Ellenőrzés alatt a kapott jogdíj adókedvezménye

A NAV elkezdte ellenőrizni a kapott jogdíjakkal kapcsolatos elszámolásokat több cégnél. Ismeretes, hogy a kapott jogdíj 50%-a társasági adóalapkedvezményként bevallásba állítható, és hasonló a helyzet az iparűzési adónál is. Mivel az adózó cég (könyvelőjének) döntéséről van szó a kedvezmény alkalmazásánál, ez a döntés utólag nem másítható meg önellenőrzéssel.

A 2018 év fejleménye, hogy egyes szerzői joghoz kapcsolódó speciális díjak, mint az üreshordozó díj, vagy reprográfiai (fénymásolás, sokszorosítás) díj NAV állásfoglalás szerint nem minősül gazdasági tevékenység ellenértékének, arról számlát sem kell kiállítani, Áfa körön kívüli törvényes térítésnek minősülnek. Ezeket közös jogkezelő szervezetek osztják szét.

Mit ellenőrizhet a NAV ezen a területen, hol tud az állam pénzt beszedni?

  1. A 2016-k évi társasági adó módosítás kizárta a szellemi alkotások szerzői jogát az adókedvezményből, és ezt követték az iparűzési adóban is. (Bővebben). Itt tehát a fogalomváltozás miatt már nem járó adókedvezmény alkalmazása fordulhat elő egyes cégeknél a 2016, 2017, 2018 évi társasági és iparűzési adóbevallásokban. Adóhiány, mulsztási bírság, és pótlék – ha a könyvelő nem cserélte le a szótárát, a jogdíj új fogalmára.
  2. Áfás számla kiállítása a jogkezelő felé, az üreshordozói és reprográfiai jogdíjak jogosultjai részéről, a közös jogkezelők levonási joggal való visszaélését valósíthatja meg.

Júliustól változik a jogdíj fogalma a társasági és iparűzési adóban

A 2016. júniusig érvényes szabály szerint a társasági adóalap számításnál csökkentő tényezőként figyelembe lehetett venni a kapott jogdíjak 50%-t, amelybe beletartozott a szerzői jog szerint védett művek és teljesítmények felhasználási engedélyének  átruházásáért kapott összeg.  A jogdíj új fogalmát  a Társasági adó tv. 4§. 20. pontja alatt találjuk.Az évközi változást alkalmazni kell, és ez a változás lényegesen leszűkítette az adóalap kedvezményt. Lényegesen átírták a társasági adó törvény jogdíj fogalmát.

jogdíj
a) a szabadalom, a használati minta-oltalom, a növényfajta-oltalom, a kiegészítő oltalmi tanúsítvány, a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalma és a szerzői jogi védelemben részesülő szoftver hasznosítási engedélyéből, felhasználási engedélyéből és a ritka betegségek gyógyszerévé minősítésből (a továbbiakban: kizárólagos jogok) származó eredmény,
b) az a) pontban említett kizárólagos jogok értékesítéséből, nem pénzbeli vagyoni
hozzájárulásként történő kivezetéséből származó eredmény, valamint
c) a termékértékesítésből és a szolgáltatásnyújtásból származó eredmény a) pontban említett kizárólagos jogok értékéhez kapcsolódó hányada;

Hasonló évközi változtatás történt az iparűzési adónál (Helyi adó tv.), ahol   a számviteli törvény szerinti nettó árbevétel csökkenthető a kapott, és bevételként elszámolt jogdíjjal. Viszont mielőtt örülnénk, itt is megkereshetjük az értelmező rendelkezések (51.§ 22. és 51.) definícióit. A társasági adóval azonos szűkítést, adóalap kedvezmény megvonást találunk.

A jogalkotási módszer, miszerint az adóbevallást készítő – nem jogász könyvelő el fog merülni a köznapi szóértelmezéstől eltérő értelmezésben, és minden adóalap tételnél a jogszabályok fogalmi szótárát keresi fel, komolyan kifogásolható.

