A könyvek árszínvonala

A Libri – Shopline házasság kapcsán a Gazdasági Versenyhivatalt különösen érdekli, mi történik a kereskedelmi árrések emelésének következményeként, a kiadók meghatározta árakkal. Egyfajta árrugalmassági kérdésként is megfogalmazható ez: 1 % árrésemelés hány százalék könyváremelkedéshez vezet?  Ha a kiadó pontosan ugyanannyi bevételt akar kapni, több mint 2%-s áremelést kell végrehajtson (50% emelés előtti árréssel számolva).

Véleményem szerint a jelenlegi helyzetben – differenciálatlan  bizományi rendszer, túltermelés és állandósuló leárazások, kereslet és összforgalom csökkenés – nem fog a könyvek tényleges eladási áron mért árszínvonala emelkedni. Bármennyire furcsa is közgazdaságilag, nincs kapcsolat a két tényező között. Véleményem szerint az árrésemelés a kiadói bevételrész csökkenéséhez vezet, súlyosbítva a kiadók amúgy sem rózsás pénzügyi helyzetét.

Nem valószínű a hogy a hazai könyvszakma, tankönyvek nélküli közel 40 milliárd forintos, összforgalma a jövőben növekedne, ha ebből 48-60% árréstömeget (több mint 20 MdFt), mint kereskedelmi részt tekintjük, a maradék a kiadói árbevételrész. A két rész egymás rovására tud változni azonos könyvárak mellett.

Csak a piacon lévő könyvek számának jelentős (legalább 15-20%-s) csökkenése lenne képes az árszínvonalat növelni. Mint ismeretes a lassuló fogyás a régi könyveket is a piacon tartja, amelyhez még az új kiadások száma hozzájön. A kiadók általi könyvkivonásnak és selejtezésnek gátat szab a nyereség kimutatására való törekvés, tulajdonosi és banki kép szempontjából.

A bestsellereknél lehetősége van a kiadóknak olyan magas könyvár meghatározására, amely kisebb bevételszázalék mellett is magas hozamot biztosít, nem is beszélve a magas eladható példányszámról. Ez az évi 50-100 könyv azonban a forgalom kisebb részét képezi. Viszont az akciók és leárazások egyértelműen árszínvonal csökkenését okozzák, hiszen a leárazott könyvekből az árréstömeg és a kiadói bevétel egyformán csökken.

A könyv felárazások ritkák, mert ha a hasonló, azonos műfajbeli könyvek ára nem változik, a felárazás csökkentheti az eladott mennyiséget, és végül ez a könyv is az akciós vagy végleges leárazás sorsára juthat.

 Egészséges könyvpiacon – a hazai nem az – nincs a kereskedelmi árrésnek ilyen meghatározó szerepe, a könyvek kulturális értéke sokkal differenciáltabb, a kiadók számára megtérülő árképzéseket tesz lehetővé, ott a keletkező haszon differenciált elosztása valósul meg a kiadó és a könyvéért versenyző terjesztők között.

A Versenyhivatal tizenegyese

Focinyelven szólva, a könyvpiac és  könyvárak pályáján az egész szakmának tizenegyest rúg a Gazdasági Versenyhivatal, ha egy most befejeződő vizsgálat  közzétett  előzetes álláspontja érvényesül a döntésben, akkor az mérkőzést eldöntő aranygóllá válhat. A vizsgálat amely 2009-ben  a 4 legnagyobb terjesztő ellen indult (Pécsi Direkt, Líra Könyv, LIBRI, Shopline/Bookline) 2004 – 2009 időszakban a továbbeladási árak szerződéses rögzítése tárgyában, fokozatosan kiterjesztette az érintettek körét  a könyvszakma meghatározó terjesztőire és kiadóira, összesen 37 cégre. Ez a vizsgálat zárul le most, és megtiltja a legnagyobb terjesztőknek, hogy olyan szerződéseket kössenek, amelyben a kiadók a könyv végső eladási árát (fogyasztói árát) meghatározzák, mert ez korlátozza a versenyt. Ebből következően az olyan kikötések, hogy a kiadó ezt az árat más versenytárs felé nem változtathatja meg, vagy időben korlátozza szintén tisztességtelen piaci magatartásnak minősül.

A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt) 11§-a kimondja:

“..tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki.”

