Bezár a Könyvbazár!

A Matyi Birodalom vége.  Sajnos időzítve január elejére. Aki ismeri a könyvszakma, bizományi rendszerét – a 60-90 napos utólagos elszámolásokat –  a 2016 október, november, decemberi bevételek érintettségét, amikor ezek a havi bevételek a többi hónaphoz viszonyítva a legmagasabbak, az felfoghatja milyen időzített ütést kapnak a könyvet előállító kiadók.

Összeveszett a nagykereskedelmet végző Könyvbazár Kft. és az általa kiadóktól származó árukkal ellátott Rainbow Üzletlánc kiskereskedelmi hálózat vezetése. A teljes sztori itt olvasható.

A Könyvbazár Kft. fizetésképtelensége nemcsak a kiadók pénzügyi helyzetét, és jövőbeni kiadási terveiket teszi tönkre, hanem mivel évzárás és mérlegkészítés is lesz, a 2016. évi eladásokból származó veszélyeztetett követelésekre a számviteli törvény szerint értékvesztés is képzendő.  Azaz eredménycsökkenés. Súlyosbítja a dolgot, hogy a korábbi Pécsi Direkt tartozásának Könyvbazár által felvállalt hároméves átütemezéséből (melynél a MKKE – a kiadók egyesülése is bábáskodott) meg nem fizetett rész is kútba esik. 2017-ben járt volna le a három év.

Hogyan fog elszámolni a Könyvbazár a visszahívott készlet és a ténylegesen visszakapott készlet különbségével a kiadók felé? Tapasztalatom szerint mindig van a végső elszámolásnál eltérés, és általában hiány, amit a kiadók számlázhatnak – vagy selejtezhetnek! Mindkét eset eredményrontó.

Az egy dolog, hogy ezt meg lehet tenni egy szakmával. (ld. korábbi bejegyzésem).  De az állam se jut hozzá az adókhoz, ha kiadók sora tönkremegy!

Hogy működhet egy cég, és szerezhet tulajdonrészt, ha 2011-s az utolsó mérlege! Mit csinál a NAV, mit csinál a cégbíróság? Kit képvisel Somogyi Ferenc felszámoló?

A behajtási költségátalányról utoljára

A behajtási költségátalányról szóló 2016. évi IX. törvény végre kielégítő rendezését adta ennek a témának (ld. korábbi bejegyzésemet). Egyrészt a hatókör csak a kereskedelmi ügyletekre vonatkozik. Megfordul a kötelezettség keletkezésének iránya, a 40 Euróra a fizetési késedelmet elszenvedő jogosult (az árú szállítója, az eladó) tarthat igényt, és ezt fizetési felszólítással kell jeleznie, a késedelem bekövetkeztétől számított egy éven belül. Ezt a határidőt a korábbi késedelmes ügyletekre is lehet alkalmazni, de  csak a törvény hatálybelépésétől 2016. március 24-től. Az érvényesített költségátalány a kártérítést helyettesíti, abba beszámít, emellett a késedelmi kamat is érvényesíthető. A jogosult igénybejelentése esetén a kötelezett a 40 Eurót egyéb ráfordításként könyveli.

Tehát nem kellett sem a számviteli törvényt, sem az új PTK-t módosítani, az utóbbiban elkövetett hiba miatt, helyette új törvényt alkottak. Most lehet vitatkozni annak értelmén, hogy minden egyes számla késedelmes kifizetése – összegétől függetlenül – maga után vonhat minimum 12.000 forint kártérítést, de végül is nem muszáj vásárolni…..

