Június – felkészülés az online számlaadat beküldésre

A könyvkiadók általában rendelkeznek márkabolttal, web-áruházzal, és fogyásjelentéseik után számláznak a kereskedőknek is. Igaz, hogy a jelenlegi, július elsejétől érvényes online adatszolgáltatási határ 100.000 Ft Áfa, és ezt a könyvek 5%-s kulcsa mellett kétmilliós nettó számlaösszegnél lépjük át, de a NAV terveit tekintve, a jövőben csökkenni fog ez a határ, akár nulláig is, azaz minden kiállított számláról kell majd adatot szolgáltatni. Célszerű már most ennek megfelelően módosítani a számlázóprogramokat.

Foglaljuk össze, milyen módon értékesíthetünk, hogyan bizonylatoljuk ezt.

  • NAV-hoz bekötött pénztárgép által kiállított nyugta, illetve számla révén. Utóbbi a pénztárgép adatszolgáltatásának része, nem kell az online számlafeladásban szerepelnie, akkor sem, ha utólag berögzítik a pénzügyi rendszerbe.
  • Nyomdai úton előállított kézi számlatömb révén. Itt az Áfa határt átlépő számlákról a NAV által biztosított elektronikus felületen szükséges 5 napon belül (nagy értékű számláknál 1 napon belül) adatot szolgáltatni.
  • Számlázóprogrammal (-modullal) előállított gépi számláknál online azonnali adatszolgáltatás. Az adatszolgáltatás akkor indul, amikor a számlakiállító véglegesíti, lezárja a rögzítést. Utána már a számla  adatai csak másik bizonylattal javíthatók (sztornó számla, számlával egyenértékű okirat, stb.).

A számlákra vonatkozó adatszolgáltatás alól kivételek a magánszemélyek, a külföldi vevők, a belföldi fordított adózás számlakiállítója, a felvásárlás jellegű különbözeti adózás érintettjei.

A magánszemélyeket itt ÁFA szempontjából kell vizsgálnunk, aki nem vállalkozó, de önálló tevékenysége bevételeiről számlát állít ki, és nem alanyi (vagy tárgyi) adómentes, arra is vonatkozik az online adatszolgáltatási kötelezettség, ha az Áfa összege átlépi a határértéket.

 Az ilyen magánszemélyek adószámmal rendelkeznek, szemben a többi nem adóalany magánszeméllyel, akinek csak adóazonosító jele van. Szerzők, fordítók, szerkesztők figyelem, mert az adatszolgáltatás elmulasztásának jelentős bírsága lesz.

A pénztárgépes adatszolgáltatás a lakossági – kiskereskedelmi értékesítésre vonatkozik (kivéve a csomagküldő szolgáltatást, amiről számlát kell készíteni). Azonban léteznek vegyes szituációk, amikor amikor kiadó, vagy nagykereskedő közvetlenül nem adóalany magánszemélynek értékesít gépi számlaadás mellett. Ezekről a forgalmakról külön bevallást kell készíteni a NAV-nak (PTGSZLAH).

Az online adatszolgáltatásért való felelősség nem a programozókat terheli, hanem a számlakiállító belföldi adóalanyt. A tartalmi kérdések, mint az érvényes adószám, helyes cégnév, a számla tételeihez tartozó helyes adókulcsok választása, amúgy sem háríthatók tovább.

A cash többletet biztosító eladási határár meghatározása

A könyvek többségénél az értékesített példányok a gyártott példányszám alatt maradnak, készlet keletkezik. Természetesen a gyártást egy évnél rövidebb idő alatt ki kell fizetni, az értékesítés bevétele adott műnél több évig elhúzódhat. A megjelenés évében könnyen pénzveszteség keletkezhet.

Mindig izgatott az a kérdés, hogyan lehet olyan árat meghatározni, amely egy időszak (megjelenéstől számított egy év alatt) legalább a pénzügyi nullszaldót biztosítja. Kiindulhatunk az alábbi egyszerű összefüggésből:

Éves cash-flow hatás adott címnél:

Bevétel – rezsifedezet  – előállítás kiadásai > 0

A kiadó bevételét az időszak alatt értékesített mennyiség a keresett eladási ár és átlagos árrés/árengedmény (a),  mint paraméter befolyásolja. Az előállítási kiadás a gyártott mennyiség és előállítási önköltség szorzata.

