szállítói” folyószámla könyvelés és a munkajövedelmek könyvelésének menete. Duplán könyvelni nyilván nem lehet. Mivel logikailag erősebbnek tartom a magánszemélynek történő kifizetést, az ilyen szerzői jogdíjaknál a bérkönyvelés logikáját javasolom végigvinni, tehát nyissunk jogdíj elszámolási számlát (például FK 472), melynek követel oldala az FK 55x bruttó jogdíjakkal, mint egyéb személyi jellegű ráfordításokkal áll szemben, tartozik oldala az SZJA és járulékfizetési kötelezettségek előírásával ill. a nettó kifizetendő jogdíjat tartalmazza. Értelmes egyenleg a fel nem vett jogdíj. Ne feledjük hogy a havi xx08 -s bevallásban a kifizetőnek a jövedelmet személyenként részletezve be kell vallania az M lapokon, továbbá év végén igazolást is kell kiállítania. Mindezek miatt a magánszemély számlájából csak az Áfa lehet könyvelendő tétel. (Az esetek többségében azonban alanyi adómentesség érvényesül.) A kifizetés az SZJA-val és levont járulékokkal csökkentett nettó jogdíj és az ÁFA összege lesz.
Példa a számlás magánszemélyre, 100 eFt +27% Áfa jogdíj fizetés (vagyoni jog átruházás) könyvelése, fizetés átutalással:
1. A számla könyvelése: T472 K 454 100.000 T466 K454 27.000
2. A jogdíj számfejtés könyvelése: T55x K 472 100.000 T472 K 462 15.000(SZJA előírás)
Eltekintve az elszámolható költségektől, 10% költségátalánytól.
Kapcsolódó tétel: T56x K 463 27.000 (Kifizetői EHO))
3. A kifizetés könyvelése: T454 K 38x 127.000
4. A szerzőtől levont SZJA befizetése: T38x K472 15.000
Ha a szerző, vagy örökös nem számlaképes, akkor is a jogdíjszámfejtési eljárás szükséges, aminek bizonylata a Felhasználói szerződés, és a magánszemély nyilatkozata.
Megfelelés a számviteli alapelveknek
Az előző részben a jogdíjkifizetés költségnemi illetve könyveléstechnikai oldalával foglalkoztam. Most nézzük a tartalmi jellemzőket, elsősorban a könyvkiadást véve alapul. A kiadó a szerzőtől vagy más jogtulajdonostól a terjesztés jogát szerzi meg a jogdíj fejében, amely lehet fix összegű, vagy értékesítés utáni százalékos számítású összeg (royalty). A fix összegű vásárlás, ha több éven keresztüli kiadási jogot fed le, akár szellemi termékként is aktiválható. Ez esetben rendelkezni kell – a számviteli politikában – az értékcsökkenés módjáról.
A fix összegű jogdíj, vagy a megjelenés évében az aktivált kiadói jog elszámolt értékcsökkenése, a megjelenő termék előállításának közvetlen költsége, hiszen egyértelműen hozzá tartozik. Ha bármi okból a termék előbb jelenik meg, mint a jogdíj számlája beérkezne, a várható költséget passzív időbeli elhatárolásként könyvelni szükséges, sőt a saját késztermékek évvégi készletértékének megállapításához előírt utókalkulációban is figyelembe kell venni. A készletértéket tiszta költségnem könyvelés esetén is meg kell határozni.
Az értékesítés függő royaltyk könyvelése csak mint közvetett értékesítési költség jelenhet meg, mivel a termékből eladott mennyiség függvényeként jelenik meg a ráfordítás. A számvitel alapelvei értelmében a bevételekhez tartozó költségeket, ráfordításokat azonos időszakban kell kimutatni. Ebből következően a tárgyévben eladott termékek után a jogtulajdonosoknak fizetendő royalty összegét költségként könyvelni kell, még akkor is, ha a szerző a kiadó értesítése után a következő években nyújtja be a számláját. Ismét passzív időbeli elhatárolás alkalmazandó a mérlegkészítési időszakban.
A könyvkiadók könyvelési megoldásait értékelve kétféle hibás gyakorlatra hívnám fel figyelmet:
1. Könyvkiadó árunak tekinti saját termékét. A nyomdaköltséget ELÁBÉ-nak könyvelik, a jogdíjakat mint a működéshez szükséges rezsi jellegű igénybe vett szolgáltatást állítják be. Mivel egyedül a kiadó rendelkezik a kiadás (terjesztés) jogával az általa megjelentetett művekre a jogtulajdonosokkal kötött szerződések alapján, ezért ezek saját előállítású termékeinek minősülnek.
2. A jogdíjakat a kifizetés időszakában számolják el ráfordításként. Ezzel több számviteli alapelv is sérül, elsősorban a kimutatott eredmény valóság tartalma.