A közgazdasági és jogi érvelés szerint a kiadók ármegállapító gyakorlata kizárja a márkán belüli versenyt, a forgalmazók árversenyét (ugyanazon könyv eladásában), az eltérő árcsökkentéseket. Enyhíti a kiadók és forgalmazók közötti versenyt. A kiadói ármeghatározás a független felek versenypiacán áremelkedéshez vezet, és élesen szemben áll a fogyasztók érdekeivel. Kiiktatja a kiskereskedők közötti árversenyt, a merev piaci viszonyok által indukáltan a hatékony disztribúciós formák kevésbé tudnak elterjedni.

A kiadó  eladási ár meghatározása a működő bizományi rendszernek alapeleme. Emiatt a szerződések az árrésről szólnak, hiszen az ár nem megállapodás kérdése kiadó és terjesztő között. A versenyhivatali álláspont, ha tiltássá válik függetlenül az érintett és bírságolt terjesztőktől, az egy más világ kezdete lesz.

Nem tudom elképzelni az egyedi, szerződésenként eltérő átadási áras bizományi értékesítési rendszert.  A fix értékesítéses forma egyedi átadási ár esetén viszont müködőképes. Ha a kiadó jó könyvet ad ki, versenyeztetheti a terjesztőket, az már nem az ő dolga, hogy az átadott könyvek a terjesztő raktárában, a boltjában, vagy a vevőnél kötnek ki.

A Versenyhivatal álláspontja minden reményünket nullázza a kötött áras törvényjavaslat  elfogadtatásával kapcsolatban.

Utószó:   GVH_könyvár

Külföldre irányuló – külföldről igénybe vett szolgáltatások Áfája

A könyvkiadáshoz kapcsolódó jogok eladása, e-tartalom eladása és vásárlásuk, részvételek a különböző rendezvényeken felvetik a számlázási problémakört, mikor és milyen Áfa-kulccsal kell számláznia a hazai cégnek, és fordítva, a nem rezidens vállalkozásoktól, intézményektől kapott számla tartalmazhat-e külföldi hozzáadott érték adót? Három egyszerű tényállást kell tisztázni az Európai Unión belüli ügyleteknél (és ez az eljárás harmadik országok viszonylatában is alkalmazható).

  • az ügylet résztvevőinek adóalanyisága,
  • a területi hatály (melyikük “ÁFa” törvénye érvényes az ügyletre),
  • az érvényes törvény szerint milyen adózási  módszer alkalmazandó.

1. Az Európai Unió harmonizált Áfa rendszerében nem adóalanynak (külföldi magánszemélynek, a civil szféra non-profit szervezeteinek) történő értékesítés az eladó hazai szabályozása szerinti rendes értékesítés.  Az adóalanyok között (rendelkeznek közösségi adószámmal) adómentes az értékesítés.

példa:  külföldi magánszemély vevő e-könyvet tölt le hazai tartalomszolgáltatótól, 27% Áfával elektronikus számla küldendő.

2. Az  szolgáltatások körében főszabály a vállalkozások közötti értékesítéseknél, hogy a teljesítés helye a szolgáltatás igénybe vevőjének székhelye, telephelye, állandó letelepedési helye.

példa: jogvásárlás külföldről a magyar Áfa törvény szerint, jogeladás a vevő ország törvénye szerint kezelendő. Katalógus eladása a könyvfesztiválok pénztáránál belföldi értékesítésnek minősül.

A főszabály alóli egyik kivétel, az un. belépőjegyes rendezvények, itt a belépőjegyek és a hozzájuk kapcsolódó járulékos szolgáltatások tekintetében a rendezvény helyszíne határozza meg a területi hatályt.

3. A főszabály a szolgáltatás igénybe vevőjére fordított adózási módszert ír elő, azaz a vevő saját Áfa bevallásában a külföldi fél adómentes számlája után megfizeti (felszámítja és bevallja) az adót, és ha egyébként levonási joggal is rendelkezik visszaigényelheti.  A belépőjegyes kivétel esetben viszont egyenes az adózás, az eladó normál Áfás számlát készít.

példa: magyar hazai kiadó irodalmi ügynökségen keresztül külföldi jogot vásárol. Az ügynökség a jog értékét Áfa nélküli közvetített szolgáltatásként számlázza. A kiadó minősül az első hazai felhasználónak, így a fordított adózás szerinti adófizetés vonatkozik rá.

Az EU-n belüli vevői – szállítói ügyletekről számot kell adni külön összesítő bevallásban, és statisztikai kötelezettség (INTRASTAT) is van.