Gazdálkodó szervezet nem működhet rezsiköltségek és elvárt eredmény realizálása nélkül. Cégszinten meghatározható egy bevételarányos paraméter (szorzó, nevezzük b-nek), amelyet a konkrét egyedi bevételre vetítve megadja a rezsifedezet értékét.

Végül is összefoglalva szükségünk van két általános paraméterre: rezsifedezeti %, árrés%, adatokra : a gyártott és az egy év alatt eladható  mennyiségekre, valamint az előállítási önköltségre (o). Ebből már felírható a fenti összefüggés képlete, és kifejezhető belőle a bevételi részben szereplő keresett eladási ár.

Tovább egyszerűsíthetjük számításunkat, ha a gyártott és értékesített mennyiség viszonyát valamilyen forgási sebességgel fejezzük ki.  Ha a gyártott mennyiség 2000 pld, az egy év alatt eladható 1000 pld, akkor ez 0,5 fordulat/év -nek felel meg. Ha ezt a forgási mutatót (f) is egy általános paraméternek tekintjük, képletünk leegyszerűsödik egy adatra – az előállítási önköltségre (o), és egy az Áfakulccsal kiegészített a három fenti paraméterből képzett összetett paraméterre (p).

Magyarázat nélkül felírva: p = 1,05/(f*(1-a)*(1-b))       

A keresett – egy év alatt pénzügyi megtérülést biztosító – eladási ár: p*o

Példaszerűen: gyártás 2000 pld, éves eladás 1000 pld, előállítási önköltség 300 Ft/pld. Átlagos árrés: 50%, rezsifedezet 40%. Forgás 0,5. Fentiek alapján:  p=7; eladási ár 7*300= 2100 Ft/db.

Nézzük igaz-e: A kiadó árréssel, áfával csökkentett bevétele: 1.000 eFt lesz. A rezsifedezet 400 eFt, az előállítási költségek 600 eFt.

Tehát cash számítás szempontjából a 2.100 forintos eladási ár határárként viselkedik.  Természetesen ez egy kalkulált ár, ami a hasonló könyvek piaci árához viszonyítandó, és nem biztosítja a valódi eladást. Ugyanakkor, ha ez az ár alkalmazható, nem kell aggódni a második évre maradó példányok pénzbeni megtérüléséért, akár le is lehet selejtezni a készletet.

Számlázás vagy selejtezés?

A Könyvbazár ügy kapcsán a kiadók egyrészt elszenvedik, hogy a kapott fogyásjelentések alapján kiállított számláik nem lesznek kifizetve, másrészt a bizományba adott készlet egy része nincs meg. Amikor a visszáruk lezárulnak, és az újra nyíló boltok leltárai feldolgozásra kerülnek, a kiadók akkor tudnak majd teljes kárértéket megállapítani.

Felmerül a kérdés, hogy a bizományosnál keletkezett készlethiányt (aminek oka lehetett például kozmetikázott fogyásjelentés is) a kiadók számlázzák-e le.

Én ezt nem javasolom. Ennek egyik oka, hogy  a 1,5-2,5 milliárd forint értékű 2016 év végi könyvforgalomból,  a mai napig egy árva forint sem került kifizetésre. Az állam sem kíván helytállni. A perek évekig húzódhatnak. A Könyvbazár Kft-re valószínűleg felszámolás vár.

Minden számla kiállítás rövid időn belül fizetendő Áfa kötelezettséget von maga után, tehát várható vevői nem fizetés esetén is a kiadó az államnak befizet. Lesz a kiadónak egy további behajthatatlan követelése, amit majd veszteségként le kell írni, beleértve az Áfa részt is.

