Nyári változások az adóknál

A társasági adó és innovációs járulék évvégi feltöltésének eltörlése (végre!), a reklámadó felfüggesztése (így sincs értelme, okafogyott – hiszen legnagyobb reklámra költő az állam!), továbbá a szociális hozzájárulás kulcsának július 1-től 2 százalékponttal való csökkentése (ez már valami!) 17,5%-ra ezek a fontosabb változások. Utóbbi kihat az osztalék és cafetéria adózására is, már amennyiban a kifizetések a második félévben történnek meg. A kisvállalati adó kulcsa 2020. január 1-től 12% lesz. Az EVA kivezetésre kerül, már nem lehet választani.

Milyen adózási formában éri meg önálló szellemi tevékenységet végezni?

a.) Vállalkozóknak, betéti társaságoknak ajánlható a KATA (kisadózók átalányadója), elsősorban 36 -órás munkaviszony mellett, havi 25 eFt adó befizetéssel. A nyugdíjazás közeledtével azonban el kell gondolkodni a csökkentett biztosítási ellátáson.

b.) Munkavállalóknak kisebb adómegtakarítás érhető el az EKHO-val – egyszerűsített közteher hozzájárulás, mert csak a minimálbér adózik úgy mint a bérköltség (összes levonás 33,5%), az ezen felüli résznél 15%.

c.) A nyugdíjas munkavállalók csak 15% SZJA-t fizetnek, teljes munkaidős munkavégzés mellett. Ha ezt KIVÁS cégükben teszik, elérhető hogy a kisválllalati adó akár nulla közeli összegre csökkenjen.

A korábbi blogokban írt szerzői jogdíjak adózása a szocho csökkenéssel változik.

Szerzői jogdíjak – apró, kellemetlen változások 2019-től

Az évnyitás pozitív híre, hogy a nyugdíjasok nem lesznek biztosítottak, és munkaviszonyban szerzett jövedelmükből csak jövedelemadót kell vonni, járulékokat nem, továbbá a munkáltató nem fizet utánuk szociális hozzájárulási adót, sem szakképzési hozzájárulást. Így a nyugdíjas munkavállalók (teljes- és részmunkaidőben foglalkoztatottak ide tartoznak, de nem tartozik ide az un. egyéb, megbízási jogviszonyban foglalkoztatott személy!) a bruttó bérköltség – 85%-t vihetik haza.

A szellemi munka robotosainak adózása azonban már nem részesült ebben az ajándékban. Korábbi bejegyzéseimben itt és itt bemutattam az adózásukat a Felhasználói Szerződés alapján jogdíjat szerző magánszemélyeknek. Nos ők továbbra is fizetik munkavégzés esetén a járulékokat, amennyiben a jövedelemadó alapjuk magasabb napi 1490 Ft-nál. A kifizetők pedig a megszűnő egészségügyi hozzájárulás helyett 19,5% szociális hozzájárulási adót és 1,5% szakképzési hozzájárulást fizetnek a kincstárnak.

Az addig rendben van, hogy megszűnt a 0,5 százalékos évenkénti nyugdíjemelés, és a nyugdíjas nem biztosított a munkája alapján, de miért nem lehetett ezt elvet az összes nyugdíjat kiegészítő önálló és egyéb jövedelmekre alkalmazni? A szociális és szakképzési hozzájárulás kiterjesztése ezekre a jövedelmekre (a korábbi EHO – val szemben) 1,5 százalékkal növekvő terhet tesz a jogdíjakat amúgy is nehezen fizető könyvkiadókra.

Egy nyugdíjas szerző, szerkesztő, fordító ha éves szinten 1 millió forint bevételt tud szerezni, és annak fele munkavégzéssel jár akkor az állam az alábbi jövedelmeket kaphatja: 1. Személyi jövedelemadó 15 % 135.000 Ft

2. Nyugdíj és egészségbiztosítási járulék 18,5% 83.250 Ft

3. A kifizetői adók 21% 189.000 Ft

Irodalmi ügynökségek számlázási gyakorlata

Most hogy a kiadói egyesülés (MKKE) napirendre tűzte a hazai gyakorlat problémáinak megbeszélését, érdemes áttekinteni – az alapoktól indulva – e témakör problémáit.

