A könyvkészlet helyes mérlegértéke

Közeledik az 2019. üzleti év vége, a leltárkészítés a könyvkiadók egyik legelső új évi feladata, hiszen meg kell állapítaniuk a saját kiadású könyveikből megmaradt készlet leltárral és utókalkulációval megalapozott mérlegértékét. A beállítás egyben módosítja az évközben értékesített saját termékek eredménykimutatásban szereplő értékét is.

Magáról a szabályozásról korábban már írtam, ebben nincs változás (leltározás, leltár kiértékelése). Most csak arról szeretnék eszmét cserélni, hogy milyen mértékben lehet a szerzői jogdíj a könyv előállítási közvetlen önköltségének, és így készlet értéknek a része.

Ismeretes, hogy a kiadási jog szabályos Felhasználási szerződésen keresztül több évre (időbeli hatály) és nyelvterületre (területi hatály) szerezhető meg díjfizetés ellenében. Ez a jog azonban semmilyen eszköz értékébe nem tud bekerülni, tényleges kifizetés, díjfizetés, esedékes számla hiányában, legfeljebb mérlegen kívüli tétel lehet. Ha már történt (vagy a mélegkészítési zárási határidőig történni fog) pénzügyi teljesítés, akkor a következő döntések hozhatók:

  • A számlázott jogdíj és kifizetése befektetett eszközként, szellemi termékként szerepeltethető, ebből a mű első és további tervezett kiadásaira értékcsökkenés számolható el. Fix összegű jogvásárlás esete ilyen, még akkor is, ha külön royalty fizetési rész is szerepel a szerződésben.
  • A fix összegű jogvásárlás összege a kiadott mű előállítási önköltségének a részeként könyvelhető, szerzői jogdíjként, azaz forgóeszköz, készlet előállítás közvetlen költségeként szerepelhet. Nem kifogásolható, hogy az első kiadás nyeli le ezt a ráfordítást, az utánnyomások, további kiadások előállítási költsége alacsonyabb, hozama magasabb lehet így.
  • Hasonlóképpen a befektetett eszközök között kimutatott szellemi terméknek, az adott évben előállított műre eső értékcsökkenése is közvetlen költségként szerepelhet a készletek értékében. Megjegyzem, hogy a Kiegészítő mellékletben a Számviteli politikában rögzített értékcsökkenés leirás módszerét nem árt ismertetni.
  • Végül beszéljünk a royalty típusú szerződéses jogdíjakról. Az értékesítéshez rendelt – kiadó fogyásjelentése alapján – beszámlázott és fizetett royalty csak az értékesítés közvetett költsége lehet, a számviteli törvény 51§(4) tiltó bekezdése szerint. Ha nincs eladás a termékből, akkor nincs ráfordítás, azaz a royalty – mint egyféle jutalék – értékesítéstől függő költségként működik. A fizetés a több éves piacon tartás miatt, több részletben (évente, félévente stb.) történik. Így nehézségbe ütközik a jogdíjnak a mű megjelenéskori aktíválása is, hiszen előre feltételezni kellene az összes várható eladást. Továbbá a royalty százalék alapja a bevétel összege, a későbbi árak változhatnak. Speciális eset viszont a minimum garantált royalty, amit kifizetése után érdemes vagy szellemi termékként, vagy a mű közvetlen költségeként elszámolni, hiszen értékesítés hiányában sem kapható vissza.

Az időbeli elhatárolások helyes alkalmazása a tárgyévben megjelent művekre azt jelenti, hogy a mérlegkészítésig felmerülő fix jellegű jogdíjvásárlásokhoz tartozó kifizetéseket figyelembe lehet venni az előállítási értékben (illetve a szellemi termék értékében), vagy a befejezetlen és félkész termékek értékelésében. A tárgyévi értékesítés bevétele alapján, utólag – a következő évben – fizetendő royaltykat pedig a közvetett költségek közé be kell állítani. Ez több számviteli alapelvnek való megfelelés miatt szükséges. Ilyen a mérlegvalódiság elve, az összemérés elve, időbeli elhatárolás elve.

