A könyvszakma és a nemzetgazdasági érdek

A könyvkiadók a bezárt könyvesboltok miatt jelentős bevételkiesésre számíthatnak, március közepétől a veszélyhelyzet és korlátozások megszüntéig. Sőt egészen az év végi szezonális felfutásig, ha tudnak egyáltalán új könyveket gyártatni. A home-officeba és részmunkaidőre kényszerített, csökkentett bérű munkatársaknak akkor jár bérkiegészítő támogatás, ha a kiadó:

  • hitelt érdemlő módon alátámasztja, hogy a munkavállalók megtartása a folyamatos gazdasági tevékenységével összefüggő nemzetgazdasági érdek.

Ezt majd illetékes kormányhivatalok eldöntik, hogy a nyomtatott kultúra – a maga sokszínűségében – nemzetgazdasági érdek -e.

Már a módosított 61/2020 Kormányrendeletnél gyanút foghattak volna a könyvkiadók (itt vannak szektorális adókedvezmények), hogy miért csak az alábbiak szerepelnek benne:

  • alkotó-, művészeti, szórakoztató tevékenység (TEÁOR és TESZOR 90),
  • film, video, televízióműsor gyártása, hangfelvétel-kiadás (TEÁOR és TESZOR 59),
  • napilapkiadás (TEÁOR és TESZOR 58.13),
  • folyóirat, időszaki kiadvány kiadása (TEÁOR és TESZOR 58.14).

A szolárium fontosabb, mint a könyvkiadás (TEÁOR és TESZOR 58.11). Pedig a szociális hozzájárulás és a járulékok elengedése jól jött volna. Ha a kiadóknak nincs bevétele, és pénze akkor a hozzájuk kötődő alkotóknak szerzőkek, fordítóknak sem tudnak fizetni, hiába az első kedvezmény.

Egyébként a könyvkereskedők se járnak jól. A vészhelyzet elmúltával újraindult könyvesbolti forgalom nem lesz olyan, mint előtte volt. Az olvasók rászoknak a webáruházas rendelésekre, hiszen országosan is 2-4 nap alatt megkaphatják az őket érdeklő műveket, másrészt bármennyire jó is a könyvespolcok kínálatából válogatni, a félsz a másik embertől – hogy elkapunk valamilyen fertőzést – , egy darabig bennünk marad. De mivel az értelmiségiek többsége, már akinek lesz munkája, ezt az évet jövedelemkieséssel viseli el, biztos nem a könyv lesz az első dolog, amire jelentősebb összeget költene.

Vannak még egyéb lehetőségek kormány gazdaságvédelmi csomagjában. Ilyen a szociális hozzájárulási adó 15%-ra csökkentése júliustól. Hát ez nem sok, amikor a lapkiadást a teljes fizetendő adótól mentesítették.

Vagy az egészen kisstílű adóhalasztás, vagy részletfizetés kérése. Miután a most kieső bevétel nem jön később vissza, az eltolt adófizetést a későbbi időszak ugyancsak szűk bevételéből kell majd finanszírozni. Egyébként is csak 5 millió forintig kérhető, de ha egy adónemben 20% adóelengedést kérünk, akkor nem élhetünk a fizetési könnyítésekkel.

Marad NHP Hajrá hitelfelvétel. Sajnos ez is kamatostúl visszafizetendő, még akkor is ha a bérekre és készletekre kérjük, 3 éves lejárattal, forgóeszköz finanszírozási céllal. Sejtem, hogy akinek most is van hitele, ott a bank majd kéri a moratóriumból való kilépését, az új hitelre átváltáshoz. És a bankok veszteséges cégeket nem szívesen finanszíroznak.

Mi tehát az állami segítség nélküli kiadóvezető dilemmája? Munkatársai megtartása, és eladósodás nyomdák, szerzők, külső partnerek felé, vagy a kiadó tevékenységének leépítése. Persze van még egy lehetőség a tulajdonosi kisegítés…

Adóék a szerzői díjaknál

A minimálbér és szakképzési bérminimum jelentős emelése terheinek enyhítése céljából 2017. évben a szociális hozzájárulási adó és egészségügyi hozzájárulás 27%-ról 22%-ra csökken, és 2018. évben további csökkenés várható. Az alábbi táblázat bérjövedelem esetén mutatja  nettó bér, a bruttó bér és a vállalkozás teljes költség terhelése egymáshoz viszonyított arányát, figyelembe véve a bérek után fizetendő szakképzési hozzájárulást is.

Adóék, az adóztatás szintje: (66,5/123,5) 46,15% ami Európában az egyik legmagasabb maradt a változtatások ellenére.