Szellemi jogok adásvétele, közvetítése szolgáltatás az Áfa törvény szerint, mivel nem felel meg a termék fogalmának. (Áfa tv. 13§. ) Külföldi partnerrel kapcsolatos szolgáltatás nyújtás, és igénybevétel esetén az alkalmazandó forgalmi adó törvényt a teljesítés helye határozza meg. Ha az Magyarországon van, akkor a magyar Áfa törvényt kell a belföldi adóalanyoknak alkalmazni. E szerint  szolgáltatások Áfázásának főszabálya az, hogy a fizetendő adót az azt igénybevevő adóalany állapítja meg, és vallja be saját adóhatóságának (37§. ) Magyar kiadó jogeladása külföldre adómentes emiatt, viszont jogvásárlása külföldi kiadótól fizetendő adót keletkeztet. A szellemi jogok adásvételének kulcsa jelenleg 27%. Természetesen az általános szabályok szerint adózó magyar kiadó,  akár ugyanazon bevallásban, levonási jogával is élhet. Amennyiben a magyar jogszerző fél a vásárolt kiadási jogot továbbadja (mert erre engedélyt kapott a külföldi partnerrel kötött szerződésében), akkor már egy új értékesítési ügylet keletkezik, belföldre 27% Áfával.  Adó alóli mentesség közvetítői tevékenységnél  csak néhány különleges esetben, illetve külföldi teljesítési hely esetében áll fenn (110 §.)

Az hazai  Irodalmi ügynökségek gyakorlata az, hogy a képviselt külföldi eladó fél helyett állítanak ki számlát, amelyen a szerződéses jogdíjak – általában- 90% -a adómentesen, mint jog közvetítése szerepel, 10 %, pedig mint ügynökségi jutalék 27% Áfával. Kisebb tételenként bankköltséget és árfolyam különbözeteket is számláznak.

A jogtulajdonos és jogvásárló köt szerződést, amely felhatalmazza az Irodalmi ügynökséget a Szabályos számla kiállítására és az ellenérték beszedésére. Ugyanakkor az eladó fél kénytelen  adómentes számlát kiállítani jogvásárlója felé, ha az kéri.

Nyilvánvaló, hogy mind a vételár 90% -10% megosztása, mind a dupla számlázás helytelen, nem felel meg az Áfa törvényünk fenti előírásainak.

  • Ha az Irodalmi ügynökség csak a szerződéskötés összehozásáért felelős, akkor jutalékát a jogeladótól kellene kapnia,  követelését oda számlázza. A jogvásárló belföldi kiadó a külföldi fél 100%-s, adót nem tartalmazó számlája alapján fizet és a fentiek szerint adózik. Ez az eset nem zárja ki azt sem, hogy eladó a fizetést az Irodalmi ügynökségre engedményezze. Az ügynökség jogeladást még ebben az esetben sem számlázhatná.
  • Ha az Irodalmi ügynökség – mint valami bizományos – átveszi eladótól az értékesítés jogát, akkor kiállíthat a magyar kiadó felé Áfás belföldi  jogeladási számlát (szintén 100%-ról), majd Megbízó kiadójával elszámol bruttó, vagy nettó módon, ő lesz a külföldi fél számlájának címzettje. Ez valódi közvetített szolgáltatás a számvitel nyelvén, de Áfában máshogy adózik a szolgáltatás igénybevétele, és tovább értékesítése. Ezt erősíti meg a 15. § Ha az adóalany valamely szolgáltatás nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ennek a szolgáltatásnak igénybevevője és nyújtója is.

A magyar kiadók figyelmét felhívom arra, hogy csak olyan bankköltséget, és árfolyam különbözetet fizessenek ki, amiről a szerződésben megállapodtak.

