A könyvkészlet helyes mérlegértéke

Közeledik az 2019. üzleti év vége, a leltárkészítés a könyvkiadók egyik legelső új évi feladata, hiszen meg kell állapítaniuk a saját kiadású könyveikből megmaradt készlet leltárral és utókalkulációval megalapozott mérlegértékét. A beállítás egyben módosítja az évközben értékesített saját termékek eredménykimutatásban szereplő értékét is.

Magáról a szabályozásról korábban már írtam, ebben nincs változás (leltározás, leltár kiértékelése). Most csak arról szeretnék eszmét cserélni, hogy milyen mértékben lehet a szerzői jogdíj a könyv előállítási közvetlen önköltségének, és így készlet értéknek a része.

Ismeretes, hogy a kiadási jog szabályos Felhasználási szerződésen keresztül több évre (időbeli hatály) és nyelvterületre (területi hatály) szerezhető meg díjfizetés ellenében. Ez a jog azonban semmilyen eszköz értékébe nem tud bekerülni, tényleges kifizetés, díjfizetés, esedékes számla hiányában, legfeljebb mérlegen kívüli tétel lehet. Ha már történt (vagy a mélegkészítési zárási határidőig történni fog) pénzügyi teljesítés, akkor a következő döntések hozhatók:

  • A számlázott jogdíj és kifizetése befektetett eszközként, szellemi termékként szerepeltethető, ebből a mű első és további tervezett kiadásaira értékcsökkenés számolható el. Fix összegű jogvásárlás esete ilyen, még akkor is, ha külön royalty fizetési rész is szerepel a szerződésben.
  • A fix összegű jogvásárlás összege a kiadott mű előállítási önköltségének a részeként könyvelhető, szerzői jogdíjként, azaz forgóeszköz, készlet előállítás közvetlen költségeként szerepelhet. Nem kifogásolható, hogy az első kiadás nyeli le ezt a ráfordítást, az utánnyomások, további kiadások előállítási költsége alacsonyabb, hozama magasabb lehet így.
  • Hasonlóképpen a befektetett eszközök között kimutatott szellemi terméknek, az adott évben előállított műre eső értékcsökkenése is közvetlen költségként szerepelhet a készletek értékében. Megjegyzem, hogy a Kiegészítő mellékletben a Számviteli politikában rögzített értékcsökkenés leirás módszerét nem árt ismertetni.
  • Végül beszéljünk a royalty típusú szerződéses jogdíjakról. Az értékesítéshez rendelt – kiadó fogyásjelentése alapján – beszámlázott és fizetett royalty csak az értékesítés közvetett költsége lehet, a számviteli törvény 51§(4) tiltó bekezdése szerint. Ha nincs eladás a termékből, akkor nincs ráfordítás, azaz a royalty – mint egyféle jutalék – értékesítéstől függő költségként működik. A fizetés a több éves piacon tartás miatt, több részletben (évente, félévente stb.) történik. Így nehézségbe ütközik a jogdíjnak a mű megjelenéskori aktíválása is, hiszen előre feltételezni kellene az összes várható eladást. Továbbá a royalty százalék alapja a bevétel összege, a későbbi árak változhatnak. Speciális eset viszont a minimum garantált royalty, amit kifizetése után érdemes vagy szellemi termékként, vagy a mű közvetlen költségeként elszámolni, hiszen értékesítés hiányában sem kapható vissza.

Az időbeli elhatárolások helyes alkalmazása a tárgyévben megjelent művekre azt jelenti, hogy a mérlegkészítésig felmerülő fix jellegű jogdíjvásárlásokhoz tartozó kifizetéseket figyelembe lehet venni az előállítási értékben (illetve a szellemi termék értékében), vagy a befejezetlen és félkész termékek értékelésében. A tárgyévi értékesítés bevétele alapján, utólag – a következő évben – fizetendő royaltykat pedig a közvetett költségek közé be kell állítani. Ez több számviteli alapelvnek való megfelelés miatt szükséges. Ilyen a mérlegvalódiság elve, az összemérés elve, időbeli elhatárolás elve.

