A csőd elkerülése a könyvkiadóknál – 3. rész A kilábalás útjai

Az előző két bejegyzésemben (itt és itt) foglalkoztam az egészséges kiadói működés feltételeivel, azokkal a jelzésekkel amelyekre figyelni kell, mert mutatják a romló kiadói gazdálkodási folyamatokat. Most nézzük meg mit lehet tenni az eredményes gazdálkodás helyreállításához.

  1. Mindenképpen azzal kell kezdenünk, hogy a keletkezett, vagy ismereteink szerint bekövetkező veszteségeket minél előbb realizálni szükséges, a következő időszakok tehermentesítéséhez. Ez akár egy veszteséges év bevállalását is jelenti. Selejtezni  szükséges az eladhatatlan készletelemeket. A rosszul fizető vevőkre, az előállítási önköltség alatti áron még eladható könyvekre célszerű értékvesztés elszámolását alkalmazni,  ami nyilvántartási értéküket a várhatóan beszedhető összegre csökkenti.
  2. Készletekben lekötött pénzek kiszabadítása, a pénzügyi egyensúly helyreállítása végett. A korábbi években gyártásba adott, és kifizetett könyvek eladásából minden forint bevétel “tiszta pénz”. Keresni kell tehát új értékesítési lehetőségeket, leárazás, akciózás ebben a körben állandósulhat. Itt jegyzem meg, hogy a nagyon alacsony áron történő eladás még mindig biztonságosabb, mint az ingyenes átadás és adományozás. Utóbbiak esetében Áfa, társasági adó következmény felmerülhet, az átadónál, és az átvevőnél is, hacsak nem közhasznú társaság.
  3. Semmit nem ér a veszteségek leírása, a készletekben lekötött pénzek kiszabadítása, ha nem párosul egy óvatos,  kiadáspolitikával, amely az újdonságoknál a gyorsan eladható könyveket, és keresleti igény alapján a sztenderd választékot (backlist, utánnyomások) helyezi előtérbe.  Ebben az átmeneti időszakban minden könyvkiadási ráfordítást a pénztermelés szempontjából kell megítélni. A kiadási döntések járhatnak címszám és kibocsátási forgalmi érték csökkenéssel, áremeléssel, megjelenési példányszám csökkentésével.
  4. A rezsi költségekkel való takarékoskodás alapvető követelmény. Itt elsősorban a logisztikai költségekre, szállítás, raktár bérlet és üzemeltetés, készletmozgatás ráfordításaira gondolok. A nagy és évek során megnőtt immobil készletek többlet költséggel járnak. Ha sikerül olyan üzemmódra váltani, hogy gyorsabban forgó készleteink vannak, az költségmegtakarításban is megtérül.

Pénztermelő könyvkiadás

Az előző bejegyzésben ismertettem egy egyszerű számítási módot, hogyan lehet meghatározni adott könyvhöz tartozó olyan eladási határárat, amely felett pozitív pénztöbblet érhető el egy időszakban ( a megjelenéstől számított egy éven belül).

Határár = önköltség * kiadóra és könyveire jellemző szorzó (p) . Elemezzük a szorzót alakító tényezőket:

  • az eladott és gyártott mennyiség viszonya (a készlet forgása, f-el jelöltük) fordítottan arányos a határárral. A nagyobb éven belüli fordulat (pl. 0,5 helyett 0,75) csökkenti a határárat, vagy több könyv esetében a pozitív cash-flow elérését biztosító, un. árbevételi igényt. Amennyiben az időszak elején rendelkezésre álló nyitó készletet is figyelembe vesszük, a forgási mutató számítása bonyolultabb lesz.
  • az árrésből képzett (1 -a)/1,05 résztényező jelentése nem más mint a kiadó forgalmi értékből visszaszámított átlagos bevételi szintje. Ez minél magasabb, annál alacsonyabb a pozitív finanszírozási ár, illetve bevétel. Az egyik véglet itt a terjesztőnek kizárólagos értékesítési jogot adó kiadó viszonylag magas árrésért, de cserébe mentesül a logisztikai költségek nagy részétől, viszonylag alacsony rezsivel működhet. A másik eset, hogy a kiadó csak márkaboltjában és Web-áruházában árusítja termékeit, a rezsiköltségei a készletkezelés miatt drágulnak. Igazából ezért e-tényezőt csak a következő tényezővel együtt lehet értékelni. Többcsatornás értékesítés esetén az un. kiadói átlagár meghatározása is kellő körültekintést érdemel.
  • a rezsifedezetből számított (1 – b) mutató jelentése az előállítási költségek aránya a kiadó, vagy könyv árbevételében. A határbevételt befolyásoló fordított arányosság itt is fennáll. Természetesen itt a kiadás nem lehet veszteséges, mert akkor a pénzügyi többlet előállítására vonatkozó kezdeti feltevésünk is helytelen lenne.