Sokszor találkozom az ügynökségek számláin azzal a kitétellel, hogy a tevékenység adómentes, mert a számlakibocsátó ügynökség  – aki a számla fejlécén (Eladóként) szerepel -, más nevében, más javára jár el. Ez már önmagában is ellentmondás. Ha valaki Megbízás alapján más részére számlákat készít, saját magát nem tüntetheti fel Eladóként, oda a Megbízója nevét célszerű felírni.

Jogdíjak 2018 – mibe kerül és mennyi marad …. – 1. rész

Azzal kell kezdenem, hogy a nem szoftver és nem K+F tevékenységhez tartozó szerzői jogdíjakkal, hanem a könyvkiadáshoz, cikkíráshoz kapcsolódó szellemi alkotások Felhasználási szerződésben rögzített díjaival  kívánok foglalkozni, mert utóbbiak a Társasági adó törvény jogdíj fogalmából  kikerültek.

Szerző és örökös kétféle módon tehet szert ilyen jövedelemre:

  • Munkaviszony jellegű foglalkoztatás /Megbízási szerződés és EKHO révén, ahol a könyv és lapkiadóknak, mint kifizető szervezeteknek az adókat és járulékokat számfejteniük, levonniuk kell a törvényi előírások szerint;
  • PTK szerinti megbízási szerződés teljesítése révén, számla kiállítására köteles egyéni vállalkozóként.

Itt az első esetet tekintem át, ezen belül külön vizsgáljuk a munkavégzéssel járó díjrész ill. vagyoni jog átadás díjának kezelését. Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (EKHO) feltételezi a munkavégzést, véleményem szerint tisztán vagyoni jog átadása esetén alkalmazása kérdéses.

A jogörökösök esetére lásd az előző bejegyzésemet.

  1. Alapeset

Szerzői alkotás létrehozásáért kapott bevételből  (szerződéses érték) származó jövedelemből a kifizető  könyv- és lapkiadó 15% személyi jövedelemadót és 18,5 % járulékokat von le, és 21% plusz adót fizet utána (szakképzési hozzájárulás 1,5%, szociális hozzájárulás 19,5%). Az adózás alapjaként általánosan bevétel 10% költségátalánnyal csökkentett értéke számítható, de a magánszemély – tételes költségnyilvántartás  vezetés választásával – nyilatkozhat akár 50% költség levonásáról is a kifizetőnek. A levont adókról és járulékokról  a kifizető igazolást ad, és a magánszemély ezt az év végi személyi jövedelem adóbevallásába – mint önálló tevékenységből származó előzetesen levont adóelőleget –  beszámítja. Vegyünk például egy 250.000 Ft-ról szóló jogdíj megállapodást. A megbízónak teljes költsége 297.250 Ft lesz, a szerző kézhez kap 174.625 Ft-t. A nettó pénz/teljes költség 58,7%-a.

1.a. A szerződés teljesítés időtartamát figyelembe véve, ha az egy napra jutó (költségekkel csökkentett) jövedelem mint, járulékalap nem éri el a minimum járulékalapot. Ez az értékhatár  a szakképzett bérminimumból számítva 2018-ban: 1805 Ft/ nap. Ebben az esetben a kifizető nem von le járulékokat, de biztosítás sem keletkezik. A kifizető 19,5%  EHO-t fizet csak pluszban . Így elérhető 216.250 Ft nettó jövedelem, ami a teljes költség 73,6%-a.

2. Vagyoni jog átadás eredeti szerzőtől

Adóztatása azonos az 1.a esettel, csak a magyarázat más. Szellemi jog átruházásából származó jövedelemből nem lehet járulékokat levonni. Ez a jövedelem az összevont adóalap egyéb jövedelem kategóriájába tartozik, ezért a 10% általános átalány nem alkalmazható, de nyilatkozatos költséglevonás igen.

3. EKHO szerinti adózás

A szakképzettségi bérminimum felett (36 -órás foglalkoztatottság) lehet a törvényben meghatározott FEOR számú tevékenységekre (írás, fordítás, grafikus..) kedvező adózást választani, korlátja évi 60 millió forint. Kulcsa 15% – nyugdíjas esetében 11,1% – és ezzel a levonandó jövedelemadó és járulékok helyettesíthetők (ezek együtt 33,5%-t tettek ki). A kifizető 19,5 % EKHO-t fizet.  Az elérhető nettó pénz itt 212.500 Ft, ami a  teljes költség 71,1 %-a.