A százalékokról:

nettó jövedelem szint            bruttó jövedelem szint            vállalkozás költségszint

            100%                                       150,4%                                    185,7%

                66,5%                              100%                                    123,5%

                53,8%                                    81%                                       100%

A szerzői díjakra áttérve három tiszta eset létezik:

  • Örökösök : a bruttó jövedelem egyéb összevonandó jövedelem, ahol bevétel – a jog megszerzése érdekében igazolt költséggel csökkenthető csak. Gyakorlatilag nincs költség, azaz jövedelem=bevétel. Itt 15%  Szja levonással 85% a nettó jogdíj, a kifizető további költsége 22% EHO, azaz 122%, adóék 30%.
  • Munkavégzés nélküli vagyoni jog átruházás eredeti a szerző, fordító stb.  magánszemély részéről. Önálló tevékenységből származó jövedelem szerint adózik. A magánszemély nyilatkozata alapján a járó bevétel elismert költségekkel csökkenthető annak 50%-s mértékéig, vagy a törvényi 10% költséghányad alkalmazható bruttó jövedelemként. Utóbbival számolva a nettó jövedelem 86,5%-a bevételnek, a kifizető költsége továbbra is 122%, adóék 29%.
  • Írás, műfordítás munkavégzéssel járó jogdíj. Szintén önálló tevékenység származó jövedelemként kezelendő. Az előbbi esethez képest nincs változás,  ha a munkavégzés idejére jutó, elismert költséggel, vagy 10% átalánnyal csökkentett jogdíj – mint önálló jövedelem –  napi összege kisebb 1275 Ft-nál. Ha nagyobb akkor van járuléklevonás is, normál esetben 10% nyugdíjbiztosítási-, 3+4% egészségbiztosítási- és 1,5 % munkaerőpiaci járulék címén. Ez jövedelemadóval együtt összesen 33,5%, míg a kifizető vállalkozást 22% szochó+1,5% szakképzési járulék terheli. A bevételhez viszonyítva nettó jogdíjszint 69,85%. Az adóék 43,4%.

Ismét felhívom a figyelmet arra, hogy vegyes esetben (vagyoni jog átadás és munkavégzés is) a Felhasználási Szerződésből kell kiindulni, ill. ott tisztázni például a személyes hozzájárulás arányát. A másik gyakori félreértés a nem egyéni vállalkozó, de számlás magánszemélyek esetében szokott előfordulni. Az hogy egy magánszemély rendelkezik adószámmal és számlatömbbel, nem mentesíti a kifizetőt a jövedelemadó és járulékok levonásától. Utóbbit, pedig csak a magánszemély nyilatkozata alapján tudja számfejteni.

 

 

 

 

Egy elszúrt szabályozás helyrehozása

A 2013.  január elsejétől életbe lépett Munka Törvénykönyv módosítás miatt kisebb káosz keletkezett a havidíjas dolgozók bérszámfejtésében. A távolléti díj meghatározását   az NGM egyszerűsítési céllal függetlenné tette a havi munkanapok számától, bevezetve egy egységes 174 -s osztószámot, amelynek közvetlen következménye hogy például a szabadság szempontjából minden hónap 21,75 munkanapból áll. Ebből eredően a havi bér szabadság esetén eltér a besorolási alapbértől. Az eltérés nagyságában is vita van a pongyolán fogalmazott jogszabályi helyet értelmezők között.

Az adótanácsadókkal történt egyeztetés után az alábbi értelmezést ajánlja az NGM, amelyről tájékoztatást fog rövidesen közzétenni:

1.A szabadság idejére a távolléti díjat 8 órásnál havi bér 174-el való osztásával tartja helyes számításnak, vagyis a havi bért osztani kell 174-el, és szorozni a szabadságnapok számával, és ezt szorozni 8 órával. (8 órától eltérő esetben  8 órához viszonyított arányban.)

2. A ledolgozott napokra viszont a havi bért a hónap munkanapjaival (bele értve e fizetett ünnepet is ebbe) történő osztást, majd a ledolgozott napok számával történő szorzással állapítja meg a bért.

A jövő héten (?) számítást tartalmazó közleményt fognak közzé tenni az általuk helyesnek tartott számítás szerint. Véleményük szerint azonban a munkáltató saját maga is eldöntheti, hogy elfogadja-e a számítási módjukat, vagy a 174 órás változatot alkalmazza (ezt valószínűleg azonban nem fogják leírni).

A számítás ezen módja állításuk szerint  levezethető a törvényből, ugyanakkor még a közvetett levezetést sem tudták bemutatni az egyeztetésen. Indokuk, kizárólag azon alapult, hogy a díjazás a munkában töltött napra jár, ami ugyan nincs így a törvényben, de szerintük ez így evidens.

Abban egyetértettünk, hogy ezt a szabályozást a havi díjasoknál mindenképpen meg kell változtatni, mégpedig úgy, hogy mint a távolléti díjra, mint a munkában töltött időre a havi bért az adott hónap munkanapjaival történő osztóval számítsuk (a pótlékok miatt némi korrekciós szabállyal).

Erre azonban törvénymódosítás szükséges, amit szakmailag előkészítenek, az érdekképviseletekkel, stb az egyeztetést lefolytatják, de hogy mikor lesz ebből törvénymódosítás az politikai döntést igényel.

(Forrás: Zara László tájékoztatója az egyeztetés után)

Talán nem kellett volna értelmetlen törvénycikkelyt előterjeszteni.