Szerzői jogdíjak – apró, kellemetlen változások 2019-től

Az évnyitás pozitív híre, hogy a nyugdíjasok nem lesznek biztosítottak, és munkaviszonyban szerzett jövedelmükből csak jövedelemadót kell vonni, járulékokat nem, továbbá a munkáltató nem fizet utánuk szociális hozzájárulási adót, sem szakképzési hozzájárulást. Így a nyugdíjas munkavállalók (teljes- és részmunkaidőben foglalkoztatottak ide tartoznak, de nem tartozik ide az un. egyéb, megbízási jogviszonyban foglalkoztatott személy!) a bruttó bérköltség – 85%-t vihetik haza.

A szellemi munka robotosainak adózása azonban már nem részesült ebben az ajándékban. Korábbi bejegyzéseimben itt és itt bemutattam az adózásukat a Felhasználói Szerződés alapján jogdíjat szerző magánszemélyeknek. Nos ők továbbra is fizetik munkavégzés esetén a járulékokat, amennyiben a jövedelemadó alapjuk magasabb napi 1490 Ft-nál. A kifizetők pedig a megszűnő egészségügyi hozzájárulás helyett 19,5% szociális hozzájárulási adót és 1,5% szakképzési hozzájárulást fizetnek a kincstárnak.

Az addig rendben van, hogy megszűnt a 0,5 százalékos évenkénti nyugdíjemelés, és a nyugdíjas nem biztosított a munkája alapján, de miért nem lehetett ezt elvet az összes nyugdíjat kiegészítő önálló és egyéb jövedelmekre alkalmazni? A szociális és szakképzési hozzájárulás kiterjesztése ezekre a jövedelmekre (a korábbi EHO – val szemben) 1,5 százalékkal növekvő terhet tesz a jogdíjakat amúgy is nehezen fizető könyvkiadókra.

Egy nyugdíjas szerző, szerkesztő, fordító ha éves szinten 1 millió forint bevételt tud szerezni, és annak fele munkavégzéssel jár akkor az állam az alábbi jövedelmeket kaphatja: 1. Személyi jövedelemadó 15 % 135.000 Ft

2. Nyugdíj és egészségbiztosítási járulék 18,5% 83.250 Ft

3. A kifizetői adók 21% 189.000 Ft

Júliustól változik a jogdíj fogalma a társasági és iparűzési adóban

A 2016. júniusig érvényes szabály szerint a társasági adóalap számításnál csökkentő tényezőként figyelembe lehetett venni a kapott jogdíjak 50%-t, amelybe beletartozott a szerzői jog szerint védett művek és teljesítmények felhasználási engedélyének  átruházásáért kapott összeg.  A jogdíj új fogalmát  a Társasági adó tv. 4§. 20. pontja alatt találjuk.Az évközi változást alkalmazni kell, és ez a változás lényegesen leszűkítette az adóalap kedvezményt. Lényegesen átírták a társasági adó törvény jogdíj fogalmát.

jogdíj
a) a szabadalom, a használati minta-oltalom, a növényfajta-oltalom, a kiegészítő oltalmi tanúsítvány, a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalma és a szerzői jogi védelemben részesülő szoftver hasznosítási engedélyéből, felhasználási engedélyéből és a ritka betegségek gyógyszerévé minősítésből (a továbbiakban: kizárólagos jogok) származó eredmény,
b) az a) pontban említett kizárólagos jogok értékesítéséből, nem pénzbeli vagyoni
hozzájárulásként történő kivezetéséből származó eredmény, valamint
c) a termékértékesítésből és a szolgáltatásnyújtásból származó eredmény a) pontban említett kizárólagos jogok értékéhez kapcsolódó hányada;

Hasonló évközi változtatás történt az iparűzési adónál (Helyi adó tv.), ahol   a számviteli törvény szerinti nettó árbevétel csökkenthető a kapott, és bevételként elszámolt jogdíjjal. Viszont mielőtt örülnénk, itt is megkereshetjük az értelmező rendelkezések (51.§ 22. és 51.) definícióit. A társasági adóval azonos szűkítést, adóalap kedvezmény megvonást találunk.

A jogalkotási módszer, miszerint az adóbevallást készítő – nem jogász könyvelő el fog merülni a köznapi szóértelmezéstől eltérő értelmezésben, és minden adóalap tételnél a jogszabályok fogalmi szótárát keresi fel, komolyan kifogásolható.

A másik megjegyzésem, hogy az alkotások létrehozása – a szoftverek kivételével – a jövőben nem lesz preferált ezekben az adókban. Magyar nyelvű könyvkiadásban a bevételként elszámolható kapott jogdíj ritka mint a fehér holló….