 

Támogatás alapján átadott könyvek

Pár százezer forint állami vagy önkormányzati támogatásért a támogatást adó szervezetek 20-60 könyvet is elkérnek, természetesen az értékesítésük elmaradt hasznát nem lehet a támogatás elszámolásába beszámítani. Több kérdést is kaptam ez ügyben, hogyan könyvelje a kiadó az ingyen átadott termékeit, milyen adókat kell utána fizetni stb. …

Mindjárt az elején tisztáznunk kell, hogy a pályázati felhívásban, továbbá a támogatási szerződésben szerepelnie kell annak a feltételnek, hogy a megjelenés bizonyításához a kiadó köteles – e, és hány példány könyvet ingyenesen átadni. Ha ez nincs benne a szerződésben, akkor adományozásról, vagy adóköteles ingyenes átadásról vagy üzleti ajándékról beszélhetünk.

Az első eset ezek közül, az adományozás, csak akkor nem adóköteles az átadónál, ha megfelelő nyilatkozatokat kap. (lásd: Társasági adó tv. 3.sz. melléklet A. 13. pont). A másik két esetben – 5.000 forint piaci érték felett –  az ingyenes átadás forgalmi adó fizetési kötelezettséget keletkeztet, az üzleti ajándék az átadó által fizetendő jövedelemadót, és EHÓ-t, a nyilatkozat nélküli átadás pedig társasági adót von maga után.

A támogatás fejében elkért könyv számviteli kezelésére és adózására nincs külön előírás. Véleményem szerint a kapott támogatás a teljesítés időszakában egyéb bevétel, ami a vállalkozási tevékenység bevételeként elszámolható, az üzemi – üzleti eredmény szerves része. Az összetartozó bevételek és ráfordítások együttes kimutatásának számviteli alapelvéből következik, hogy az így átadott könyvek előállítási értéke értékesítési költségként, egyéb ráfordításként elszámolható, szabályos, a vállalkozás érdekében felmerülő kiadás, így semmilyen büntető adója nem lehet.

Kapcsolódó tételként azonban a szerzők és fordítók kérhetik a kiadótól az “értékesítés” után járó jogdíjrészüket, ami viszont a kiadónak 27% EHÓ-t jelenthet. Ez egyébként a szerzőkkel nem egyeztetett módon, ingyenesen átadott többi esetre is fennáll.

Könyvkiadók iparűzési adó problémája

Az utóbbi időben megsokasodtak a kiadókat érintő helyi iparűzési adó ellenőrzések, amelyek az esetek többségében jelentős adóhiányt tárnak fel a nyomdaszámlák helytelen könyvelése, illetve az adóbevallásban adóalap csökkentéseként való alkalmazása miatt. Tényként tekinthetjük azt, hogy:

  • a nyomdaszámlák termékértékesítésről szólnak, így a kiadók terméket szereznek be;
  • a kereskedőknek, lakosságnak értékesíthető könyv a kiadó készterméke.

Az adóhatóság egy régi állásfoglalásra hivatkozva, azt közli, hogy a nyomdaszámlákat a kiadóknak  szolgáltatásként kellene könyvelniük, így iparűzési adóalap csökkentési lehetőség itt nincs. A szakma ebbéli gyakorlata nem egységes, több cég anyagköltségnek tekinti a teljes nyomdaszámlát, mások ELÁBÉ-kénti levonással próbálkoznak. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése a kiadóknak kedvező, egységes gyakorlat érdekében lobbizik. Érvrendszerüket, amellyel én is egyetértek idemásolom:

  1. Az önkormányzati adóhatóságok álláspontjának alapja egy 2004. június 21.-i PM állásfoglalás. Ennek érvelését ismétlik meg a vizsgálati jegyzőkönyvek, sőt a Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.291/2008/6. számú eseti döntése. Egy állásfoglalás nem lehet törvény. A számviteli törvény előtt Kormány ill. PM rendeletek + állásfoglalások útján szabályoztak. Épp ennek a gyakorlatnak megszüntetése hozta számviteli törvényt.

  1. A könyvkiadók hagyományosan anyagköltségnek könyvelték a nyomdai teljesítések értékét. A jelenlegi számviteli törvény keretjellegű, nem tartalmaz konkrét könyvelési előírást esetünkre. Nem definiálja a termék és szolgáltatás fogalmát.