A külföldön megfizetett forgalmi adó a magyar számvitel szerint a szolgáltatás bekerülési értékének részét képezi. Az uniós adóhatóságok együttműködnek, a hazai adóalanyok jogosultak megfelelő NAV nyomtatvány beadásával ezt visszakérni, a társország adóhatóságától, hiszen ha ott bejegyzett cég lennének, élhetnének a levonási jogukkal. Ez az utólag részben vagy egészben visszatérített összeg a beérkezés évében egyéb bevételként elszámolható.

 

 

 

 

Keresztfinanszírozás és jövőkép

Ezzel a címmel jelent meg új cikkem a Könyvhét folyóirat 2013. év áprilisi számában:

A nyomtatott sajtóban érdekelt szakmai egyesületek 2013 február 28-n közös konferenciát tartottak, részlet a cikkből:

Az említett „Egy hajóban evezünk” konferencia előadói által felvázolt gazdasági helyzetkép nem kedvező.

A válság és a keresletcsökkenés hatására, a papírgyárak és kereskedők forgalma csökkent, amire az iparág résztvevői erőteljes kapacitás-kivonással, tőkeerőt növelő akvizíciókkal válaszoltak. Mindez előrevetíti – a bizonytalanul magas forint árfolyamok mellett – a papírárak emelkedését. A válság előtti években létrehozott nyomdai kapacitás többlet, a diktált minimálbéremelések, a rossz termékdíj szabályozás a műveleti költségek emelkedését okozzák csökkenő kibocsátás mellett. Ugyanakkor az egységesen fellépő kiadói csoportok áralkui megpróbálják a nyomdaárak emelését korlátozni. A hagyományos könyvkereskedelemben magas logisztikai költségek, túlméretezett üzletek árfolyamfüggő fenntartási költségei miatt, 11 veszteséges hónapot 1 nyereséges követ. A lapárusító standokon keresztüli könyvárusítás a kezdeti felfutás után 2011 évtől csökkenő forgalmú. Nem vigasz a lapeladási példányszámok és forgalom csökkenése.  A könyvszakma forgalma 2011 után várhatóan 2012-ben is csökkenni, jobb esetben stagnálni fog.  A könyvkiadókat a fizetőképes vásárlóerő csökkenésén kívül a terjesztőik bizonytalan, romló fizetési gyakorlata is sújtja, amiben sajnos élen jár saját állami kultúrfinanszírozásunk (lásd Márai programok). A kiadók jelentős összegekkel tartoznak a nyomdáknak.

Feltehetjük a kérdést, ilyen környezetben vajon honnan teremthet egy független kiadó az általa értékesnek vélt könyvei kiadásához megfelelő forrásokat, melyek azok a kapcsolódó tevékenységek amelyek a keresztfinanszírozásba donátorként bevonhatók? “

A válaszokat megtudhatják a Könyvhét áprilisi számából.

A hazai könyvpiac adatai 2012

Ismertté váltak a KSH és MKKE 2012 évet összegző adatai:

  • kiadott könyvek száma: 12.080, a 2011-s évi adat 97%-a;
  • megjelenési példányszám: 31.242 ezer, 91%;
  • átlagpéldányszám egy címből: 2.586 (2011: 2.750);
  • Könyvforgalom: 58.027.214.000 Ft, 97,5% .
  • A 2011. évi infláció 5,7% volt.

Részletes, frissített több éves adatsorok ábrákban:

A könyvforgalom egészére,                                   az egyes ágazatokra.

 

A lényeg nem változott – szerzői jogdíj közterhei 2013-ban

Jellemzően a Felhasználási Szerződés megkötésével válik jogosulttá a magánszemély szerző a jogdíjra, amely lehet egyszeri összeg, vagy műve értékesítéséből a megjelentető kiadóhoz befolyó összegekből rendszeres részesedés, royalty. Az alkotási folyamat munkavégzés, a felhasználói szerződés teljesítése személyes közreműködéssel is járhat, ugyanakkor minden esetben sor kerül a műhöz kapcsolódó szerzői jogok átruházására, hiszen e szerződéstípusnak ez a lényege. A munkavégzési eset az új alkotások létrehozására vonatkozik. A kész művek esetén már csak vagyoni jog átadás képzelhető el (pl. újrakiadásnál). Sőt ez a helyzet a jogörökösöknél is.