Látjuk, hogy kifizetői oldalon akár szociális hozzájárulást, akár egészségügyi hozzájárulást, akár EKHO-t kell fizetni a jogdíjak után, az mindig 19,5%.

Az adóoptimalizálási lehetőség a szerződő magánszemélynél van, átgondolandó a munkavégzési rész és vagyoni jog átadási rész meghatározása, akár egy szerződésen belül. Választható az EKHO a feltételek megléte esetén. Rendszeresen ismétlődő hasonló jövedelmeknél érdemes elgondolkozni a tételes költségnyilvántartás választásáról és vezetéséről is.

Jogörökösi szerzői díjak adózása

Vagyoni jog átadásából származó bevétel után 15% személyi jövedelemadót kell fizetni a belföldi illetőségű magánszemélyeknek. A bevételből számítható –  adóalapot képező – jövedelmet mindig a törvény által megengedett igazolt költség, illetve kiadás levonásával kell megállapítani.

Jövedelem = Bevétel –  elszámolható költség, kiadás

Az SZJA tv. 28§-a rendelkezik a jogutódlás révén megszerzett szerzői jogok hasznosításából származó bevétel adóztatásáról.  Az ilyen bevételből származó jövedelem az összevonandó adóalap egyéb jövedelem részébe tartozik. Nem minősül külön adózó jövedelemnek, sem önálló tevékenységből származó jövedelemnek. Az ilyen jövedelmek sajátossága, hogy az alapjául szolgáló bevételből nem lehet levonni a megszerzéssel kapcsolatos kiadásokat, azaz nincs figyelembe vehető beszerzési értékük. Ez mondjuk érthető is. (SZJA tv. 28§. (1))
Ugyanakkor e jogszabályhely (7). d) pontja szerint – jogutódlás esetén – beszámítható a jog gyakorlása érdekében felmerült, a magánszemélyt terhelő igazolt kiadás. (Például a felhasználási szerződést megíró ügyvéd, vagy a jogközvetítő ügynökség díja.)

Fentiekből következik, hogy jogutódlás esetén nem alkalmazható a szokásos automatikus 10%-s költségátalány (amihez nem kell a törvény 3.sz. mellékletében felsorolt költségekről nyilvántartást vezetni), azaz tételes költségelszámolás szükséges.

Az automatikus 10% átalány levonása csak az önálló tevékenységből származó jövedelmeknél megengedett. Megjegyezzük, hogy ugyanez igaz az eredeti szerzőkre is, mivel a 28§. (7).a) szerint a vagyoni jogok átruházásából származó jövedelem is egyéb jövedelem.

Végül ha a bevétel kifizetőtől származik, a kifizető köteles adóelőleget levonni, a költségek tekintetében a jövedelmet kapó magánszemélynek nyilatkoznia kell. Ez a nyilatkozat vagy arról szól, hogy nincs költség, vagy arról, hogy tételes költségelszámolást választott a szerző, vagy örököse minden hasonló önálló és egyéb jövedelme tekintetében. Ez utóbbi esetben sem lehet a költségrész a bevétel 50%-ánál nagyobb. (SZJA.tv. 46§. (3) és 47§ (2). aa))
A kifizető a jövedelemadó alap után 2018 évben még 19,5% egészségügyi hozzájárulást is köteles fizetni. (2017-ben ez 22% volt)

Adóék a szerzői díjaknál

A minimálbér és szakképzési bérminimum jelentős emelése terheinek enyhítése céljából 2017. évben a szociális hozzájárulási adó és egészségügyi hozzájárulás 27%-ról 22%-ra csökken, és 2018. évben további csökkenés várható. Az alábbi táblázat bérjövedelem esetén mutatja  nettó bér, a bruttó bér és a vállalkozás teljes költség terhelése egymáshoz viszonyított arányát, figyelembe véve a bérek után fizetendő szakképzési hozzájárulást is.