Külföldre irányuló – külföldről igénybe vett szolgáltatások Áfája

A könyvkiadáshoz kapcsolódó jogok eladása, e-tartalom eladása és vásárlásuk, részvételek a különböző rendezvényeken felvetik a számlázási problémakört, mikor és milyen Áfa-kulccsal kell számláznia a hazai cégnek, és fordítva, a nem rezidens vállalkozásoktól, intézményektől kapott számla tartalmazhat-e külföldi hozzáadott érték adót? Három egyszerű tényállást kell tisztázni az Európai Unión belüli ügyleteknél (és ez az eljárás harmadik országok viszonylatában is alkalmazható).

  • az ügylet résztvevőinek adóalanyisága,
  • a területi hatály (melyikük “ÁFa” törvénye érvényes az ügyletre),
  • az érvényes törvény szerint milyen adózási  módszer alkalmazandó.

1. Az Európai Unió harmonizált Áfa rendszerében nem adóalanynak (külföldi magánszemélynek, a civil szféra non-profit szervezeteinek) történő értékesítés az eladó hazai szabályozása szerinti rendes értékesítés.  Az adóalanyok között (rendelkeznek közösségi adószámmal) adómentes az értékesítés.

példa:  külföldi magánszemély vevő e-könyvet tölt le hazai tartalomszolgáltatótól, 27% Áfával elektronikus számla küldendő.

2. Az  szolgáltatások körében főszabály a vállalkozások közötti értékesítéseknél, hogy a teljesítés helye a szolgáltatás igénybe vevőjének székhelye, telephelye, állandó letelepedési helye.

példa: jogvásárlás külföldről a magyar Áfa törvény szerint, jogeladás a vevő ország törvénye szerint kezelendő. Katalógus eladása a könyvfesztiválok pénztáránál belföldi értékesítésnek minősül.

A főszabály alóli egyik kivétel, az un. belépőjegyes rendezvények, itt a belépőjegyek és a hozzájuk kapcsolódó járulékos szolgáltatások tekintetében a rendezvény helyszíne határozza meg a területi hatályt.

3. A főszabály a szolgáltatás igénybe vevőjére fordított adózási módszert ír elő, azaz a vevő saját Áfa bevallásában a külföldi fél adómentes számlája után megfizeti (felszámítja és bevallja) az adót, és ha egyébként levonási joggal is rendelkezik visszaigényelheti.  A belépőjegyes kivétel esetben viszont egyenes az adózás, az eladó normál Áfás számlát készít.

példa: magyar hazai kiadó irodalmi ügynökségen keresztül külföldi jogot vásárol. Az ügynökség a jog értékét Áfa nélküli közvetített szolgáltatásként számlázza. A kiadó minősül az első hazai felhasználónak, így a fordított adózás szerinti adófizetés vonatkozik rá.

Az EU-n belüli vevői – szállítói ügyletekről számot kell adni külön összesítő bevallásban, és statisztikai kötelezettség (INTRASTAT) is van.

A külföldön megfizetett forgalmi adó a magyar számvitel szerint a szolgáltatás bekerülési értékének részét képezi. Az uniós adóhatóságok együttműködnek, a hazai adóalanyok jogosultak megfelelő NAV nyomtatvány beadásával ezt visszakérni, a társország adóhatóságától, hiszen ha ott bejegyzett cég lennének, élhetnének a levonási jogukkal. Ez az utólag részben vagy egészben visszatérített összeg a beérkezés évében egyéb bevételként elszámolható.

 

 

 

 

A lényeg nem változott – szerzői jogdíj közterhei 2013-ban

Jellemzően a Felhasználási Szerződés megkötésével válik jogosulttá a magánszemély szerző a jogdíjra, amely lehet egyszeri összeg, vagy műve értékesítéséből a megjelentető kiadóhoz befolyó összegekből rendszeres részesedés, royalty. Az alkotási folyamat munkavégzés, a felhasználói szerződés teljesítése személyes közreműködéssel is járhat, ugyanakkor minden esetben sor kerül a műhöz kapcsolódó szerzői jogok átruházására, hiszen e szerződéstípusnak ez a lényege. A munkavégzési eset az új alkotások létrehozására vonatkozik. A kész művek esetén már csak vagyoni jog átadás képzelhető el (pl. újrakiadásnál). Sőt ez a helyzet a jogörökösöknél is.