  1. Nem lehet kettősség, valami vagy termék, vagy szolgáltatás, és annak megfelelően könyvelendő, ill. ÁFA adóbevallásban kezelendő. Az önkormányzati adóhatóság nem jogosult könyvelési előírást adni, a számviteli törvényben konkrét rendelkezés helyett. A helyi adó törvény hivatkozása a számviteli törvény fogalmainak használatára, csak általános definíciókat jelent, nincs esetünkre meghatározás egyik törvényben sem.

  1. A kiadók e-gazdasági esemény könyvelését a hiteles bizonylat (nyomdaszámla) alapján Számviteli politikájukban szabályozzák és alkalmazzák. Ebben a vonatkozásban nyomda számlájának tartalmi valódisága szükséges, ha eltérés van a tartalmi értelmezésben, a számla nem lenne alkalmas a számviteli tv. szerinti gazdasági eseményt leíró bizonylat szerepére, sérülnek a számviteli elvek.

  1. Statisztikai meghatározottság: nem fér kétség a nyomdai termék fizikai jellegéhez, átadásához külön tranzakció szükséges, tulajdonjog, rendelkezési jog ezzel száll át a kiadóra. Az már szakmai sajátosság, hogy a kereskedők és fogyasztók számára értékesítésre kerülő könyv a kiadó készterméke.

  1. Mind az Áfa törvény mind a számviteli törvény mögött a PTK. szabályai állnak. Több APEH állásfoglalás elismeri, hogy a nyomda termékértékesítést végez, ezért használhatja a VTSZ 49-01, számot és a kedvezményes Áfa kulcsot. Ebből nem az következik, hogy a dolgok számviteli és Áfa kezelése eltérhet egymástól, hanem az, hogy számviteli értelemben, értékben (forintban könyvelve) a nyomdaköltség a kiadó késztermékének anyagköltségévé válik. Egyszerűen nem igaz, hogy számvitelileg a kiadó késztermékének a szerzői jogok értéke képezi a legjelentősebb részét.
  1. Amikor a magyar kiadó nemzetközi együttműködés keretében (coedition), a külföldi társkiadónak fizeti ki a magyar nyelvű változat darabárral meghatározott számláját, és a termék harmadik országból érkezik, azt vámeljárás alá vonják. Vámeljárás alá tartozik a Kínában nyomtatott könyv is. Szolgáltatást nem vámolnak.

  1. A könyv gazdasági ciklusa a vevőnél fejeződik be. A kiadó a nyomda és a kereskedő közötti gazdasági szereplő. A nyomda levonhatja a papír- és egyéb anyagok beszerzési költségeit, a kereskedő az ELÁBÉ-t az iparűzési adónál. A kiadó, mint az előállítás és értékesítés fő szervezője, aki bizományi rendszerben még „meghitelezi az értékesítést is”  a bevétele után fizetné meg az iparűzési adót, ha ez így marad.

  1. A visszaigazolt külföldi gyakorlat szerint (német,holland, brit, portugál ) szerint a nyomdaköltség sehol sem szolgáltatás, hanem anyagjellegű költség, vagy ELÁBÉ.

  1. A Magyar Nyomda és Papíripari Szövetség védjegyében nem szolgáltatásnak, hanem terméknek nevezik a könyvet.

  1. Egy szolgáltatást nem lehet tárolni, szállítani és nem keletkezik belőle készlet. Hogyan lesz akkor belőle a kiadónál teljes értékű könyv késztermék, hiszen a jogdíjak és egyéb kiadói ráfordítások, amik még az előállítási önköltségben figyelembe vehetők, mind személyi jellegű ráfordításként, vagy igénybevett szolgáltatásként könyvelendők??

  1. A nyomdák által az OSZK-nak átadott kötelespéldányok is szolgáltatások??

Fizetési késedelem következményei …….