Az értékesítésről kiállított számla (könyvelési módszertől függetlenül) a készlet csökkenését  jelenti, azaz a számlázott hiányzó készlet kiadónál nyilvántartott értéke értékesítési költségként jelenik meg. Igazán – bevétel hiányában – ez a veszteség.

Egyszerűbb, ha a készlethiányt a kiadó selejtezi. Eredmény szempontjából ugyanott vagyunk.

Bizonytalan realizálású bevétel és követelés kezelése a 2016 évi záráskor

A Matyi Birodalom összeomlása vagy válsága kapcsán nyilvánosságra került – kiadóknak írt, Matyi Dezső által szignált –  Könyvbazár Kft. levélből világossá vált, hogy a november, decemberi értékesítés után járó bevételek, és a lejárt követelések nem lesznek kifizetve. A 2016. évi mérlegbeszámoló készítésekor a számviteli törvény kötelezi a vállalkozásokat a vevői követelések értékelésére.  Mindig probléma szokott lenni, és nem a könyvelő dolga eldönteni, hogy a tartósan lejárt, vagy jelentős követeléssel kapcsolatban:

  • éljünk-e az értékvesztés képzési lehetőséggel,
  • elszámoljuk -e hitelezési veszteségként, vagy behajthatatlan követelésként kivezessük

Az alapvető különbség, bár mindhárom lehetőség az eredményt csökkenti, az hogy:

  •  üzleti érdekből saját döntés alapján történő végleges leírás szabad, de társasági adóvonzata lehet (csak a kapcsolt vállalkozások között),
  • a behajthatatlanná minősítéshez külső bizonyíték kell, (végrehajtási eljárás, csődbiztos, felszámolóbiztos nyilatkozata a fedezetnélküliségről stb. )
  • az értékvesztés saját becslés alapján képezhető, és visszaírható, adóalap növelő és csökkentő tételekkel érinti meg a társasági adóbevallást.

Ebben a helyzetben azt javasolom a kiadóknak, hogy a Könyvbazárral szembeni követelésükre képezzenek akár 100%-s értékvesztést. Ez ugyan a 2016. évi eredményt rontja, de mentesíti a 2017. és azt követő éveket a valószínűleg bekövetkező behajthatatlanság miatti leírás eredményhatásától.  Pontosan ez az óvatosság számviteli alapelvének értelme, a  ma látható jövőbeni veszteséget a mostani eredmény terhére számoljuk el. (Ha mégis fizetésre kerülne sor, akkor az plusz jövőbeni eredményt jelent!)

Ide másolom a számviteli törvény vonatkozó passzusát:

14§. (8) Nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha az árbevétel, a bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan. A tárgyévi eredmény meghatározása során az értékvesztés elszámolásával, a céltartalék képzésével kell figyelembe venni az előrelátható kockázatot és feltételezhető veszteséget akkor is, ha az az üzleti év mérlegének fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között vált ismertté. Az értékcsökkenéseket, az értékvesztéseket és a céltartalékokat el kell számolni, függetlenül attól, hogy az üzleti év eredménye nyereség vagy veszteség (az óvatosság elve).

Az értékvesztéssel a számviteli törvény 55§-a foglalkozik, a behajthatatlan követeléseket a törvény 3§ (10) pontja definiálja.

Bezár a Könyvbazár!

A Matyi Birodalom vége.  Sajnos időzítve január elejére. Aki ismeri a könyvszakma, bizományi rendszerét – a 60-90 napos utólagos elszámolásokat –  a 2016 október, november, decemberi bevételek érintettségét, amikor ezek a havi bevételek a többi hónaphoz viszonyítva a legmagasabbak, az felfoghatja milyen időzített ütést kapnak a könyvet előállító kiadók.

Összeveszett a nagykereskedelmet végző Könyvbazár Kft. és az általa kiadóktól származó árukkal ellátott Rainbow Üzletlánc kiskereskedelmi hálózat vezetése. A teljes sztori itt olvasható.