Ellenőrzés alatt a kapott jogdíj adókedvezménye

A NAV elkezdte ellenőrizni a kapott jogdíjakkal kapcsolatos elszámolásokat több cégnél. Ismeretes, hogy a kapott jogdíj 50%-a társasági adóalapkedvezményként bevallásba állítható, és hasonló a helyzet az iparűzési adónál is. Mivel az adózó cég (könyvelőjének) döntéséről van szó a kedvezmény alkalmazásánál, ez a döntés utólag nem másítható meg önellenőrzéssel.

A 2018 év fejleménye, hogy egyes szerzői joghoz kapcsolódó speciális díjak, mint az üreshordozó díj, vagy reprográfiai (fénymásolás, sokszorosítás) díj NAV állásfoglalás szerint nem minősül gazdasági tevékenység ellenértékének, arról számlát sem kell kiállítani, Áfa körön kívüli törvényes térítésnek minősülnek. Ezeket közös jogkezelő szervezetek osztják szét.

Mit ellenőrizhet a NAV ezen a területen, hol tud az állam pénzt beszedni?

  1. A 2016-k évi társasági adó módosítás kizárta a szellemi alkotások szerzői jogát az adókedvezményből, és ezt követték az iparűzési adóban is. (Bővebben). Itt tehát a fogalomváltozás miatt már nem járó adókedvezmény alkalmazása fordulhat elő egyes cégeknél a 2016, 2017, 2018 évi társasági és iparűzési adóbevallásokban. Adóhiány, mulsztási bírság, és pótlék – ha a könyvelő nem cserélte le a szótárát, a jogdíj új fogalmára.
  2. Áfás számla kiállítása a jogkezelő felé, az üreshordozói és reprográfiai jogdíjak jogosultjai részéről, a közös jogkezelők levonási joggal való visszaélését valósíthatja meg.

Nyári változások az adóknál

A társasági adó és innovációs járulék évvégi feltöltésének eltörlése (végre!), a reklámadó felfüggesztése (így sincs értelme, okafogyott – hiszen legnagyobb reklámra költő az állam!), továbbá a szociális hozzájárulás kulcsának július 1-től 2 százalékponttal való csökkentése (ez már valami!) 17,5%-ra ezek a fontosabb változások. Utóbbi kihat az osztalék és cafetéria adózására is, már amennyiban a kifizetések a második félévben történnek meg. A kisvállalati adó kulcsa 2020. január 1-től 12% lesz. Az EVA kivezetésre kerül, már nem lehet választani.

Milyen adózási formában éri meg önálló szellemi tevékenységet végezni?

a.) Vállalkozóknak, betéti társaságoknak ajánlható a KATA (kisadózók átalányadója), elsősorban 36 -órás munkaviszony mellett, havi 25 eFt adó befizetéssel. A nyugdíjazás közeledtével azonban el kell gondolkodni a csökkentett biztosítási ellátáson.

b.) Munkavállalóknak kisebb adómegtakarítás érhető el az EKHO-val – egyszerűsített közteher hozzájárulás, mert csak a minimálbér adózik úgy mint a bérköltség (összes levonás 33,5%), az ezen felüli résznél 15%.

c.) A nyugdíjas munkavállalók csak 15% SZJA-t fizetnek, teljes munkaidős munkavégzés mellett. Ha ezt KIVÁS cégükben teszik, elérhető hogy a kisválllalati adó akár nulla közeli összegre csökkenjen.

A korábbi blogokban írt szerzői jogdíjak adózása a szocho csökkenéssel változik.

Szerzői jogdíjak – apró, kellemetlen változások 2019-től

Az évnyitás pozitív híre, hogy a nyugdíjasok nem lesznek biztosítottak, és munkaviszonyban szerzett jövedelmükből csak jövedelemadót kell vonni, járulékokat nem, továbbá a munkáltató nem fizet utánuk szociális hozzájárulási adót, sem szakképzési hozzájárulást. Így a nyugdíjas munkavállalók (teljes- és részmunkaidőben foglalkoztatottak ide tartoznak, de nem tartozik ide az un. egyéb, megbízási jogviszonyban foglalkoztatott személy!) a bruttó bérköltség – 85%-t vihetik haza.