Adóék, az adóztatás szintje: (66,5/123,5) 46,15% ami Európában az egyik legmagasabb maradt a változtatások ellenére.

A százalékokról:

nettó jövedelem szint            bruttó jövedelem szint            vállalkozás költségszint

            100%                                       150,4%                                    185,7%

                66,5%                              100%                                    123,5%

                53,8%                                    81%                                       100%

A szerzői díjakra áttérve három tiszta eset létezik:

  • Örökösök : a bruttó jövedelem egyéb összevonandó jövedelem, ahol bevétel – a jog megszerzése érdekében igazolt költséggel csökkenthető csak. Gyakorlatilag nincs költség, azaz jövedelem=bevétel. Itt 15%  Szja levonással 85% a nettó jogdíj, a kifizető további költsége 22% EHO, azaz 122%, adóék 30%.
  • Munkavégzés nélküli vagyoni jog átruházás eredeti a szerző, fordító stb.  magánszemély részéről. Önálló tevékenységből származó jövedelem szerint adózik. A magánszemély nyilatkozata alapján a járó bevétel elismert költségekkel csökkenthető annak 50%-s mértékéig, vagy a törvényi 10% költséghányad alkalmazható bruttó jövedelemként. Utóbbival számolva a nettó jövedelem 86,5%-a bevételnek, a kifizető költsége továbbra is 122%, adóék 29%.
  • Írás, műfordítás munkavégzéssel járó jogdíj. Szintén önálló tevékenység származó jövedelemként kezelendő. Az előbbi esethez képest nincs változás,  ha a munkavégzés idejére jutó, elismert költséggel, vagy 10% átalánnyal csökkentett jogdíj – mint önálló jövedelem –  napi összege kisebb 1275 Ft-nál. Ha nagyobb akkor van járuléklevonás is, normál esetben 10% nyugdíjbiztosítási-, 3+4% egészségbiztosítási- és 1,5 % munkaerőpiaci járulék címén. Ez jövedelemadóval együtt összesen 33,5%, míg a kifizető vállalkozást 22% szochó+1,5% szakképzési járulék terheli. A bevételhez viszonyítva nettó jogdíjszint 69,85%. Az adóék 43,4%.

Ismét felhívom a figyelmet arra, hogy vegyes esetben (vagyoni jog átadás és munkavégzés is) a Felhasználási Szerződésből kell kiindulni, ill. ott tisztázni például a személyes hozzájárulás arányát. A másik gyakori félreértés a nem egyéni vállalkozó, de számlás magánszemélyek esetében szokott előfordulni. Az hogy egy magánszemély rendelkezik adószámmal és számlatömbbel, nem mentesíti a kifizetőt a jövedelemadó és járulékok levonásától. Utóbbit, pedig csak a magánszemély nyilatkozata alapján tudja számfejteni.

 

 

 

 

Júliustól változik a jogdíj fogalma a társasági és iparűzési adóban

A 2016. júniusig érvényes szabály szerint a társasági adóalap számításnál csökkentő tényezőként figyelembe lehetett venni a kapott jogdíjak 50%-t, amelybe beletartozott a szerzői jog szerint védett művek és teljesítmények felhasználási engedélyének  átruházásáért kapott összeg.  A jogdíj új fogalmát  a Társasági adó tv. 4§. 20. pontja alatt találjuk.Az évközi változást alkalmazni kell, és ez a változás lényegesen leszűkítette az adóalap kedvezményt. Lényegesen átírták a társasági adó törvény jogdíj fogalmát.

jogdíj
a) a szabadalom, a használati minta-oltalom, a növényfajta-oltalom, a kiegészítő oltalmi tanúsítvány, a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalma és a szerzői jogi védelemben részesülő szoftver hasznosítási engedélyéből, felhasználási engedélyéből és a ritka betegségek gyógyszerévé minősítésből (a továbbiakban: kizárólagos jogok) származó eredmény,
b) az a) pontban említett kizárólagos jogok értékesítéséből, nem pénzbeli vagyoni
hozzájárulásként történő kivezetéséből származó eredmény, valamint
c) a termékértékesítésből és a szolgáltatásnyújtásból származó eredmény a) pontban említett kizárólagos jogok értékéhez kapcsolódó hányada;