Láthatjuk tehát, hogy a határár meghatározása bármilyen egyszerűnek tűnik is, mégis a megvalósítása felszínre hozza a szakma összes problémáját (alacsony forgási mutatók, magas árrések, rezsiviselőképesség az önköltség felett). A tartósan a határbevétel alatt működő kiadók pénzügyi helyzete romlik, miközben a készlet és a kezelési rezsije emelkedik.

Összetett ügyletek Áfája

Több termék, több szolgáltatás, vagy termék és szolgáltatás együttes (csomagszerű ) értékesítésekor gyakran felmerülő kérdés, hogy tételenként külön-külön vagy összevontan egy tételben szerepeljenek a számlán. A kérdés akkor válik igazán érdekessé, ha eltérő ÁFA kulcsú tételek összevonásáról van szó. Mindenki szeretné az adómentes, vagy kedvezményes kulcsot alkalmazni. Néhány elv a döntéshez:

  1. Termék értékesítés és szolgáltatásnyújtás esetén az adó alapjába beletartoznak a járulékos költségek is. Például a kiszállítás fuvarköltsége,  kiküldés postaköltsége az értékesített termék kulcsával adózik, akkor is ha külön tételben szerepel a számlán.
  2. Lapsorozathoz, könyvsorozathoz hozzáadott szemléltető tárgy, elérhető szolgáltatás a lap és könyv 5%-s  Áfáját veszi fel, és egységesen csomagáron adható. Kerülendő a vevőknek komplex egységet adó értékesítések mesterséges felosztása a számlán.
  3. A fő értékesítés és az ezt elősegítő kiegészítő marketing jellegű szolgáltatások, egyéb átadott termékek között alá-fölérendeltség van  a vevők meggyőzése érdekében. A fő értékesítésre vonatkozó Áfa szabály alkalmazandó az alárendelt dolgokra is.

Tehát egy több részből álló vásárlást csak akkor kell tételenként külön feltüntetni  a számlán, ha annak minden eleme független egymástól, önállóan is megvehető. Adóellenőrzés szempontjából mindig az összetett ügylet valódi jellege vizsgálandó, főleg akkor, ha az összevont értékesítés adómentesen, vagy kedvezményes adókulccsal történt, vagy változhat a teljesítés helye, minősége – szolgáltatásnyújtás v. termékértékesítés történt-e.

Alapítvány vagy Egyesület?

Fokozatosan lépnek életbe a 2011. évi CLXXV . törvény a civil szervezetekről (alapítványok, egyesületek, civil szervezetek), és a 350/2011. Korm. rendelet előírásai.

Ami eddig történt:

  • megszüntették a kiemelten közhasznú státuszt, és az adományozók adókedvezmény különbözetét ezen jogállás szerint (már a 2012 évi beszámolóban)
  • a pénzforgalmi könyvelésű, egyszerűsített beszámolót készítő közhasznú szervezeteknek át kellett térniük a kettős könyvvitelre (2012.06.30 ig).
  • Előírták a beszámoló sémáját (változott a 224/2000 Korm. rendelet eredménykimutatás melléklete), sőt nyomtatványmintát készítettek a közhasznúsági jelentéshez (PK 142), amelynek kitöltése 2013-tól kötelező lesz, elektronikus beküldéssel.
  • Folyamatban a bírósági nyilvántartás fejlesztése, a regisztráció megtörtént.

A korábbi közhasznúsági minősítés 2014. május 31-ig használható, ezt követően a 2012 és 2013. évi beszámolók alapján újraminősítés történik. A vizsgálat 5 feltétel teljesülését ellenőrzi és emellett megfelelő erőforrások meglétére és társadalmi támogatottságra irányul. Az öt feltétel:

  1. A létesítő okiratnak tartalmaznia kell, hogy milyen jogszabály által előírt közfeladat megvalósulását biztosítja a közhasznú tevékenység.
közfeladat: jogszabályban meghatározott állami vagy önkormányzati feladat, amit az arra kötelezett közérdekből, haszonszerzési cél nélkül, jogszabályban meghatározott követelményeknek és feltételeknek megfelelve végez, ideértve a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátását, valamint e feladatok ellátásához szükséges infrastruktúra biztosítását is;
közhasznú tevékenység: minden olyan tevékenység, amely a létesítő okiratban megjelölt közfeladat teljesítését közvetlenül vagy közvetve szolgálja, ezzel hozzájárulva a társadalom és az egyén közös szükségleteinek kielégítéséhez; (www.civil.info.hu)

2. Ki kell nyilvánítania, hogy ha van tagsága, akkor tagjain kívül más is részesülhet a  közhasznú szolgáltatásokból.

3. Vállalkozási tevékenységet csak közhasznú ill. cél szerinti tevékenysége érdekében végezhet, azokat nem veszélyeztetve.