A szellemi munka robotosainak adózása azonban már nem részesült ebben az ajándékban. Korábbi bejegyzéseimben itt és itt bemutattam az adózásukat a Felhasználói Szerződés alapján jogdíjat szerző magánszemélyeknek. Nos ők továbbra is fizetik munkavégzés esetén a járulékokat, amennyiben a jövedelemadó alapjuk magasabb napi 1490 Ft-nál. A kifizetők pedig a megszűnő egészségügyi hozzájárulás helyett 19,5% szociális hozzájárulási adót és 1,5% szakképzési hozzájárulást fizetnek a kincstárnak.

Az addig rendben van, hogy megszűnt a 0,5 százalékos évenkénti nyugdíjemelés, és a nyugdíjas nem biztosított a munkája alapján, de miért nem lehetett ezt elvet az összes nyugdíjat kiegészítő önálló és egyéb jövedelmekre alkalmazni? A szociális és szakképzési hozzájárulás kiterjesztése ezekre a jövedelmekre (a korábbi EHO – val szemben) 1,5 százalékkal növekvő terhet tesz a jogdíjakat amúgy is nehezen fizető könyvkiadókra.

Egy nyugdíjas szerző, szerkesztő, fordító ha éves szinten 1 millió forint bevételt tud szerezni, és annak fele munkavégzéssel jár akkor az állam az alábbi jövedelmeket kaphatja: 1. Személyi jövedelemadó 15 % 135.000 Ft

2. Nyugdíj és egészségbiztosítási járulék 18,5% 83.250 Ft

3. A kifizetői adók 21% 189.000 Ft

Irodalmi ügynökségek számlázási gyakorlata

Most hogy a kiadói egyesülés (MKKE) napirendre tűzte a hazai gyakorlat problémáinak megbeszélését, érdemes áttekinteni – az alapoktól indulva – e témakör problémáit.

Szellemi jogok adásvétele, közvetítése szolgáltatás az Áfa törvény szerint, mivel nem felel meg a termék fogalmának. (Áfa tv. 13§. ) Külföldi partnerrel kapcsolatos szolgáltatás nyújtás, és igénybevétel esetén az alkalmazandó forgalmi adó törvényt a teljesítés helye határozza meg. Ha az Magyarországon van, akkor a magyar Áfa törvényt kell a belföldi adóalanyoknak alkalmazni. E szerint  szolgáltatások Áfázásának főszabálya az, hogy a fizetendő adót az azt igénybevevő adóalany állapítja meg, és vallja be saját adóhatóságának (37§. ) Magyar kiadó jogeladása külföldre adómentes emiatt, viszont jogvásárlása külföldi kiadótól fizetendő adót keletkeztet. A szellemi jogok adásvételének kulcsa jelenleg 27%. Természetesen az általános szabályok szerint adózó magyar kiadó,  akár ugyanazon bevallásban, levonási jogával is élhet. Amennyiben a magyar jogszerző fél a vásárolt kiadási jogot továbbadja (mert erre engedélyt kapott a külföldi partnerrel kötött szerződésében), akkor már egy új értékesítési ügylet keletkezik, belföldre 27% Áfával.  Adó alóli mentesség közvetítői tevékenységnél  csak néhány különleges esetben, illetve külföldi teljesítési hely esetében áll fenn (110 §.)

Az hazai  Irodalmi ügynökségek gyakorlata az, hogy a képviselt külföldi eladó fél helyett állítanak ki számlát, amelyen a szerződéses jogdíjak – általában- 90% -a adómentesen, mint jog közvetítése szerepel, 10 %, pedig mint ügynökségi jutalék 27% Áfával. Kisebb tételenként bankköltséget és árfolyam különbözeteket is számláznak.

A jogtulajdonos és jogvásárló köt szerződést, amely felhatalmazza az Irodalmi ügynökséget a Szabályos számla kiállítására és az ellenérték beszedésére. Ugyanakkor az eladó fél kénytelen  adómentes számlát kiállítani jogvásárlója felé, ha az kéri.

Nyilvánvaló, hogy mind a vételár 90% -10% megosztása, mind a dupla számlázás helytelen, nem felel meg az Áfa törvényünk fenti előírásainak.