Hasonló évközi változtatás történt az iparűzési adónál (Helyi adó tv.), ahol   a számviteli törvény szerinti nettó árbevétel csökkenthető a kapott, és bevételként elszámolt jogdíjjal. Viszont mielőtt örülnénk, itt is megkereshetjük az értelmező rendelkezések (51.§ 22. és 51.) definícióit. A társasági adóval azonos szűkítést, adóalap kedvezmény megvonást találunk.

A jogalkotási módszer, miszerint az adóbevallást készítő – nem jogász könyvelő el fog merülni a köznapi szóértelmezéstől eltérő értelmezésben, és minden adóalap tételnél a jogszabályok fogalmi szótárát keresi fel, komolyan kifogásolható.

A másik megjegyzésem, hogy az alkotások létrehozása – a szoftverek kivételével – a jövőben nem lesz preferált ezekben az adókban. Magyar nyelvű könyvkiadásban a bevételként elszámolható kapott jogdíj ritka mint a fehér holló….

Támogatás alapján átadott könyvek

Pár százezer forint állami vagy önkormányzati támogatásért a támogatást adó szervezetek 20-60 könyvet is elkérnek, természetesen az értékesítésük elmaradt hasznát nem lehet a támogatás elszámolásába beszámítani. Több kérdést is kaptam ez ügyben, hogyan könyvelje a kiadó az ingyen átadott termékeit, milyen adókat kell utána fizetni stb. …

Mindjárt az elején tisztáznunk kell, hogy a pályázati felhívásban, továbbá a támogatási szerződésben szerepelnie kell annak a feltételnek, hogy a megjelenés bizonyításához a kiadó köteles – e, és hány példány könyvet ingyenesen átadni. Ha ez nincs benne a szerződésben, akkor adományozásról, vagy adóköteles ingyenes átadásról vagy üzleti ajándékról beszélhetünk.

Az első eset ezek közül, az adományozás, csak akkor nem adóköteles az átadónál, ha megfelelő nyilatkozatokat kap. (lásd: Társasági adó tv. 3.sz. melléklet A. 13. pont). A másik két esetben – 5.000 forint piaci érték felett –  az ingyenes átadás forgalmi adó fizetési kötelezettséget keletkeztet, az üzleti ajándék az átadó által fizetendő jövedelemadót, és EHÓ-t, a nyilatkozat nélküli átadás pedig társasági adót von maga után.

A támogatás fejében elkért könyv számviteli kezelésére és adózására nincs külön előírás. Véleményem szerint a kapott támogatás a teljesítés időszakában egyéb bevétel, ami a vállalkozási tevékenység bevételeként elszámolható, az üzemi – üzleti eredmény szerves része. Az összetartozó bevételek és ráfordítások együttes kimutatásának számviteli alapelvéből következik, hogy az így átadott könyvek előállítási értéke értékesítési költségként, egyéb ráfordításként elszámolható, szabályos, a vállalkozás érdekében felmerülő kiadás, így semmilyen büntető adója nem lehet.

Kapcsolódó tételként azonban a szerzők és fordítók kérhetik a kiadótól az “értékesítés” után járó jogdíjrészüket, ami viszont a kiadónak 27% EHÓ-t jelenthet. Ez egyébként a szerzőkkel nem egyeztetett módon, ingyenesen átadott többi esetre is fennáll.

A szerző és a kiadó

Idemásolom az egyik olvasómtól kapott kérdést  :

“Egyszerűsítve: egy könyv gyártása 500 Ft-ba kerül. A boltban 2000-ért eladják. A bolt ebből megtart 1000 Ft-ot, a másik 1000-et odaadja a kiadónak. A kiadó leveszi a saját 500 ft-ját, majd a maradék 500 Ft-ot nekem adja. A kérdésem, hogy mi lehet jogi garancia arra, hogy a kiadó – mivel ő áll szerződésben a boltokkal – nem gyártat le a tudtom nélkül plusz 10 000 példányt, amit “saját szakállára” értékesíttet a boltokkal?   Mivel egy ilyen esetben nem tudok a “titkon” elkészült példányokról, nem is tudom ellenőrizni ezt. Milyen szerződés szokta/tudja garantálni, hogy ilyesmi ne forduljon elő? Hogyan tudom ellenőrizni, hogy az eladott könyvek után minden esetben megkapjam a díjam?”

