Jogdíjak 2018 – mibe kerül és mennyi marad …. – 2. rész

Az előző bejegyzésben a magánszemélyek részére fizetett szerzői díjak adóztatásával foglalkoztam, itt pedig az egyéni vállalkozóként működő alkotók lehetőségeit tekintem át.

A következő lehetőségek között kell tartósan választani annak, aki szerzői díjakat (jogdíjat) kíván szerezni.  A számlaadási kötelezettség minden esetben fennáll.

  • főállású egyéni vállalkozó,
  • legalább 36 órás munkaviszonnyal rendelkező egyéni vállalkozó,
  • nyugdíjas (kiegészítő tevékenységű) egyéni vállalkozó,
  • Főállású és nem főállású kisadózó (KATÁ-s) vállalkozó, bevételi határa 12 millió forint,
  • Főállású és nyugdíjas EVÁ-s vállalkozó, bevételi határa 30 millió forint.
  1. Alapeset

Az egyéni vállalkozó jövedelmét vállalkozói kivétként, vagy osztalékágon tudja kivenni. Az első eset hasonló a bérköltséghez adózás szempontjából, a második eset a társas vállalkozások társasági és osztalékadó fizetéséhez. (Vállalkozói jövedelemadó 9%, osztalékadó 15%, EHO 14%, de az adóalapok meghatározásában sok növelő és csökkentő tétel szerepel).

A főállású egyéni vállalkozói kivét jövedelemadója 15%, és egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járuléka (8,5%)  legalább a bérminimum  1,5 szerese után, azaz legalább havi 23 ezer Ft, a nyugdíjjárulék minimum 18 ezer Ft, a szociális hozzájárulásnál a növelő kulcs 112,5%, azaz legalább 39,6 ezer Ft. Ha feltesszük, hogy a jogdíj bevétel 200.000 Ft, az elszámolt dologi költségek után a kivét 180.000 Ft, akkor az összes adó és járulék levonása után az egyéni vállalkozó nettó pénze 72.390 Ft, azaz a bevétel 36,2 %-a, ez elég rossz üzlet.

1.a. Munkaviszony melletti egyéni vállalkozó, nyugdíjas vállalkozó

Csak a tényleges kivét után fizeti az adót és a járulékokat, a normál – nem emelt kulcsokkal. Például 250.000 Ft szerződéses értékből, 225.000 Ft kivét esetén a 15% SZJA, a 7,0 % egészségbiztosítás és 10 % nyugdíjjárulék levonás, valamint a 19,5% szociális hozzájárulás befizetésével felhasználható összeg 109 ezer Ft lesz, a szerződéses érték    48,5 %-a.

A nyugdíjas vállalkozó fix összegű egészségbiztosítást 7.320 Ft-t fizet, a jövedelemadó, és nyugdíjjárulék levonása mellett, itt a szerződéses bevétel 64,6%-a is felvehető.

2. EVÁ-s vállalkozó

Az egyszerűsített vállalkozói adó az ÁFÁ-t, a vállalkozói jövedelemadót és osztalékadót helyettesíti, kulcsa 2018-ban – a korábbi évek fokozatos emelései – után 37%. A főállású EVÁ-s vállalkozó járulékfizetése egyező a főállású egyéni vállalkozóéval (kivét esetén), a bérminimum és emelt kulcsok alkalmazandóak. Ez egy bevételt adóztató forma, mégpedig az ÁFÁ-s bevételt. 200.000 bevétel, 20.000 Ft dologi kölség mellett, a jövedelem 180.000 Ft. A bevétel utáni EVA 74.000 Ft, a jövedelem utáni járulékok és szociális hozzájárulás legalább 80.611 Ft, azaz marad 25.389 Ft, a szerződéses érték 12,7%-a. Látszik hogy az adózás nehezítésével a kormány meg akarja szüntetni ezt a formát.

2.a. EVA munkaviszony mellett, illetve nyugdíjasként

Heti 36-órás munkaviszony mellett a vállalkozó az EVA járulékalapja (az ÁFÁ-s bevétel 4%-a) után  fizeti a járulékokat és a szociális hozzájárulást, ami az előző példához viszonyítva mindössze 2.920 Ft.  A járulék megtakarítással – 77.700 Ft – a felvehető pénz 103.020 Ft, a szerződés 51%-a.  A nyugdíjas EVÁ-s vállalkozó az EVA-járulékalap ( a bevétel  10%-a) utáni 10% nyugdíjjárulékot , és 7320 egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet.