  • Ha az Irodalmi ügynökség csak a szerződéskötés összehozásáért felelős, akkor jutalékát a jogeladótól kellene kapnia,  követelését oda számlázza. A jogvásárló belföldi kiadó a külföldi fél 100%-s, adót nem tartalmazó számlája alapján fizet és a fentiek szerint adózik. Ez az eset nem zárja ki azt sem, hogy eladó a fizetést az Irodalmi ügynökségre engedményezze. Az ügynökség jogeladást még ebben az esetben sem számlázhatná.
  • Ha az Irodalmi ügynökség – mint valami bizományos – átveszi eladótól az értékesítés jogát, akkor kiállíthat a magyar kiadó felé Áfás belföldi  jogeladási számlát (szintén 100%-ról), majd Megbízó kiadójával elszámol bruttó, vagy nettó módon, ő lesz a külföldi fél számlájának címzettje. Ez valódi közvetített szolgáltatás a számvitel nyelvén, de Áfában máshogy adózik a szolgáltatás igénybevétele, és tovább értékesítése. Ezt erősíti meg a 15. § Ha az adóalany valamely szolgáltatás nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ennek a szolgáltatásnak igénybevevője és nyújtója is.

A magyar kiadók figyelmét felhívom arra, hogy csak olyan bankköltséget, és árfolyam különbözetet fizessenek ki, amiről a szerződésben megállapodtak.

Sokszor találkozom az ügynökségek számláin azzal a kitétellel, hogy a tevékenység adómentes, mert a számlakibocsátó ügynökség  – aki a számla fejlécén (Eladóként) szerepel -, más nevében, más javára jár el. Ez már önmagában is ellentmondás. Ha valaki Megbízás alapján más részére számlákat készít, saját magát nem tüntetheti fel Eladóként, oda a Megbízója nevét célszerű felírni.

Jogdíjak 2018 – mibe kerül és mennyi marad …. – 1. rész

Azzal kell kezdenem, hogy a nem szoftver és nem K+F tevékenységhez tartozó szerzői jogdíjakkal, hanem a könyvkiadáshoz, cikkíráshoz kapcsolódó szellemi alkotások Felhasználási szerződésben rögzített díjaival  kívánok foglalkozni, mert utóbbiak a Társasági adó törvény jogdíj fogalmából  kikerültek.

Szerző és örökös kétféle módon tehet szert ilyen jövedelemre:

  • Munkaviszony jellegű foglalkoztatás /Megbízási szerződés és EKHO révén, ahol a könyv és lapkiadóknak, mint kifizető szervezeteknek az adókat és járulékokat számfejteniük, levonniuk kell a törvényi előírások szerint;
  • PTK szerinti megbízási szerződés teljesítése révén, számla kiállítására köteles egyéni vállalkozóként.

Itt az első esetet tekintem át, ezen belül külön vizsgáljuk a munkavégzéssel járó díjrész ill. vagyoni jog átadás díjának kezelését. Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (EKHO) feltételezi a munkavégzést, véleményem szerint tisztán vagyoni jog átadása esetén alkalmazása kérdéses.

A jogörökösök esetére lásd az előző bejegyzésemet.

  1. Alapeset

Szerzői alkotás létrehozásáért kapott bevételből  (szerződéses érték) származó jövedelemből a kifizető  könyv- és lapkiadó 15% személyi jövedelemadót és 18,5 % járulékokat von le, és 21% plusz adót fizet utána (szakképzési hozzájárulás 1,5%, szociális hozzájárulás 19,5%). Az adózás alapjaként általánosan bevétel 10% költségátalánnyal csökkentett értéke számítható, de a magánszemély – tételes költségnyilvántartás  vezetés választásával – nyilatkozhat akár 50% költség levonásáról is a kifizetőnek. A levont adókról és járulékokról  a kifizető igazolást ad, és a magánszemély ezt az év végi személyi jövedelem adóbevallásába – mint önálló tevékenységből származó előzetesen levont adóelőleget –  beszámítja. Vegyünk például egy 250.000 Ft-ról szóló jogdíj megállapodást. A megbízónak teljes költsége 297.250 Ft lesz, a szerző kézhez kap 174.625 Ft-t. A nettó pénz/teljes költség 58,7%-a.

1.a. A szerződés teljesítés időtartamát figyelembe véve, ha az egy napra jutó (költségekkel csökkentett) jövedelem mint, járulékalap nem éri el a minimum járulékalapot. Ez az értékhatár  a szakképzett bérminimumból számítva 2018-ban: 1805 Ft/ nap. Ebben az esetben a kifizető nem von le járulékokat, de biztosítás sem keletkezik. A kifizető 19,5%  EHO-t fizet csak pluszban . Így elérhető 216.250 Ft nettó jövedelem, ami a teljes költség 73,6%-a.