A Könyvbazár Kft. fizetésképtelensége nemcsak a kiadók pénzügyi helyzetét, és jövőbeni kiadási terveiket teszi tönkre, hanem mivel évzárás és mérlegkészítés is lesz, a 2016. évi eladásokból származó veszélyeztetett követelésekre a számviteli törvény szerint értékvesztés is képzendő.  Azaz eredménycsökkenés. Súlyosbítja a dolgot, hogy a korábbi Pécsi Direkt tartozásának Könyvbazár által felvállalt hároméves átütemezéséből (melynél a MKKE – a kiadók egyesülése is bábáskodott) meg nem fizetett rész is kútba esik. 2017-ben járt volna le a három év.

Hogyan fog elszámolni a Könyvbazár a visszahívott készlet és a ténylegesen visszakapott készlet különbségével a kiadók felé? Tapasztalatom szerint mindig van a végső elszámolásnál eltérés, és általában hiány, amit a kiadók számlázhatnak – vagy selejtezhetnek! Mindkét eset eredményrontó.

Az egy dolog, hogy ezt meg lehet tenni egy szakmával. (ld. korábbi bejegyzésem).  De az állam se jut hozzá az adókhoz, ha kiadók sora tönkremegy!

Hogy működhet egy cég, és szerezhet tulajdonrészt, ha 2011-s az utolsó mérlege! Mit csinál a NAV, mit csinál a cégbíróság? Kit képvisel Somogyi Ferenc felszámoló?

A behajtási költségátalányról utoljára

A behajtási költségátalányról szóló 2016. évi IX. törvény végre kielégítő rendezését adta ennek a témának (ld. korábbi bejegyzésemet). Egyrészt a hatókör csak a kereskedelmi ügyletekre vonatkozik. Megfordul a kötelezettség keletkezésének iránya, a 40 Euróra a fizetési késedelmet elszenvedő jogosult (az árú szállítója, az eladó) tarthat igényt, és ezt fizetési felszólítással kell jeleznie, a késedelem bekövetkeztétől számított egy éven belül. Ezt a határidőt a korábbi késedelmes ügyletekre is lehet alkalmazni, de  csak a törvény hatálybelépésétől 2016. március 24-től. Az érvényesített költségátalány a kártérítést helyettesíti, abba beszámít, emellett a késedelmi kamat is érvényesíthető. A jogosult igénybejelentése esetén a kötelezett a 40 Eurót egyéb ráfordításként könyveli.

Tehát nem kellett sem a számviteli törvényt, sem az új PTK-t módosítani, az utóbbiban elkövetett hiba miatt, helyette új törvényt alkottak. Most lehet vitatkozni annak értelmén, hogy minden egyes számla késedelmes kifizetése – összegétől függetlenül – maga után vonhat minimum 12.000 forint kártérítést, de végül is nem muszáj vásárolni…..

 

Fizetési késedelem következményei …….

Az értelmetlen előírásokat a gyakorlatban nem hajtjuk végre. Ez történt a késedelmi kamattal és 40 Eurós behajtási költségátalánnyal. A késve fizetés jellemző a vállalkozások többségére, így a könyvszakmára is, a tőkehiányos állapottal összekapcsolva körbetartozások ill. lánctartozások alakulnak ki. A könyvterjesztő, könyvkereskedő, bizományos az eladott áruk után – tisztelet a kivételnek- késve fizet a kiadónak, a kiadó késve fizet a nyomdának, szerzőnek. A lánc végén a kultúra napszámosai állnak, a bérüket, a járó jogdíjakat, megcsonkítva, jelentősen késve kapják meg.

A polgári törvénykönyv (Ptk 6: 155§) bevezette a pénztartozás fizetésére kötelezettnél (szerződéses felek közül a vevőnél) törvény erején nyugvó késedelmi kamat és  a behajtási költségátalány kötelező alkalmazását. A számviteli törvény 2015. évi változása előírta, hogy a szállítóval szembeni kötelezettségként minden esetben a vevőnél automatikusan könyvelni kell ezeket az összegeket, ha akár csak egy napot késik a fizetéssel. (Partnerenként és számlánként!).  Mi is ezzel a probléma?