Egy  1988-as alkotmánybírósági határozat kimondja, hogy:

  • a személyes munkavégzéssel járó alkotás megalapozza a társadalombiztosítási jogviszonyt, a szerző biztosítottá válik, míg a vagyoni jog átadásért járó díj (díjrész) nem képez járulékalapot.
  • a szerződés megkötésekor a szerződő felek tudják a legjobban, hogy szükséges-e, és milyen mértékű a munkavégzés aránya a teljes díjban.

Ez alapján két konkrét tartalmú Felhasználási szerződés minta képzelhető el:

  1. Csak és tisztán vagyoni jog átadásra kerül sor (örökösöktől, vagy szerzőnél  kész művek jogának átadása),
  2. Vegyes tartalmú, munkavégzéssel járó és vagyoni jog átadást tartalmazó szerződés (jellemzően új alkotás létrehozatala).

A fizetési mód – egyszeri fixösszegű, vagy értékesítési időszakonként ismétlődő royaltyk fizetése, vagy ezek vegyesen – tovább differenciálják  az alkalmazásra kerülő Felhasználási szerződéseket. Ismernie kell a konkrét szerződést a jogdíjak számfejtését végző alkalmazottnak, külső vállalkozónak, mert más-és más közterhek, ill. adózás tartozik az egyes szerződéses formákhoz.

A. Személyi jövedelemadó és díjból levonandó járulékok:

A csak vagyoni jogátadás (átruházás) díja a magánszemélynél egyéb összevonandó jövedelem, melyből a jog megszerzés költsége vonható csak le.  Szerzői jogoknál ez utóbbi nem számszerűsíthető. Így a 16%-s adó alapja a teljes jogdíjbevétel. További levonás (járulékok) ez esetben nincs. Jogörökösöknél, és egyszer már hasznosított kész szellemi alkotások jogainak másodszori, további átruházásakor a szerzőknél kizárólag ez az eset lehetséges.

A munkavégzéssel járó szerződések teljes díja  a szerzőnél önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül.  A szerzői jogdíj, mint bevétel csökkenthető a tételesen elszámolt költségekkel, vagy a 10%-s költségátalánnyal. A 16%-s jövedelemadó alapja így a jogdíj maximum 90%-a lehet, ezért a számfejtéshez a szerző Nyilatkozata szükséges.

A szerzői jogdíj munkavégzési részéből származó jövedelemadó alapja egyben járulékalap is. Azonban mentes a járulékok alól a minimálbér 30%-t el nem érő összeg, amit a munkavégzés napjaira kell arányosítani. A 980 Ft/munkavégzési napot meghaladó járulékalap után 10% nyugdíjjárulékot, 7% egészségbiztosítási járulékot, 1,5% munkaerő-piaci járulékot kell a kifizetőnek számítania, és a jogdíjból levonnia. Tekintettel arra, hogy a jogdíj két részre bontását (munkavégzési és vagyoni jog átadási rész), valamint a munkavégzés időtartamát a szerződő felek szabadon határozhatják meg, könnyű kikerülni a járulékokat. Valószínű, hogy a szerzők többsége nem ezen a réven kiván biztosítási ellátásokat szerezni, a lemondás nem fájdalmas. Néhány józan észből adódó szempontot  érdemes figyelembe venni, a 980 Ft/nap alatti díjakra törekvésnél. Például, hogy a szerződés kelte, és a teljesítés elfogadása közötti időszak nagysága határt szab a munkavégzési napok számának. Vagy, hogy a mű megjelentetése után fizetett, értékesítéstől függő második, harmadik royalty részlethez már nem kapcsolódhat munkavégzés elfogadható magyarázattal.

B. A kiadó, a kifizető általi közterhek amelyek a bruttó jogdíjhoz hozzászámítandók:

  • 27%-s egészségügyi hozzájárulás a vagyoni érték átadása után,
  • 27%-s szociális hozzájárulási adó és 1,5% szakképzési hozzájárulás a személyes munkavégzés járulékalapja után.

Költségterhelés, kalkulációs és kalkulációs szempontból tehát a kifizető teljes költsége a szerzői jogdíj 1,27  -1,285 szorosa.

KATA aknák


A szolgáltatások területén gyakori  a főállás melletti jövedelemszerzés egyéni vállalkozóként, Bt-n keresztül főleg olyan területeken, ahol a feladat megoldása alkotó jellegű szellemi képességeket, vezetői szervezői stb. készségeket is igényel. Sokszor ugyanazon foglalkoztatónak történik az önálló teljesítmény számlázása, amelynél a vállalkozó munkaviszonya is fennáll. Az ilyen “keresetkiegészítés” gyakori a kiadói szakmánkban is. 