2. Vagyoni jog átadás eredeti szerzőtől

Adóztatása azonos az 1.a esettel, csak a magyarázat más. Szellemi jog átruházásából származó jövedelemből nem lehet járulékokat levonni. Ez a jövedelem az összevont adóalap egyéb jövedelem kategóriájába tartozik, ezért a 10% általános átalány nem alkalmazható, de nyilatkozatos költséglevonás igen.

3. EKHO szerinti adózás

A szakképzettségi bérminimum felett (36 -órás foglalkoztatottság) lehet a törvényben meghatározott FEOR számú tevékenységekre (írás, fordítás, grafikus..) kedvező adózást választani, korlátja évi 60 millió forint. Kulcsa 15% – nyugdíjas esetében 11,1% – és ezzel a levonandó jövedelemadó és járulékok helyettesíthetők (ezek együtt 33,5%-t tettek ki). A kifizető 19,5 % EKHO-t fizet.  Az elérhető nettó pénz itt 212.500 Ft, ami a  teljes költség 71,1 %-a.

Látjuk, hogy kifizetői oldalon akár szociális hozzájárulást, akár egészségügyi hozzájárulást, akár EKHO-t kell fizetni a jogdíjak után, az mindig 19,5%.

Az adóoptimalizálási lehetőség a szerződő magánszemélynél van, átgondolandó a munkavégzési rész és vagyoni jog átadási rész meghatározása, akár egy szerződésen belül. Választható az EKHO a feltételek megléte esetén. Rendszeresen ismétlődő hasonló jövedelmeknél érdemes elgondolkozni a tételes költségnyilvántartás választásáról és vezetéséről is.

Jogörökösi szerzői díjak adózása

Vagyoni jog átadásából származó bevétel után 15% személyi jövedelemadót kell fizetni a belföldi illetőségű magánszemélyeknek. A bevételből számítható –  adóalapot képező – jövedelmet mindig a törvény által megengedett igazolt költség, illetve kiadás levonásával kell megállapítani.

Jövedelem = Bevétel –  elszámolható költség, kiadás

Az SZJA tv. 28§-a rendelkezik a jogutódlás révén megszerzett szerzői jogok hasznosításából származó bevétel adóztatásáról.  Az ilyen bevételből származó jövedelem az összevonandó adóalap egyéb jövedelem részébe tartozik. Nem minősül külön adózó jövedelemnek, sem önálló tevékenységből származó jövedelemnek. Az ilyen jövedelmek sajátossága, hogy az alapjául szolgáló bevételből nem lehet levonni a megszerzéssel kapcsolatos kiadásokat, azaz nincs figyelembe vehető beszerzési értékük. Ez mondjuk érthető is. (SZJA tv. 28§. (1))
Ugyanakkor e jogszabályhely (7). d) pontja szerint – jogutódlás esetén – beszámítható a jog gyakorlása érdekében felmerült, a magánszemélyt terhelő igazolt kiadás. (Például a felhasználási szerződést megíró ügyvéd, vagy a jogközvetítő ügynökség díja.)

Fentiekből következik, hogy jogutódlás esetén nem alkalmazható a szokásos automatikus 10%-s költségátalány (amihez nem kell a törvény 3.sz. mellékletében felsorolt költségekről nyilvántartást vezetni), azaz tételes költségelszámolás szükséges.

Az automatikus 10% átalány levonása csak az önálló tevékenységből származó jövedelmeknél megengedett. Megjegyezzük, hogy ugyanez igaz az eredeti szerzőkre is, mivel a 28§. (7).a) szerint a vagyoni jogok átruházásából származó jövedelem is egyéb jövedelem.