Az értelmetlen előírásokat a gyakorlatban nem hajtjuk végre. Ez történt a késedelmi kamattal és 40 Eurós behajtási költségátalánnyal. A késve fizetés jellemző a vállalkozások többségére, így a könyvszakmára is, a tőkehiányos állapottal összekapcsolva körbetartozások ill. lánctartozások alakulnak ki. A könyvterjesztő, könyvkereskedő, bizományos az eladott áruk után – tisztelet a kivételnek- késve fizet a kiadónak, a kiadó késve fizet a nyomdának, szerzőnek. A lánc végén a kultúra napszámosai állnak, a bérüket, a járó jogdíjakat, megcsonkítva, jelentősen késve kapják meg.

A polgári törvénykönyv (Ptk 6: 155§) bevezette a pénztartozás fizetésére kötelezettnél (szerződéses felek közül a vevőnél) törvény erején nyugvó késedelmi kamat és  a behajtási költségátalány kötelező alkalmazását. A számviteli törvény 2015. évi változása előírta, hogy a szállítóval szembeni kötelezettségként minden esetben a vevőnél automatikusan könyvelni kell ezeket az összegeket, ha akár csak egy napot késik a fizetéssel. (Partnerenként és számlánként!).  Mi is ezzel a probléma?

  • Lehet, hogy a jogosult (akinek tartoznak) nem tart igényt sem a kamatra, sem az átalányra, az üzleti kapcsolat fenntartása érdekében (lásd Pécsi Direkt, Könyvbazár tartozások).
  • A 40 euró pedig abszolút összeg, így egy 5.000 Ft-s számla késve fizetése 12.000 Ft költségtöbbletet okoz, és mint kötelezettség 6 évig nem írható le.
  • A törvényi előírások végre nem hajtása esetleges adóellenőrzésnél mulasztási bírsággal járhat, a könyvvizsgáló pedig megkérdőjelezheti a beszámolót, sok ilyen kimaradt tétel  esetén.
  • A szabályos könyvelés óriási adminisztrációs többletet okoz a vállalkozásoknak. Ez botrányos!

Az Uniós szabályozás pont a fordítottja ennek a helyzetnek, csak a hitelező külön kérésére követelheti, kártérítésként vevőtől ezt az összeget. Nincs kötelezetti automatizmus! Tiltakoztak a szakmai szervezetek, és ennek eredményeképpen a Ptk-t értelmező jogszabályba 2015 júniustól bekerült egy olyan kitétel, hogy ha a fizetésre kötelezett a késedelem alól ki tudja magát menteni, akkor nem terheli automatikusan  a behajtási költségátalány. Kérdezném a jogalkotókat, amennyiben a számla esedékessége utáni fizetés tény – milyen kimentés képzelhető el? Márpedig a hazai vállalkozások között a fizetési késedelem általános jelenség.

Ez a helyzet most, jól jellemzi a jogalkotásunk minőségét. Várunk a számviteli törvény megfelelő módosítására, és örülünk ha egy két hónap késéssel a bevételek be is folynak.

Értékvesztés a könyvkiadók készleteinél

Megosztom az alábbi  hozzám érkezett kérdést, év vége előtt mindig fel szokott merülni a könyvkészletek kezelésével kapcsolatban.

Érdeklődöm, van-e valamilyen általánosan elfogadott éves készlet-értékvesztési arányszám, amivel egy kiadó számolhat?

Az értékvesztés lényege a piaci elérhető (átlag-) ár és a könyv utókalkulált előállítási önköltsége közötti tartós és jelentős eltérés, ahol a bekerülési (előállítási és nyilvántartási) érték a magasabb. A későbbi értékesítéskor várható veszteség – év végi vizsgálat alapján az óvatosság elvének megfelelő –  “előre elkönyvelése” felhasználható a tárgyévi eredmény csökkentésére, a következő évek eredményének javára  Készletek esetében az értékvesztés csoportos megállapítására is mód van (%-s formában), ennek szabályait a számviteli politikában kell rögzíteni.  (Számviteli tv. 53-56§-k.).