A másik megjegyzésem, hogy az alkotások létrehozása – a szoftverek kivételével – a jövőben nem lesz preferált ezekben az adókban. Magyar nyelvű könyvkiadásban a bevételként elszámolható kapott jogdíj ritka mint a fehér holló….

Könyvkiadók iparűzési adó problémája

Az utóbbi időben megsokasodtak a kiadókat érintő helyi iparűzési adó ellenőrzések, amelyek az esetek többségében jelentős adóhiányt tárnak fel a nyomdaszámlák helytelen könyvelése, illetve az adóbevallásban adóalap csökkentéseként való alkalmazása miatt. Tényként tekinthetjük azt, hogy:

  • a nyomdaszámlák termékértékesítésről szólnak, így a kiadók terméket szereznek be;
  • a kereskedőknek, lakosságnak értékesíthető könyv a kiadó készterméke.

Az adóhatóság egy régi állásfoglalásra hivatkozva, azt közli, hogy a nyomdaszámlákat a kiadóknak  szolgáltatásként kellene könyvelniük, így iparűzési adóalap csökkentési lehetőség itt nincs. A szakma ebbéli gyakorlata nem egységes, több cég anyagköltségnek tekinti a teljes nyomdaszámlát, mások ELÁBÉ-kénti levonással próbálkoznak. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése a kiadóknak kedvező, egységes gyakorlat érdekében lobbizik. Érvrendszerüket, amellyel én is egyetértek idemásolom:

  1. Az önkormányzati adóhatóságok álláspontjának alapja egy 2004. június 21.-i PM állásfoglalás. Ennek érvelését ismétlik meg a vizsgálati jegyzőkönyvek, sőt a Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.291/2008/6. számú eseti döntése. Egy állásfoglalás nem lehet törvény. A számviteli törvény előtt Kormány ill. PM rendeletek + állásfoglalások útján szabályoztak. Épp ennek a gyakorlatnak megszüntetése hozta számviteli törvényt.

  1. A könyvkiadók hagyományosan anyagköltségnek könyvelték a nyomdai teljesítések értékét. A jelenlegi számviteli törvény keretjellegű, nem tartalmaz konkrét könyvelési előírást esetünkre. Nem definiálja a termék és szolgáltatás fogalmát.

  1. Nem lehet kettősség, valami vagy termék, vagy szolgáltatás, és annak megfelelően könyvelendő, ill. ÁFA adóbevallásban kezelendő. Az önkormányzati adóhatóság nem jogosult könyvelési előírást adni, a számviteli törvényben konkrét rendelkezés helyett. A helyi adó törvény hivatkozása a számviteli törvény fogalmainak használatára, csak általános definíciókat jelent, nincs esetünkre meghatározás egyik törvényben sem.

  1. A kiadók e-gazdasági esemény könyvelését a hiteles bizonylat (nyomdaszámla) alapján Számviteli politikájukban szabályozzák és alkalmazzák. Ebben a vonatkozásban nyomda számlájának tartalmi valódisága szükséges, ha eltérés van a tartalmi értelmezésben, a számla nem lenne alkalmas a számviteli tv. szerinti gazdasági eseményt leíró bizonylat szerepére, sérülnek a számviteli elvek.

  1. Statisztikai meghatározottság: nem fér kétség a nyomdai termék fizikai jellegéhez, átadásához külön tranzakció szükséges, tulajdonjog, rendelkezési jog ezzel száll át a kiadóra. Az már szakmai sajátosság, hogy a kereskedők és fogyasztók számára értékesítésre kerülő könyv a kiadó készterméke.