Végül ha a bevétel kifizetőtől származik, a kifizető köteles adóelőleget levonni, a költségek tekintetében a jövedelmet kapó magánszemélynek nyilatkoznia kell. Ez a nyilatkozat vagy arról szól, hogy nincs költség, vagy arról, hogy tételes költségelszámolást választott a szerző, vagy örököse minden hasonló önálló és egyéb jövedelme tekintetében. Ez utóbbi esetben sem lehet a költségrész a bevétel 50%-ánál nagyobb. (SZJA.tv. 46§. (3) és 47§ (2). aa))
A kifizető a jövedelemadó alap után 2018 évben még 19,5% egészségügyi hozzájárulást is köteles fizetni. (2017-ben ez 22% volt)

Adóék a szerzői díjaknál

A minimálbér és szakképzési bérminimum jelentős emelése terheinek enyhítése céljából 2017. évben a szociális hozzájárulási adó és egészségügyi hozzájárulás 27%-ról 22%-ra csökken, és 2018. évben további csökkenés várható. Az alábbi táblázat bérjövedelem esetén mutatja  nettó bér, a bruttó bér és a vállalkozás teljes költség terhelése egymáshoz viszonyított arányát, figyelembe véve a bérek után fizetendő szakképzési hozzájárulást is.

Adóék, az adóztatás szintje: (66,5/123,5) 46,15% ami Európában az egyik legmagasabb maradt a változtatások ellenére.

A százalékokról:

nettó jövedelem szint            bruttó jövedelem szint            vállalkozás költségszint

            100%                                       150,4%                                    185,7%

                66,5%                              100%                                    123,5%

                53,8%                                    81%                                       100%

A szerzői díjakra áttérve három tiszta eset létezik:

  • Örökösök : a bruttó jövedelem egyéb összevonandó jövedelem, ahol bevétel – a jog megszerzése érdekében igazolt költséggel csökkenthető csak. Gyakorlatilag nincs költség, azaz jövedelem=bevétel. Itt 15%  Szja levonással 85% a nettó jogdíj, a kifizető további költsége 22% EHO, azaz 122%, adóék 30%.
  • Munkavégzés nélküli vagyoni jog átruházás eredeti a szerző, fordító stb.  magánszemély részéről. Önálló tevékenységből származó jövedelem szerint adózik. A magánszemély nyilatkozata alapján a járó bevétel elismert költségekkel csökkenthető annak 50%-s mértékéig, vagy a törvényi 10% költséghányad alkalmazható bruttó jövedelemként. Utóbbival számolva a nettó jövedelem 86,5%-a bevételnek, a kifizető költsége továbbra is 122%, adóék 29%.
  • Írás, műfordítás munkavégzéssel járó jogdíj. Szintén önálló tevékenység származó jövedelemként kezelendő. Az előbbi esethez képest nincs változás,  ha a munkavégzés idejére jutó, elismert költséggel, vagy 10% átalánnyal csökkentett jogdíj – mint önálló jövedelem –  napi összege kisebb 1275 Ft-nál. Ha nagyobb akkor van járuléklevonás is, normál esetben 10% nyugdíjbiztosítási-, 3+4% egészségbiztosítási- és 1,5 % munkaerőpiaci járulék címén. Ez jövedelemadóval együtt összesen 33,5%, míg a kifizető vállalkozást 22% szochó+1,5% szakképzési járulék terheli. A bevételhez viszonyítva nettó jogdíjszint 69,85%. Az adóék 43,4%.

Ismét felhívom a figyelmet arra, hogy vegyes esetben (vagyoni jog átadás és munkavégzés is) a Felhasználási Szerződésből kell kiindulni, ill. ott tisztázni például a személyes hozzájárulás arányát. A másik gyakori félreértés a nem egyéni vállalkozó, de számlás magánszemélyek esetében szokott előfordulni. Az hogy egy magánszemély rendelkezik adószámmal és számlatömbbel, nem mentesíti a kifizetőt a jövedelemadó és járulékok levonásától. Utóbbit, pedig csak a magánszemély nyilatkozata alapján tudja számfejteni.