Egy kiadó könyvei esetében a bevételként realizálható “piaci ár (átlagár)” az árrésekkel és engedményekkel csökkentett átlagosan realizálható bevételi érték.

Célszerű év végén kimunkálni, könyvenként és könyvcsoportonként olyan táblázatot, ahol számszerűsítik ezt a különbözetet, az eladott könyvekre. Az ebből nyert “(önköltség – bevétel)/ önköltség” mutató alkalmas lehet egyenként, vagy csoportosan is értékvesztés elszámolására. Fontos, hogy itt nem leárazást könyvelünk egyéb ráfordításba. Akciózni és leárazni bármikor lehet.

Amit rögzíteni kell az értékvesztési számításról, az három dolog:

  • a csoportképzés módszere, ha nem könyvenként végezzük el a számítást;
  • a piaci átlagárnak megfelelő realizálható kiadói bevétel számítása;
  • a különbözetnek megfelelő % képlete.

Válaszomból egyértelműen következik, hogy a kérdezett arányszám általában nem is létezhet.

 

Alapítvány vagy Egyesület?

Fokozatosan lépnek életbe a 2011. évi CLXXV . törvény a civil szervezetekről (alapítványok, egyesületek, civil szervezetek), és a 350/2011. Korm. rendelet előírásai.

Ami eddig történt:

  • megszüntették a kiemelten közhasznú státuszt, és az adományozók adókedvezmény különbözetét ezen jogállás szerint (már a 2012 évi beszámolóban)
  • a pénzforgalmi könyvelésű, egyszerűsített beszámolót készítő közhasznú szervezeteknek át kellett térniük a kettős könyvvitelre (2012.06.30 ig).
  • Előírták a beszámoló sémáját (változott a 224/2000 Korm. rendelet eredménykimutatás melléklete), sőt nyomtatványmintát készítettek a közhasznúsági jelentéshez (PK 142), amelynek kitöltése 2013-tól kötelező lesz, elektronikus beküldéssel.
  • Folyamatban a bírósági nyilvántartás fejlesztése, a regisztráció megtörtént.

A korábbi közhasznúsági minősítés 2014. május 31-ig használható, ezt követően a 2012 és 2013. évi beszámolók alapján újraminősítés történik. A vizsgálat 5 feltétel teljesülését ellenőrzi és emellett megfelelő erőforrások meglétére és társadalmi támogatottságra irányul. Az öt feltétel:

  1. A létesítő okiratnak tartalmaznia kell, hogy milyen jogszabály által előírt közfeladat megvalósulását biztosítja a közhasznú tevékenység.
közfeladat: jogszabályban meghatározott állami vagy önkormányzati feladat, amit az arra kötelezett közérdekből, haszonszerzési cél nélkül, jogszabályban meghatározott követelményeknek és feltételeknek megfelelve végez, ideértve a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátását, valamint e feladatok ellátásához szükséges infrastruktúra biztosítását is;
közhasznú tevékenység: minden olyan tevékenység, amely a létesítő okiratban megjelölt közfeladat teljesítését közvetlenül vagy közvetve szolgálja, ezzel hozzájárulva a társadalom és az egyén közös szükségleteinek kielégítéséhez; (www.civil.info.hu)

2. Ki kell nyilvánítania, hogy ha van tagsága, akkor tagjain kívül más is részesülhet a  közhasznú szolgáltatásokból.

3. Vállalkozási tevékenységet csak közhasznú ill. cél szerinti tevékenysége érdekében végezhet, azokat nem veszélyeztetve.