3. Kisadózó vállalkozó

Ez egy fix adótételes forma, a főállású vállalkozó havi 50 ezer forint, a munkaviszony melletti ill. nyugdíjas KATÁ-s havi 25 ezer forint átalányadót fizet, a százalékos személyi jövedelemadó és járulékok, ill. hozzájárulások helyett. Bár nem biztosít teljes körű egészségügyi és nyugdíjellátást, de nettó jövedelem ebben a formában a legmagasabb. Például 200.000 ezer Ft bevétel, 20.000 Ft dologi költség mellett 65 % is elérhető, vagy nem főállású KATÁ-nál  77,5%.  Másik különbség, hogy a főállású egyéni vállalkozónak a  36,2%-s  nettó kivételi arányához legalább 200.000 Ft-nyi bevétel szükséges, addig itt ez az arány már 100.000 Ft bevételnél is teljesülhet.

Összefoglalásként a főállású vállalkozói formák közül nem javaslom az EVA választását, a legjobb adózást megfelelő bevétel esetén a kisadózói vállalkozási forma biztosítja. A döntés azonban pontos bevétel és költségtervezést igényel, valamint az eltérő adók és járulékok biztos tudását.

KATA aknák


A szolgáltatások területén gyakori  a főállás melletti jövedelemszerzés egyéni vállalkozóként, Bt-n keresztül főleg olyan területeken, ahol a feladat megoldása alkotó jellegű szellemi képességeket, vezetői szervezői stb. készségeket is igényel. Sokszor ugyanazon foglalkoztatónak történik az önálló teljesítmény számlázása, amelynél a vállalkozó munkaviszonya is fennáll. Az ilyen “keresetkiegészítés” gyakori a kiadói szakmánkban is. 

Az EKHO és EVA adókhoz képest – amely jellemző volt e-kiegészítő jövedelemszerzés bérnél kedvezőbb kifizetéseire – vitathatatlanul előnyösebb a kisadózók tételes adózásának választása, amelynek mindössze havi 25.000 Ft havi fix adóterhe van (36 órás főállás mellett), függetlenül a bevétel nagyságától.

Azonban a 2012. évi CXLVII. törvény a kisadózó vállalkozások tételes adózásáról és a kisvállalati adóról a bérjövedelmek védelmében tartalmaz néhány olyan előírást, amelyet  a KATÁ-t választónak és a számláját elfogadó kifizetőnek érdemes figyelembe venni.

1. Nyilatkozat a bevételről

11. § (1) A kisadózó vállalkozás az adóévet követő év február 25-ig az állami adóhatóság által rendszeresített, papír alapon vagy elektronikus úton benyújtott nyomtatványon nyilatkozatot tesz az adóévben adóalanyként megszerzett bevételéről.

(5) A kisadózó vállalkozás az (1)-(3) bekezdés szerinti nyilatkozatban vagy bevallásban adatot szolgáltat bármely más adóalany (ide nem értve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyt) nevéről és címéről, az adóalanytól a naptári évben megszerzett bevétel összegéről, ha a kisadózó vállalkozás bevételéből az adóalanytól megszerzett számla szerinti része a naptári évben az 1 millió forintot meghaladja.

2. A kifizető adatszolgáltatási kötelezettsége

13. § Az Art. szerinti adózó (ide nem értve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyt és a kisadózók tételes adójának alanyát) a tárgyévet követő év január hónapra vonatkozó, az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallásában adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére a kisadózó vállalkozás nevéről, címéről, adószámáról, a kisadózó vállalkozás részére a naptári évben juttatott összegről, továbbá termékértékesítés esetén erről a tényről, szolgáltatásnyújtás esetén a szolgáltatás, szolgáltatások TESZOR számáról, ha annak a költségnek, ráfordításnak, kiadásnak az együttes összege, amely a kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá tartozó vállalkozás részére juttatott ellenérték következtében felmerül, a naptári évben meghaladta az 1 millió forintot.

Ha jól meggondoljuk, az adóellenőr hivatali irodájában kézhez kapja a párosítást a kisadózó és foglalkoztatója részéről, rögtön indíthatja is a vizsgálatot a  munkaviszony kikerülése adó, illetve járulékcsökkentés gyanúja miatt. Hogy ne is  gondolkozzon, itt egy további részlet a törvényből.

3. Munkaviszonytól való elhatárolás

14. § (1) A kisadózó vállalkozással kötött szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint, a rendeltetésszerű joggyakorlás feltételére figyelemmel kell minősíteni. Ha a kisadózó vállalkozással kötött szerződés, ügylet tartalma szerint a kisadózó és harmadik személy közötti munkaviszonyt leplez, akkor az adózási és egyéb jogkövetkezményeket e törvénytől eltérően a munkaviszonyra irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani.