4. Gazdálkodása során elért eredményét nem oszthatja fel

5. Nem folytathat politikai tevékenységet.

Megfelelő erőforrás: átlagos éves bevétele nagyobb 1 Mft-nál ( a támogatás ide nem értendő be), vagy az előző két év eredménye nem negatív, vagy személyi ráfordítások – vezető tisztségviselők költségei nélkül –l elérik az összes ráfordítás egy negyedét.
Társadalmi támogatottság: két év átlagában  az  SZJA 1%-ból bevételei 2%-t legalább fedezi, közhasznú ráfordításai az összes ráfordítás felét elérik, vagy 10 fő közérdekű önkéntes munkát végző személy segíti a tevékenységet.

A közhasznúsági jelentés nyomtatvány mintája olyan rovatokat tartalmaz, melyből fenti mutatók számíthatók.

A törvény szellemében az Alapítvány, mint szervezeti forma kifelé, közfeladatra irányuló szervezet, amelyhez illik ezért a közhasznúság. Ezzel szemben az Egyesület lényege a tagok felé történő szolgáltatásnyújtás. Az Alapítványt az Alapító által delegált kezelő szerv irányítja (kuratórium), és közérdekű feladata nem változtatható meg, míg az Egyesület vezetését a tagok által delegált önkormányzat végzi.

Fentiek kihatnak az ügyvitel szabályozására is (számviteli politika, számlarend felépítés):

 

Cél szerinti tevékenységhez tartozó feladatok
Kiegészítő vállalkozási tev.
Közhasznú tevékenység
Egyéb cél szerinti tevék.
Bevételrész
Bevételrész
Bevételrész
Tételesen elkülönített ráfordítás
Tételesen elkülönített ráfordítás
Tételesen elkülönített ráfordítás
Bevételarányosan felosztandó, tételesen nem elkülöníthető ráfordítások
illik: Alapítványhoz
lehet: Alapítványnál, Egyesületnél is
lehet: Alapítványnál, Egyesületnél is

 

Egy elszúrt szabályozás helyrehozása

A 2013.  január elsejétől életbe lépett Munka Törvénykönyv módosítás miatt kisebb káosz keletkezett a havidíjas dolgozók bérszámfejtésében. A távolléti díj meghatározását   az NGM egyszerűsítési céllal függetlenné tette a havi munkanapok számától, bevezetve egy egységes 174 -s osztószámot, amelynek közvetlen következménye hogy például a szabadság szempontjából minden hónap 21,75 munkanapból áll. Ebből eredően a havi bér szabadság esetén eltér a besorolási alapbértől. Az eltérés nagyságában is vita van a pongyolán fogalmazott jogszabályi helyet értelmezők között.

Az adótanácsadókkal történt egyeztetés után az alábbi értelmezést ajánlja az NGM, amelyről tájékoztatást fog rövidesen közzétenni:

1.A szabadság idejére a távolléti díjat 8 órásnál havi bér 174-el való osztásával tartja helyes számításnak, vagyis a havi bért osztani kell 174-el, és szorozni a szabadságnapok számával, és ezt szorozni 8 órával. (8 órától eltérő esetben  8 órához viszonyított arányban.)

2. A ledolgozott napokra viszont a havi bért a hónap munkanapjaival (bele értve e fizetett ünnepet is ebbe) történő osztást, majd a ledolgozott napok számával történő szorzással állapítja meg a bért.

A jövő héten (?) számítást tartalmazó közleményt fognak közzé tenni az általuk helyesnek tartott számítás szerint. Véleményük szerint azonban a munkáltató saját maga is eldöntheti, hogy elfogadja-e a számítási módjukat, vagy a 174 órás változatot alkalmazza (ezt valószínűleg azonban nem fogják leírni).

A számítás ezen módja állításuk szerint  levezethető a törvényből, ugyanakkor még a közvetett levezetést sem tudták bemutatni az egyeztetésen. Indokuk, kizárólag azon alapult, hogy a díjazás a munkában töltött napra jár, ami ugyan nincs így a törvényben, de szerintük ez így evidens.

Abban egyetértettünk, hogy ezt a szabályozást a havi díjasoknál mindenképpen meg kell változtatni, mégpedig úgy, hogy mint a távolléti díjra, mint a munkában töltött időre a havi bért az adott hónap munkanapjaival történő osztóval számítsuk (a pótlékok miatt némi korrekciós szabállyal).

Erre azonban törvénymódosítás szükséges, amit szakmailag előkészítenek, az érdekképviseletekkel, stb az egyeztetést lefolytatják, de hogy mikor lesz ebből törvénymódosítás az politikai döntést igényel.

(Forrás: Zara László tájékoztatója az egyeztetés után)

Talán nem kellett volna értelmetlen törvénycikkelyt előterjeszteni.