  • Lehet, hogy a jogosult (akinek tartoznak) nem tart igényt sem a kamatra, sem az átalányra, az üzleti kapcsolat fenntartása érdekében (lásd Pécsi Direkt, Könyvbazár tartozások).
  • A 40 euró pedig abszolút összeg, így egy 5.000 Ft-s számla késve fizetése 12.000 Ft költségtöbbletet okoz, és mint kötelezettség 6 évig nem írható le.
  • A törvényi előírások végre nem hajtása esetleges adóellenőrzésnél mulasztási bírsággal járhat, a könyvvizsgáló pedig megkérdőjelezheti a beszámolót, sok ilyen kimaradt tétel  esetén.
  • A szabályos könyvelés óriási adminisztrációs többletet okoz a vállalkozásoknak. Ez botrányos!

Az Uniós szabályozás pont a fordítottja ennek a helyzetnek, csak a hitelező külön kérésére követelheti, kártérítésként vevőtől ezt az összeget. Nincs kötelezetti automatizmus! Tiltakoztak a szakmai szervezetek, és ennek eredményeképpen a Ptk-t értelmező jogszabályba 2015 júniustól bekerült egy olyan kitétel, hogy ha a fizetésre kötelezett a késedelem alól ki tudja magát menteni, akkor nem terheli automatikusan  a behajtási költségátalány. Kérdezném a jogalkotókat, amennyiben a számla esedékessége utáni fizetés tény – milyen kimentés képzelhető el? Márpedig a hazai vállalkozások között a fizetési késedelem általános jelenség.

Ez a helyzet most, jól jellemzi a jogalkotásunk minőségét. Várunk a számviteli törvény megfelelő módosítására, és örülünk ha egy két hónap késéssel a bevételek be is folynak.

Amit a 2014.évi mérlegek mutatnak

40 könyvkiadó 2014. évi mérlegbeszámolóját áttekintve megállapítható, hogy az 500 millió forint nettó árbevételt meghaladó cégek száma majdnem 10. Ha leszámítjuk ebből az Akadémiai Kiadót, és a tevékenységét befejező Mester Kiadót, egyetlen egy milliárdos árbevételű cég marad a Kossuth Könyvkiadó zRt. Jelentős kiadónak számít még ebben a körben a Műszaki, Gabo, Móra, Könyvmolyképző, Libri Kiadó Kft., Pozsonyi Pagony. Nem ismerjük a Pécsi Direkt beszámolóit, és ebben az Alexandra kiadó , továbbá  a csődeljárást kérő Ulpius -ház kiadói teljesítményét.

Jelentős készletállomány és alacsony forgás (többségében 4,5 fordulat/év alatti) jellemzi a készletek árbevételben való megtérülését.  A vizsgált kiadók felénél ez a mutató 2 alatti értéket vesz fel, ami jelzi, hogy az értékesítésből nem térül meg az újonnan előállított könyvekre történő kiadás, hiszen – tapasztalatom szerint – az árbevétel  felét a marketing költségek, a rezsi költségek, és a fogyásarányos jogdíjak (royaltyk), adók foglalják le, nem is beszélve arról, hogy az osztalékot biztosító eredményt is a bevételből kell fedezni.

Ötven millió forint feletti adózott eredményt csak az árbevétel szerint rendezett lista elől lévő cégei tudtak produkálni, 40 cégből 30-nál ennél alacsonyabb a 2014. évi eredmény.

A változásokat tekintve 27 cég növelni tudta bevételét 2013-hoz képest, 13 cégnél csökkenés történt. Átlagosan a bevételek 106%-al nőttek, a készletek 103%-al, de mindkét esetben jelentős a szórás.

A könyvszakma legnagyobb anomáliája a cselekvésképtelenség

A héten megnyíló budapesti könyvfesztivál előtt alaposan felkavarta a könyves közéletet Szabó Tibor Benjámin nyílt levele, amit az  az országgyűlés Kulturális Bizottsága elnökének, L. Simon Lászlónak írt. Itt olvasható.