Az EKHO és EVA adókhoz képest – amely jellemző volt e-kiegészítő jövedelemszerzés bérnél kedvezőbb kifizetéseire – vitathatatlanul előnyösebb a kisadózók tételes adózásának választása, amelynek mindössze havi 25.000 Ft havi fix adóterhe van (36 órás főállás mellett), függetlenül a bevétel nagyságától.

Azonban a 2012. évi CXLVII. törvény a kisadózó vállalkozások tételes adózásáról és a kisvállalati adóról a bérjövedelmek védelmében tartalmaz néhány olyan előírást, amelyet  a KATÁ-t választónak és a számláját elfogadó kifizetőnek érdemes figyelembe venni.

1. Nyilatkozat a bevételről

11. § (1) A kisadózó vállalkozás az adóévet követő év február 25-ig az állami adóhatóság által rendszeresített, papír alapon vagy elektronikus úton benyújtott nyomtatványon nyilatkozatot tesz az adóévben adóalanyként megszerzett bevételéről.

(5) A kisadózó vállalkozás az (1)-(3) bekezdés szerinti nyilatkozatban vagy bevallásban adatot szolgáltat bármely más adóalany (ide nem értve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyt) nevéről és címéről, az adóalanytól a naptári évben megszerzett bevétel összegéről, ha a kisadózó vállalkozás bevételéből az adóalanytól megszerzett számla szerinti része a naptári évben az 1 millió forintot meghaladja.

2. A kifizető adatszolgáltatási kötelezettsége

13. § Az Art. szerinti adózó (ide nem értve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyt és a kisadózók tételes adójának alanyát) a tárgyévet követő év január hónapra vonatkozó, az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallásában adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére a kisadózó vállalkozás nevéről, címéről, adószámáról, a kisadózó vállalkozás részére a naptári évben juttatott összegről, továbbá termékértékesítés esetén erről a tényről, szolgáltatásnyújtás esetén a szolgáltatás, szolgáltatások TESZOR számáról, ha annak a költségnek, ráfordításnak, kiadásnak az együttes összege, amely a kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá tartozó vállalkozás részére juttatott ellenérték következtében felmerül, a naptári évben meghaladta az 1 millió forintot.

Ha jól meggondoljuk, az adóellenőr hivatali irodájában kézhez kapja a párosítást a kisadózó és foglalkoztatója részéről, rögtön indíthatja is a vizsgálatot a  munkaviszony kikerülése adó, illetve járulékcsökkentés gyanúja miatt. Hogy ne is  gondolkozzon, itt egy további részlet a törvényből.

3. Munkaviszonytól való elhatárolás

14. § (1) A kisadózó vállalkozással kötött szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint, a rendeltetésszerű joggyakorlás feltételére figyelemmel kell minősíteni. Ha a kisadózó vállalkozással kötött szerződés, ügylet tartalma szerint a kisadózó és harmadik személy közötti munkaviszonyt leplez, akkor az adózási és egyéb jogkövetkezményeket e törvénytől eltérően a munkaviszonyra irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani.

(2) Az adóhatóság ellenőrzési eljárás keretében – a (3) bekezdés figyelembevételével az ellenkező bizonyításáig – vélelmezi, hogy a kisadózó és a kisadózó vállalkozással összefüggésben a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles adózó között munkaviszony jött létre.

(3) A (2) bekezdésben foglalt vélelmet akkor kell megdőltnek tekinteni, ha az alábbi körülmények közül egynél több megvalósul:

a) a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette;

b) a kisadózó a naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személytől szerezte;

c) a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személy nem adhatott utasítást a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan;

d) a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll;

e) a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személy bocsátotta a kisadózó rendelkezésére;

f) a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg.

(4) A 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személyt és az azzal kapcsolt vállalkozási viszonyban álló személyeket e § alkalmazásában egy személynek kell tekinteni.

 Zseniális! A második bekezdés megfordítja a bizonyítási tehert, az utolsó pedig az anya – leány játékoknak vet véget. Nézzük tehát, mi kell az aknák elkerüléséhez, ha a vállalkozó ugyanannak a cégnek számláz, mint ahol munkaviszonya is van.