(2) Az adóhatóság ellenőrzési eljárás keretében – a (3) bekezdés figyelembevételével az ellenkező bizonyításáig – vélelmezi, hogy a kisadózó és a kisadózó vállalkozással összefüggésben a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles adózó között munkaviszony jött létre.

(3) A (2) bekezdésben foglalt vélelmet akkor kell megdőltnek tekinteni, ha az alábbi körülmények közül egynél több megvalósul:

a) a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette;

b) a kisadózó a naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személytől szerezte;

c) a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személy nem adhatott utasítást a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan;

d) a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll;

e) a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személy bocsátotta a kisadózó rendelkezésére;

f) a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg.

(4) A 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személyt és az azzal kapcsolt vállalkozási viszonyban álló személyeket e § alkalmazásában egy személynek kell tekinteni.

 Zseniális! A második bekezdés megfordítja a bizonyítási tehert, az utolsó pedig az anya – leány játékoknak vet véget. Nézzük tehát, mi kell az aknák elkerüléséhez, ha a vállalkozó ugyanannak a cégnek számláz, mint ahol munkaviszonya is van.

  • Legalább három cégnek számlázzon a kisadózó (pl. 49%, 49%, 2%), ezek ne legyenek kapcsoltak, vagy ne lépje túl az egymillió forintos jelentési határt.
  • Legyen rendes szerződés, teljesítésigazolás, és dokumentált teljesítmény, amelyekből kitűnik, hogy a kisadózó önállóan – irányítás mentesen, munkaidőn kívüli időben, a saját székhelyén, saját eszközeivel végezte el a feladatot. Szolgáltatásoknál ennek bizonyítása nem is olyan egyszerű.

 

Adóegyszerűsítés? Kevesebbel is beéri az állam?

A Nemzetgazdasági Minisztérium törvényjavaslata (benyújtva 2012 július) alapján 2013-tól lehetőségük lesz a kisadózó vállalkozásoknak (egyéni vállalkozó, egyéni cég, kkt. és bt.) új tételes adózást, a  kisvállalkozásoknak (egyéni cég, kkt., bt., kft,) kisvállalati adót választani. Mindkét adónemre az előírt feltételeknek megléte esetén, 2012 év végén bejelentkezéssel lehet áttérni.

1. Kisadózó  tételes adója

Főállású kisadózó 50.000 Ft/hó (nem főállású vállalkozó  25.000 Ft/hó) tételes adót fizet. De a kívánt bevételi határ 6 millió forint, mert  az e-feletti részre 40% adóbüntetés jár. A kisadózó ezzel mentesül a vállalkozói személyi jövedelemadó és osztalékalap utáni adó, a kivét utáni szja, járulékok, szochó megfizetése alól. Az adó megfizetésével biztosítottá válik a főállású vállalkozó. A rejtett akna a kapcsolódó társasági adó módosításban van elhelyezve. Ugyanis a kisadózót foglalkoztató cégeknél ezek a kifizetések adóalap növelővé válnak. Gyakorlatilag  a jelenleg számlát sem adó, lakossági szolgáltatást nyújtó vállalkozóktól akar így Matolcsy úr némi pénzt szerezni, a  legalizálásért cserébe.

 2. Kisvállalati adó

 Az elismert pénzeszköz (pénzügyi vagyon  realizált változása) és személyi kifizetések együttes összegére vetített 16%-s adó helyettesíti a 27% szociális hozzájárulási adót, a 10 % társasági adót, a szakképzési hozzájárulást. Választható 25 főig, és 500 Mft-s bevételig, azonban a kapcsolt vállalkozásoknak mutatóikat egybe kell számítani.

Az adólapnövelő és csökkentő tételek sora hosszú, hiszen ki kell szűrni az ideiglenes vagyonváltozásokat (hitelek kölcsönök adása, kapása, törlesztése), a vagyon átváltásokat (értékpapír műveletek, tőkeműveletek, osztalékfizetések). Különösen hosszú a nem a vállalkozás érdekében felmerült, és ezért adóalap növelő tételek listája is.  A bevallás és havi előlegfizetés (a személyi kifizetések 19%-a) sem túl egyszerű. Mindazonáltal egymagában a szociális hozzájárulási adó 27%-nak elkerülése ösztönző lehet, ha csak nem módosítják ez utóbbi adót a munkahelyvédelem érdekében.