4. Gazdálkodása során elért eredményét nem oszthatja fel

5. Nem folytathat politikai tevékenységet.

Megfelelő erőforrás: átlagos éves bevétele nagyobb 1 Mft-nál ( a támogatás ide nem értendő be), vagy az előző két év eredménye nem negatív, vagy személyi ráfordítások – vezető tisztségviselők költségei nélkül –l elérik az összes ráfordítás egy negyedét.
Társadalmi támogatottság: két év átlagában  az  SZJA 1%-ból bevételei 2%-t legalább fedezi, közhasznú ráfordításai az összes ráfordítás felét elérik, vagy 10 fő közérdekű önkéntes munkát végző személy segíti a tevékenységet.

A közhasznúsági jelentés nyomtatvány mintája olyan rovatokat tartalmaz, melyből fenti mutatók számíthatók.

A törvény szellemében az Alapítvány, mint szervezeti forma kifelé, közfeladatra irányuló szervezet, amelyhez illik ezért a közhasznúság. Ezzel szemben az Egyesület lényege a tagok felé történő szolgáltatásnyújtás. Az Alapítványt az Alapító által delegált kezelő szerv irányítja (kuratórium), és közérdekű feladata nem változtatható meg, míg az Egyesület vezetését a tagok által delegált önkormányzat végzi.

Fentiek kihatnak az ügyvitel szabályozására is (számviteli politika, számlarend felépítés):

 

Cél szerinti tevékenységhez tartozó feladatok
Kiegészítő vállalkozási tev.
Közhasznú tevékenység
Egyéb cél szerinti tevék.
Bevételrész
Bevételrész
Bevételrész
Tételesen elkülönített ráfordítás
Tételesen elkülönített ráfordítás
Tételesen elkülönített ráfordítás
Bevételarányosan felosztandó, tételesen nem elkülöníthető ráfordítások
illik: Alapítványhoz
lehet: Alapítványnál, Egyesületnél is
lehet: Alapítványnál, Egyesületnél is

 

Egyszerűsítés – mikrogazdálkodói mérlegbeszámoló

A számviteli törvény ezévi módósítása tartalmazza ezt a lehetőséget, amely sok eddig részben fölöslegesen készített dokumentumoktól, részben amúgy sem alkalmazott számviteli eljárásoktól szabadítja meg azokat az apróbb cégeket, ahol:

        • a nettó árbevétel 200 millió forintot (ez egyébként a kötelező  könyvvizsgálati határ is)
        • a mérleg főösszege 100 millió forintot
        • a létszám 10 főt tartósan nem éri el.

A beszámoló készítés fenti módját választó cégeknek nem kell számviteli politikát (szabályzatokat), számlarendet készíteni, de a részletező kormányrendelet (398/2012 Korm. rendelet) mellékletében előírt számlatükröt kötelesek használni, amit átszerkeszteni nem, de tovább bontani természetesen lehet. A beszámoló mindössze három oldal, amelyből az elsőn megadott néhány információ helyettesíti a kiegészítő mellékletet is. A következő két oldal az egyszerűsített éves beszámoló mérlege és eredménykimutatása.

Nincs önrevíziós lehetőség, minden ellenőrzéssel megállapított hiba nem jelentős hibának minősül. Nem lehet kimutatni üzleti, vagy cégértéket, K+F aktívált értékét az immateriális javak közt. Az eszközök beszerzési értéke lényegében a számla szerinti értékre szűkül, például az aktiválásig felmerült kamatot is költségként kell elszámolni. Nincs lehetőség valós értékelésre, céltartalék képzésre. A tárgyi eszközök tervszerinti értékcsökkenésénél a társasági adó kulcsait kell alkalmazni, és maradványérték nem képezhető. Értékhelyesbítés és ennek saját tőkében megjelenő tartaléka sem alkalmazható. Az  értékvesztés intézménye egyszerűen szabályozott, a könyvszerinti érték és a piaci érték különbözete legalább 30%-t meg kell haladja,  például a készleteknél. Lejárt követelések esetében pedig:

 Értékvesztést kell elszámolni a 100 ezer forint egyedi bekerülési érték fölötti, az üzleti év mérlegforduló napján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelések üzleti év végi értékelésekor, ha a követelés a mérlegkészítés időpontjában
a) több, mint 180 napja lejárt, a bekerülési érték 30 százalékának összegében,
b) több, mint 270 napja lejárt, a bekerülési érték 50 százalékának összegében,
c) több, mint 365 napja lejárt, a bekerülési érték 100 százalékának összegében.
(4) Az értékvesztés elszámolását követő években – az üzleti év végi értékeléskor – a (2) bekezdés szerint elszámolt értékvesztést vissza kell írni, ha az értékvesztés elszámolásának oka már nem vagy csak részben áll fenn. Nem kell az értékvesztés visszaírását elszámolni, ha a mérlegkészítéskori piaci érték kevesebb, mint 30 százalékkal haladja meg a könyv szerinti értéket.

A kisebb kiadók és vállalkozások (Bt-k, Kft-k) könyvelését lényegesen egyszerűsíti ez a 2013 január 1-től alkalmazható rendszer.

A pénzforgalmi szemléletű eredmény 2. – A KIVA adóalapja

A 16 százalékos kisvállalati adót a pénzforgalmi szemléletű eredmény és a személyi jellegű kifizetések után (adóalap) kell megfizetni. Az adóalap 2013. évben nem lehet kevesebb mint a személyi jellegű kifizetések összege.

A pénzforgalmi szemléletről és pénzeszközök változásának az eredménnyel való összefüggéséről az előző bejegyzésben írtam. A pénzforgalmi szemléletű eredmény fogalmát a kisvállalati adó törvény úgy definiálja, hogy az a pénzeszközök mérlegből (kettős könyvvitelt feltételezve) vett változása és az adóalap módosító tényezők összege. Ezek közül  vegyük külön a veszteségelhatárolást, a beruházási kifizetések (üzembe helyezések) utáni kedvezményt, amely szintén elhatárolás jellegű, és mindkét módosító tétel először 2014. évben lesz alkalmazható. A finanszírozási jellegű pénzügyi tételekkel (hitel, kölcsön és tőkeműveletek, osztalék stb.) a pénzeszközök változását vissza kell korrigálni. Az ilyen pénzbevételekkel, mint tőkeemelés, kapott hitel, nyújtott kölcsön törlesztése, visszafizetésének arányos része, értékpapír, befektetés eladása, kapott osztalék, de még az elszámolásra kiadott összeg visszafizetése is csökkenteni kell a pénzeszközök változását.

A pénzforgalmi szemléletű eredményt növelik azok a pénzkiadások, amelyek az előbbiek ellentétes párjai (tőkekivonás, nyújtott kölcsön, felvett hitel és kölcsön törlesztése, visszafizetésének arányos része, értékpapír és befektetés vásárlása, osztalékfizetés, elszámolásra kiadott előleg stb.)

A társasági adóhoz hasonlóan itt is bünteti az adózás a nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült kiadásokat, ezek felsoroltak a törvényben és adóalap növelő tényezők.

2013. évre speciális indulási szabály is található, figyelmen kívül kell hagyni azokat a pénzkiadásokat és pénzbevételeket, amelyek költségként, ráfordításként, illetve árbevételként a 2012. évi beszámolóban elszámoltak. (Ezek a nyitott követelések és tartozások, melyek pénzügyileg 2013. évben rendeződnek.)

Amennyiben a pénzforgalmi szemléletű eredmény veszteséges, azt a következő tíz évre el lehet határolni (optimisták vagyunk az adónem  fennmaradásában!), ezzel csökkentve a 2014. és további évek pénzforgalmi adóalapját, akár a nulláig is.