Egy  1988-as alkotmánybírósági határozat kimondja, hogy:

  • a személyes munkavégzéssel járó alkotás megalapozza a társadalombiztosítási jogviszonyt, a szerző biztosítottá válik, míg a vagyoni jog átadásért járó díj (díjrész) nem képez járulékalapot.
  • a szerződés megkötésekor a szerződő felek tudják a legjobban, hogy szükséges-e, és milyen mértékű a munkavégzés aránya a teljes díjban.

Ez alapján két konkrét tartalmú Felhasználási szerződés minta képzelhető el:

  1. Csak és tisztán vagyoni jog átadásra kerül sor (örökösöktől, vagy szerzőnél  kész művek jogának átadása),
  2. Vegyes tartalmú, munkavégzéssel járó és vagyoni jog átadást tartalmazó szerződés (jellemzően új alkotás létrehozatala).

A fizetési mód – egyszeri fixösszegű, vagy értékesítési időszakonként ismétlődő royaltyk fizetése, vagy ezek vegyesen – tovább differenciálják  az alkalmazásra kerülő Felhasználási szerződéseket. Ismernie kell a konkrét szerződést a jogdíjak számfejtését végző alkalmazottnak, külső vállalkozónak, mert más-és más közterhek, ill. adózás tartozik az egyes szerződéses formákhoz.

A. Személyi jövedelemadó és díjból levonandó járulékok:

A csak vagyoni jogátadás (átruházás) díja a magánszemélynél egyéb összevonandó jövedelem, melyből a jog megszerzés költsége vonható csak le.  Szerzői jogoknál ez utóbbi nem számszerűsíthető. Így a 16%-s adó alapja a teljes jogdíjbevétel. További levonás (járulékok) ez esetben nincs. Jogörökösöknél, és egyszer már hasznosított kész szellemi alkotások jogainak másodszori, további átruházásakor a szerzőknél kizárólag ez az eset lehetséges.

A munkavégzéssel járó szerződések teljes díja  a szerzőnél önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül.  A szerzői jogdíj, mint bevétel csökkenthető a tételesen elszámolt költségekkel, vagy a 10%-s költségátalánnyal. A 16%-s jövedelemadó alapja így a jogdíj maximum 90%-a lehet, ezért a számfejtéshez a szerző Nyilatkozata szükséges.

A szerzői jogdíj munkavégzési részéből származó jövedelemadó alapja egyben járulékalap is. Azonban mentes a járulékok alól a minimálbér 30%-t el nem érő összeg, amit a munkavégzés napjaira kell arányosítani. A 980 Ft/munkavégzési napot meghaladó járulékalap után 10% nyugdíjjárulékot, 7% egészségbiztosítási járulékot, 1,5% munkaerő-piaci járulékot kell a kifizetőnek számítania, és a jogdíjból levonnia. Tekintettel arra, hogy a jogdíj két részre bontását (munkavégzési és vagyoni jog átadási rész), valamint a munkavégzés időtartamát a szerződő felek szabadon határozhatják meg, könnyű kikerülni a járulékokat. Valószínű, hogy a szerzők többsége nem ezen a réven kiván biztosítási ellátásokat szerezni, a lemondás nem fájdalmas. Néhány józan észből adódó szempontot  érdemes figyelembe venni, a 980 Ft/nap alatti díjakra törekvésnél. Például, hogy a szerződés kelte, és a teljesítés elfogadása közötti időszak nagysága határt szab a munkavégzési napok számának. Vagy, hogy a mű megjelentetése után fizetett, értékesítéstől függő második, harmadik royalty részlethez már nem kapcsolódhat munkavégzés elfogadható magyarázattal.

B. A kiadó, a kifizető általi közterhek amelyek a bruttó jogdíjhoz hozzászámítandók:

  • 27%-s egészségügyi hozzájárulás a vagyoni érték átadása után,
  • 27%-s szociális hozzájárulási adó és 1,5% szakképzési hozzájárulás a személyes munkavégzés járulékalapja után.

Költségterhelés, kalkulációs és kalkulációs szempontból tehát a kifizető teljes költsége a szerzői jogdíj 1,27  -1,285 szorosa.