Formálisan tekintve a szerző és a kiadó közötti Felhasználási Szerződésben – ez az a forma, amelyet a szerzői jogi törvény ír elő – a díj összegéről, a fizetés esedékességéről, a díjszámítás alapjáról a szerződő felek szabadon állapodnak meg. Lehetséges – az általánosan elterjedt, értékesítéstől  függő royalty helyett –  fix összegű szerződést is kötni, előleget kérni, minimum mennyiség garantált royaltyt kérni, sőt vegyesen is lehet ezeket alkalmazni. Nincs itt semmiféle megkötés, kényszer. Az értékesítéstől függő, utólagos royalty esetében szokásos szerződéses mondat a szerző betekintési, ellenőrzési jogának kikötése a kiadó értékesítési dokumentumaiba. Komoly kiadó – már csak a bizományi rendszer miatt is kénytelen fejlett készletnyilvántartást vezetni, hiszen nem tudna a kereskedőkkel elszámolni, az általuk küldött fogyást és náluk lévő készletet ellenőrizni.

Gyakorlatiasan tekintve, úgy gondolom, hogy egy boltokba kerülő új könyv a szerző és a kiadó komoly fáradozásainak eredménye, közös munka, amit nem lehet úgy végezni, hogy az egyik fél eleve a másik becsapásával kíván hasznot elérni.  A valódi együttműködésnek a tisztességes üzleti kapcsolat lehet csak az alapja. Még két megjegyzést tennék:

  • Az évente megjelenő 11.000 új címből néhány tíz  sikeres könyvet levéve, kiadók gondja általában  az eladatlan készlet kezelése, nem pedig a jogosulatlan utánnyomás, amiért be lehet őket perelni, vagy panasszal lehet élni  a kiadók nagy részét  tömörítő Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete Etikai Bizottságánál. Ha azonban egy kiadó meg akar szerezni, vagy tartani egy sikeres szerzőt, azt  meg is fizeti.
  • Szerzőként nem árt külső szemmel körülnézni a könyvpiacon, megfigyelni a hasonló könyvek fogyását, árát, kikérdezni az eladókat, hogy reálisan tudjunk a kiadónkkal tárgyalni.

A Felhasználási szerződés és az EKHO

Az Egyszerűsített Közteherviselési HOzzájárulásról szóló törvény szerint egyes munkakörökben végzett munka díja, akár munkaviszonyban, akár megbízási szerződés alapján történik adóztatható a kevesebb járuléklevonást tartalmazó EKHO tv. szerint, ha a munkavégző személy ezt választotta. (műfordítás, cikkírás stb. – a törvény a munkaköröket tételesen felsorolja.)

A  jogdíjak kifizetésére a szerzői jogról szóló törvényben meghatározott speciális tartalmú un. Felhasználási Szerződést alkalmazunk. A vállalkozási és megbízási szerződéseket pedig az új PTK 6. fejezete tartalmazza.

Ezért fontos, hogy az EKHO tv. 2§ c. pontja kimondja, hogy ebben a törvényben a megbízási szerződésekhez tartozóan kezelendők a Felhasználási szerződések is!

Amennyiben a Felhasználási szerződésben személyes munkavégzés  díjazásra kerül sor, és a szerző kéri az EKHO alkalmazását, a kifizetőnek e törvény szerint kell a járulékokat levonnia. Megjegyezzük, hogy a vagyoni jog átadás díja ugyanakkor járulékmentes, ott tehát nem alkalmazható az EKHO, akkor sem, ha a szerző egyébként EKHO alá van bejelentkezve. E rész után viszont a kifizetőnek 27% EHO-t kell bevallania.