 

 

 

 

Júliustól változik a jogdíj fogalma a társasági és iparűzési adóban

A 2016. júniusig érvényes szabály szerint a társasági adóalap számításnál csökkentő tényezőként figyelembe lehetett venni a kapott jogdíjak 50%-t, amelybe beletartozott a szerzői jog szerint védett művek és teljesítmények felhasználási engedélyének  átruházásáért kapott összeg.  A jogdíj új fogalmát  a Társasági adó tv. 4§. 20. pontja alatt találjuk.Az évközi változást alkalmazni kell, és ez a változás lényegesen leszűkítette az adóalap kedvezményt. Lényegesen átírták a társasági adó törvény jogdíj fogalmát.

jogdíj
a) a szabadalom, a használati minta-oltalom, a növényfajta-oltalom, a kiegészítő oltalmi tanúsítvány, a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalma és a szerzői jogi védelemben részesülő szoftver hasznosítási engedélyéből, felhasználási engedélyéből és a ritka betegségek gyógyszerévé minősítésből (a továbbiakban: kizárólagos jogok) származó eredmény,
b) az a) pontban említett kizárólagos jogok értékesítéséből, nem pénzbeli vagyoni
hozzájárulásként történő kivezetéséből származó eredmény, valamint
c) a termékértékesítésből és a szolgáltatásnyújtásból származó eredmény a) pontban említett kizárólagos jogok értékéhez kapcsolódó hányada;

Hasonló évközi változtatás történt az iparűzési adónál (Helyi adó tv.), ahol   a számviteli törvény szerinti nettó árbevétel csökkenthető a kapott, és bevételként elszámolt jogdíjjal. Viszont mielőtt örülnénk, itt is megkereshetjük az értelmező rendelkezések (51.§ 22. és 51.) definícióit. A társasági adóval azonos szűkítést, adóalap kedvezmény megvonást találunk.

A jogalkotási módszer, miszerint az adóbevallást készítő – nem jogász könyvelő el fog merülni a köznapi szóértelmezéstől eltérő értelmezésben, és minden adóalap tételnél a jogszabályok fogalmi szótárát keresi fel, komolyan kifogásolható.

A másik megjegyzésem, hogy az alkotások létrehozása – a szoftverek kivételével – a jövőben nem lesz preferált ezekben az adókban. Magyar nyelvű könyvkiadásban a bevételként elszámolható kapott jogdíj ritka mint a fehér holló….

Támogatás alapján átadott könyvek

Pár százezer forint állami vagy önkormányzati támogatásért a támogatást adó szervezetek 20-60 könyvet is elkérnek, természetesen az értékesítésük elmaradt hasznát nem lehet a támogatás elszámolásába beszámítani. Több kérdést is kaptam ez ügyben, hogyan könyvelje a kiadó az ingyen átadott termékeit, milyen adókat kell utána fizetni stb. …

Mindjárt az elején tisztáznunk kell, hogy a pályázati felhívásban, továbbá a támogatási szerződésben szerepelnie kell annak a feltételnek, hogy a megjelenés bizonyításához a kiadó köteles – e, és hány példány könyvet ingyenesen átadni. Ha ez nincs benne a szerződésben, akkor adományozásról, vagy adóköteles ingyenes átadásról vagy üzleti ajándékról beszélhetünk.

Az első eset ezek közül, az adományozás, csak akkor nem adóköteles az átadónál, ha megfelelő nyilatkozatokat kap. (lásd: Társasági adó tv. 3.sz. melléklet A. 13. pont). A másik két esetben – 5.000 forint piaci érték felett –  az ingyenes átadás forgalmi adó fizetési kötelezettséget keletkeztet, az üzleti ajándék az átadó által fizetendő jövedelemadót, és EHÓ-t, a nyilatkozat nélküli átadás pedig társasági adót von maga után.

A támogatás fejében elkért könyv számviteli kezelésére és adózására nincs külön előírás. Véleményem szerint a kapott támogatás a teljesítés időszakában egyéb bevétel, ami a vállalkozási tevékenység bevételeként elszámolható, az üzemi – üzleti eredmény szerves része. Az összetartozó bevételek és ráfordítások együttes kimutatásának számviteli alapelvéből következik, hogy az így átadott könyvek előállítási értéke értékesítési költségként, egyéb ráfordításként elszámolható, szabályos, a vállalkozás érdekében felmerülő kiadás, így semmilyen büntető adója nem lehet.

Kapcsolódó tételként azonban a szerzők és fordítók kérhetik a kiadótól az “értékesítés” után járó jogdíjrészüket, ami viszont a kiadónak 27% EHÓ-t jelenthet. Ez egyébként a szerzőkkel nem egyeztetett módon, ingyenesen átadott többi esetre is fennáll.