  1. Mind az Áfa törvény mind a számviteli törvény mögött a PTK. szabályai állnak. Több APEH állásfoglalás elismeri, hogy a nyomda termékértékesítést végez, ezért használhatja a VTSZ 49-01, számot és a kedvezményes Áfa kulcsot. Ebből nem az következik, hogy a dolgok számviteli és Áfa kezelése eltérhet egymástól, hanem az, hogy számviteli értelemben, értékben (forintban könyvelve) a nyomdaköltség a kiadó késztermékének anyagköltségévé válik. Egyszerűen nem igaz, hogy számvitelileg a kiadó késztermékének a szerzői jogok értéke képezi a legjelentősebb részét.
  1. Amikor a magyar kiadó nemzetközi együttműködés keretében (coedition), a külföldi társkiadónak fizeti ki a magyar nyelvű változat darabárral meghatározott számláját, és a termék harmadik országból érkezik, azt vámeljárás alá vonják. Vámeljárás alá tartozik a Kínában nyomtatott könyv is. Szolgáltatást nem vámolnak.

  1. A könyv gazdasági ciklusa a vevőnél fejeződik be. A kiadó a nyomda és a kereskedő közötti gazdasági szereplő. A nyomda levonhatja a papír- és egyéb anyagok beszerzési költségeit, a kereskedő az ELÁBÉ-t az iparűzési adónál. A kiadó, mint az előállítás és értékesítés fő szervezője, aki bizományi rendszerben még „meghitelezi az értékesítést is”  a bevétele után fizetné meg az iparűzési adót, ha ez így marad.

  1. A visszaigazolt külföldi gyakorlat szerint (német,holland, brit, portugál ) szerint a nyomdaköltség sehol sem szolgáltatás, hanem anyagjellegű költség, vagy ELÁBÉ.

  1. A Magyar Nyomda és Papíripari Szövetség védjegyében nem szolgáltatásnak, hanem terméknek nevezik a könyvet.

  1. Egy szolgáltatást nem lehet tárolni, szállítani és nem keletkezik belőle készlet. Hogyan lesz akkor belőle a kiadónál teljes értékű könyv késztermék, hiszen a jogdíjak és egyéb kiadói ráfordítások, amik még az előállítási önköltségben figyelembe vehetők, mind személyi jellegű ráfordításként, vagy igénybevett szolgáltatásként könyvelendők??

  1. A nyomdák által az OSZK-nak átadott kötelespéldányok is szolgáltatások??

Iparűzési adó minimum fizetési kötelezettséggel a kereskedőknél

Az iparűzési adónak azért sikerült megúsznia eddig a megszüntetését – azon kívül, hogy az önkormányzatoknál kieső pénzösszeget nem lett volna miből pótolni – mert félúton áll a forgalmi típusú hozzáadott érték adók (ÁFA) és a jövedelemadók (TAO) között. Így Brüsszel sem tehetett semmit.

Az újabb Matolcsy csomag most az adóalap levonható tételeit korlátozza 2013 évtől. A közvetített szolgáltatások és az eladott áruk beszerzési értéke csak a bevétel 80%-ig érvényesíthető levonásként az adó alapjánál. Így tehát a bevétel 20%-a egy tisztán kereskedelmi tevékenységű cégnél mindenképpen iparűzési adót von maga után, az árréstől függetlenül. Persze ahol az árrés magasabb volt húsz  százaléknál, ott eddig is adózott ez a bevételi rész. A közvetített szolgáltatások esetében a változatlan áron történő továbbszámlázás veszteséget jelent, hiszen a kimenő számla nettó bevételi értékének 20%-a után iparűzési adót kell fizetni.

Vegyes tevékenység esetén bonyolult lesz az adóalap levezetése, ugyanis az anyagköltség levonhatóságát nem korlátozza a javaslat. A bevételek bontása tevékenységek szerint csak a kiegészítő mellékletben ismertetendő, külön  könyvelési előírás, külön mérlegsor nincs a saját termelésből és a kereskedelemből származó bevételek elkülönítésére.  Az ellenőrizhetőség így kérdéses, teret adva a kreatív könyvelési megoldásoknak.