  • Legalább három cégnek számlázzon a kisadózó (pl. 49%, 49%, 2%), ezek ne legyenek kapcsoltak, vagy ne lépje túl az egymillió forintos jelentési határt.
  • Legyen rendes szerződés, teljesítésigazolás, és dokumentált teljesítmény, amelyekből kitűnik, hogy a kisadózó önállóan – irányítás mentesen, munkaidőn kívüli időben, a saját székhelyén, saját eszközeivel végezte el a feladatot. Szolgáltatásoknál ennek bizonyítása nem is olyan egyszerű.

 

ÁFA bonyolítás 2013

Azon kis és középvállalkozások (lásd a besorolásról) amelyeknek árbevétele két éven keresztül 125 millió forint alatt marad, választhatják a pénzforgalmi szemléletű adóbevallást. Akkor kell  a számlákban előzetesen felszámított, levonható és fizetendő adót bevallásba állítani, amikor annak pénzügyi rendezése megtörtént. Ez nagyon jó hír a fizetési késedelem miatt sorbanálló vállalkozásoknak, hiszen, amíg vevőiktől befolyó pénzek hiányában nem tudnak szállítóiknak fizetni, addig az Áfát sem kell rendezniük. Persze nem is igényelhetnek vissza. A számlákon viszont fel kell tüntetni a pénzforgalmi adózás jelzését. A normál Áfás adózó cégekre is teljes ez a rendszer,  ha pénzforgalmi Áfás számlát kapnak, az azon szereplő  Áfa levonását csak a kifizetés időszakában tehetik meg.  A pénzügyi nyilvántartó (számlázó, könyvelő) programok Áfa része tovább bonyolódik,erre  kaptak két hónapot a programozók.

A könyvkiadásban szereplő bizományi elszámolás számlái (ismerten  az ÁFA törvény 58.§-a miatt a teljesítési dátum a számla fizetési esedékességével  egyenlő) mellett érvényesülhet a pénzforgalmi kezelés is. A bevallásba állítás a kisebb kiadóknál, és a nekik fizető terjesztő cégeknél a pénzügyi rendezést fogja követni. Ez a bonyolítás csak a pontos fizetéssel kerülhető ki.

Az eddig elfogadott törvényjavaslat tartalmazza azt is, hogy a legalább kétmillió forint általános forgalmi adót tartalmazó számlákról külön részletes adatokat kell beküldeni. Ezzel a bonyolultság tekintetében sikerül felzárkózni a 08-s havi adó és járulékbevallásokhoz.

Ami a legjobban zavar az az adózás végleges elválása a kettős könyvelés alapelveitől. A számviteli teljesítés ugyanis nem változik, az a valódi gazdasági esemény megtörténtéhez igazodik, egyezően a polgári jogi háttérrel.

Messze kerültünk a söralátéttől…

TOP 10 kiadó

A hazai könyvkiadók 2011.  évi mérlegadatai alapján  az első 10 kiadó a következő (a vizsgálatban 25, egyenként 100 millió forint nettó árbevételt meghaladó  céget kérdeztem le) :

Sorrend a 2011. évi nettó árbevétel szerint (ezer forintban):

 

 

Az élen a helyzet változatlan, bár meg kell jegyezni, hogy az Akadémiai Kiadó jelentős folyóirat kiadása és exportja, az Egmont Hungary vegyes tevékenysége torzítja az összehasonlítást. A Kossuth Kiadó kizárólagos értékesítője a Noran Libro és  Ventus Libro Kiadóknak. A tiszta ill. vegyes kiadói profil miatti eltéréseket  itt is figyelembe kell venni. Erről többet olvashatnak az előző bejegyzésben.

Sorrend az adózott eredmény szerint:



A hazai könyvkiadásra jellemző (bizományi rendszer, kevés terjesztő cég) mutató az átlagkészlet megtérülése a nettó árbevételben. Ez a fordulat/év mutató a könyvkiadók eszközállományát meghatározó készletek értékesítését jelző mutatószám. A 2011 évi sorrend:

1. Gabo Kft.                                              10,85
2. Ulpius-Ház Kft.                                      5,78
3. Egmont Hungary Kft.                           5,38
4. Animus Kft.                                            5,33
5. HVG ORAC Kft.                                     4,25
6. Akadémia Kiadó Zrt.                             4,20
7. Libri Könyvkiadó Kft.                            3,38
8. Agave Kft.                                               2,70
9. Édesvíz Kft.                                            2,68
10. Scolar Kiadó Kft.                                  2,27