A 2013. évi beruházási kiadásokkal viszont a teljes (személyi jellegű kifizetéseket is tartalmazó) adóalapot lehet 2014. évtől csökkenteni. Ezért – összefüggésben az előző mondattal – a veszteséges 2013. évi pénzforgalmi eredmény okát meg kell határozni, és csak a nem beruházási kiadás miatti veszteségrészt lesz érdemes tíz évre elhatárolni.

Mindenesetre az első kisvállalati adóbevallás még nagyon messze van, de az átlépési döntéshez nem árt megérteni a teljes szerkezetét ennek az adónak. Nagyon óvatosnak, megfontoltnak kell lennünk, hiszen a társasági adó meghatározása sem egyszerű, más eredményfogalmat használ, az adóalap módosító tételek ott is jelentősen alakítanak, a kulcs ott csak 10%, veszteségelhatárolás, beruházási kedvezmény szintén van. De ne feledjük, hogy a KIVA mellett nem kell társasági adót, szociális hozzájárulási adót és szakképzési hozzájárulást fizetni.

A pénzforgalmi szemlélet és pénzforgalmi eredmény 1.

Az Áfa törvény módosításnak(ld. pénzforgalmi szemlélet), a KIVÁ-nak köszönhetően a kettős könyvvitel eddig megszokott bevétel- költség, ráfordítás, eredmény kategóriái mellett adózási szempontból tanulmányoznunk kell a pénzbevétel, kiadás, pénzforgalmi eredmény fogalmakat is. Utóbbiak, nem nevesítve, indirekt módon szerepelnek a mérlegbeszámolókban. Csak a részletes beszámolót készítő cégeknek kell un. Cash- Flow kimutatást készíteniük. Ebben a mérlegbeli Pénzeszközök sor értékeinek változása (a tárgyévi oszlopban szereplő és bázisévi oszlopban szereplő adatok előjeles különbsége) három részmutatóra van kibontva. Az első az Működési cash-flow (szokásos tevékenységből származó pénzeszközváltozás),  amelyet megkülönböztetünk a Befektetési és Finanszírozási tevékenységek pénzbeni eredményétől. Befektetési pénzkiadás a beruházás, de a cégrészvény vagy üzletrészvásárlás is, melynek eredménye a kapott osztalék. Az eszközeladás  a befektetési Cash-Flow-t növeli. A tőke, hitel, vagy kölcsönműveletek, az értékpapír műveletek, kötvénykibocsátás a finanszírozási részmutatóhoz tartoznak. A KIVA adóalapként figyelembe veendő korrigált pénzforgalmi eredménye (amelyet még növel a személyi jellegű kifizetések az adóalapnál) a működési cash-flow  mutatóhoz áll közel.

Másik megközelítést is alkalmazhatunk. Egy rendes vállalkozás a pénzbevételeket és kifizetéseket pénztári vagy banki tételként könyveli, az öszes ilyen esemény a pénztárnapló és banknapló listázásával áttekinthető. (Van még az átvezetési számlákat érintő beszámításos rendezés – barterelszámolás, de ez a pénzforgalmi egyenleget nem változtatja meg.) Ebből kiszűrve a befektetési és finanszírozási tételeket szintén a működési pénzmutatóhoz jutunk közel.

Folyamatosan működő, nem felfutó, nem leépülő cégnél nincsenek rendkívüli befektetési, finanszírozási és tőkeműveletek, pozitív a szokásos működés pénzügyi eredménye, és közel megegyezik a mérleg szerinti eredménnyel. A korábban beszerzett eszközök éves leírása a bevételből megtérül, és a többlet pénzeszköz pótló beruházásként elköltésre kerül. A hiteleket évről -évre megújítják. Működik a “szállítótartozás – anyagbeszerzés és termelés, árú-, termékértékesítés – vevőkövetelés – pénzbevétel – szállítók, adók, osztalék kifizetése” cirkuláció. Ha ez a cirkuláció amely nem szorítható be éves fordulónapok közé, sikeres a pénzeszközök folyamatosan növekednek.