Matyi Dezső, a legnagyobb terjesztő cég az Alexandra vezetője valóban a jelenlegi krízis előidézője. De a könyvkiadók éveken keresztül  látták ezt a helyzetet, tudták azt hogy előbb – utóbb valamilyen összeomlás be fog következni. Keserű dolog egy piaci alapon működő szakmának külső segítségért folyamodni. L. Simon László nem sokat tehet, hiszen az elmúlt években mind kiadói, mind terjesztői oldalról hiányzott az önkorlátozás, az összefogás a közös érdekekért. Megállítása annak a folyamatnak, hogy kiadói túltermelés történjen felelőtlen, mindent átvevő és differenciálatlan bizományosi rendszert működtető terjesztők részére, függetlenül a valódi kereslettől.

Miért nem tud fizetni a terjesztő? Lecsökkent a fizetőképes kereslet a válság hatására, megnőttek a hálózat működési költségei, a kiadók követelései “hátra soroltak” a bankok, az állami adók, a dolgozók, és nem utolsósorban a tulajdonosok követeléseivel szemben.

Miért gyárt hitelből, eladósodásból egyre több új és új könyvet a kiadók többsége? Gyenge lábakon áll a gazdálkodás, az elemzés, a tervezés – mert nincs rá már pénz –  a vezetőik mindig a sikeres új könyvekre vágynak, ami majd helyre hoz mindent. Közben családi méretűre zsugorodnak a kiadók, eltűnik a hazai fejlesztés, romlik a minőség, valódi szerkesztőkre, lektorokra már nem jut, a nyomdák kénytelenek hitelezni, a szerzők  egyre kevesebb jogdíjhoz jutnak.

Ez az öngerjesztő folyamat növekvő készlethegyeket termel. Ott állnak évekig a könyvek a kiadó raktárában, vagy a terjesztőkhöz kihelyezve. A készlet börtönbe zárt pénz – szokták mondani. Csakhogy a túltermelés (a nem a keresletnek megfelelő gyártás) a készlet és a befektetett pénz (vagy az adósság) leértékelődéséhez vezet. Ezt mutatják az  elszaporodott akciók, leárazások.

Így alakult ki a jelenlegi pénzügyi krízis, amiből kilépni csak önkorlátozással lehet, le kell írni az eladhatatlan készleteket és behajthatatlan követeléseket. Ez mehet külön- külön szervezetlenül, a piacgazdaságban előbb-utóbb megoldódnak ezek a dolgok, de mehetne a szakma összefogásával, terjesztők és kiadók megállapodásos önkorlátozásával. Megállapodás lenne szükséges az árrés, a fizetési haladék, a kiadandó címek egyeztetése, a könyvárak csökkentése tárgyában.

 

 

 

Késedelmi kamat új szabályai 2013.07.01-től

Egy tavaszi, még a régi PTK-ra vonatkozó törvénymódosítás alapján félévtől változtak a késedelmi kamat felszámítás szabályai.

  1. A kamat felszámítás kezdő időpontja továbbra is a fizetés esedékességét követő nap. Talán sokan nem vették észre de az Áfa törvény csak a számla keltét, és a teljesítés (adókötelezettség beállásának) időpontját tartja a számla kötelező kellékének. A fizetés esedékessége a szerződésekben rögzítendő. A PTK. követendő normaként a teljesítést követő 30-napon belüli időtartamot írja elő erre. Az ennél  hosszabb fizetési időszak hátrányos a pénztartozás jogosultjára (a termék eladójára, a szolgáltatás nyújtójára), és az ilyen kikötések megtámadhatók. Természetesen ha a számla tartalmazza a fizetési határidőt, az egyértelmű a késedelmi kamat szempontjából.
  2. A késedelmi kamat mértéke a felszámítás kezdő időpontjához tartozó félév első napján érvényes jegybanki alapkamat + 8%. (Korábban +7% volt).
  3. Amikor késedelmi kamatot számítunk, azaz a késve fizetés megtörtént, a PTK. szerint 40 eurónak megfelelő behajtási költségátalány  is érvényesíthető. Ez utóbbinak Áfa kulcsa nincs, hiszen kártérítés jellegű összeg.