A behajtási költségátalányról utoljára

A behajtási költségátalányról szóló 2016. évi IX. törvény végre kielégítő rendezését adta ennek a témának (ld. korábbi bejegyzésemet). Egyrészt a hatókör csak a kereskedelmi ügyletekre vonatkozik. Megfordul a kötelezettség keletkezésének iránya, a 40 Euróra a fizetési késedelmet elszenvedő jogosult (az árú szállítója, az eladó) tarthat igényt, és ezt fizetési felszólítással kell jeleznie, a késedelem bekövetkeztétől számított egy éven belül. Ezt a határidőt a korábbi késedelmes ügyletekre is lehet alkalmazni, de  csak a törvény hatálybelépésétől 2016. március 24-től. Az érvényesített költségátalány a kártérítést helyettesíti, abba beszámít, emellett a késedelmi kamat is érvényesíthető. A jogosult igénybejelentése esetén a kötelezett a 40 Eurót egyéb ráfordításként könyveli.

Tehát nem kellett sem a számviteli törvényt, sem az új PTK-t módosítani, az utóbbiban elkövetett hiba miatt, helyette új törvényt alkottak. Most lehet vitatkozni annak értelmén, hogy minden egyes számla késedelmes kifizetése – összegétől függetlenül – maga után vonhat minimum 12.000 forint kártérítést, de végül is nem muszáj vásárolni…..

 

Könyvkiadók iparűzési adó problémája

Az utóbbi időben megsokasodtak a kiadókat érintő helyi iparűzési adó ellenőrzések, amelyek az esetek többségében jelentős adóhiányt tárnak fel a nyomdaszámlák helytelen könyvelése, illetve az adóbevallásban adóalap csökkentéseként való alkalmazása miatt. Tényként tekinthetjük azt, hogy:

  • a nyomdaszámlák termékértékesítésről szólnak, így a kiadók terméket szereznek be;
  • a kereskedőknek, lakosságnak értékesíthető könyv a kiadó készterméke.

Az adóhatóság egy régi állásfoglalásra hivatkozva, azt közli, hogy a nyomdaszámlákat a kiadóknak  szolgáltatásként kellene könyvelniük, így iparűzési adóalap csökkentési lehetőség itt nincs. A szakma ebbéli gyakorlata nem egységes, több cég anyagköltségnek tekinti a teljes nyomdaszámlát, mások ELÁBÉ-kénti levonással próbálkoznak. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése a kiadóknak kedvező, egységes gyakorlat érdekében lobbizik. Érvrendszerüket, amellyel én is egyetértek idemásolom:

  1. Az önkormányzati adóhatóságok álláspontjának alapja egy 2004. június 21.-i PM állásfoglalás. Ennek érvelését ismétlik meg a vizsgálati jegyzőkönyvek, sőt a Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.291/2008/6. számú eseti döntése. Egy állásfoglalás nem lehet törvény. A számviteli törvény előtt Kormány ill. PM rendeletek + állásfoglalások útján szabályoztak. Épp ennek a gyakorlatnak megszüntetése hozta számviteli törvényt.

  1. A könyvkiadók hagyományosan anyagköltségnek könyvelték a nyomdai teljesítések értékét. A jelenlegi számviteli törvény keretjellegű, nem tartalmaz konkrét könyvelési előírást esetünkre. Nem definiálja a termék és szolgáltatás fogalmát.

  1. Nem lehet kettősség, valami vagy termék, vagy szolgáltatás, és annak megfelelően könyvelendő, ill. ÁFA adóbevallásban kezelendő. Az önkormányzati adóhatóság nem jogosult könyvelési előírást adni, a számviteli törvényben konkrét rendelkezés helyett. A helyi adó törvény hivatkozása a számviteli törvény fogalmainak használatára, csak általános definíciókat jelent, nincs esetünkre meghatározás egyik törvényben sem.

  1. A kiadók e-gazdasági esemény könyvelését a hiteles bizonylat (nyomdaszámla) alapján Számviteli politikájukban szabályozzák és alkalmazzák. Ebben a vonatkozásban nyomda számlájának tartalmi valódisága szükséges, ha eltérés van a tartalmi értelmezésben, a számla nem lenne alkalmas a számviteli tv. szerinti gazdasági eseményt leíró bizonylat szerepére, sérülnek a számviteli elvek.

  1. Statisztikai meghatározottság: nem fér kétség a nyomdai termék fizikai jellegéhez, átadásához külön tranzakció szükséges, tulajdonjog, rendelkezési jog ezzel száll át a kiadóra. Az már szakmai sajátosság, hogy a kereskedők és fogyasztók számára értékesítésre kerülő könyv a kiadó készterméke.

  1. Mind az Áfa törvény mind a számviteli törvény mögött a PTK. szabályai állnak. Több APEH állásfoglalás elismeri, hogy a nyomda termékértékesítést végez, ezért használhatja a VTSZ 49-01, számot és a kedvezményes Áfa kulcsot. Ebből nem az következik, hogy a dolgok számviteli és Áfa kezelése eltérhet egymástól, hanem az, hogy számviteli értelemben, értékben (forintban könyvelve) a nyomdaköltség a kiadó késztermékének anyagköltségévé válik. Egyszerűen nem igaz, hogy számvitelileg a kiadó késztermékének a szerzői jogok értéke képezi a legjelentősebb részét.
  1. Amikor a magyar kiadó nemzetközi együttműködés keretében (coedition), a külföldi társkiadónak fizeti ki a magyar nyelvű változat darabárral meghatározott számláját, és a termék harmadik országból érkezik, azt vámeljárás alá vonják. Vámeljárás alá tartozik a Kínában nyomtatott könyv is. Szolgáltatást nem vámolnak.

  1. A könyv gazdasági ciklusa a vevőnél fejeződik be. A kiadó a nyomda és a kereskedő közötti gazdasági szereplő. A nyomda levonhatja a papír- és egyéb anyagok beszerzési költségeit, a kereskedő az ELÁBÉ-t az iparűzési adónál. A kiadó, mint az előállítás és értékesítés fő szervezője, aki bizományi rendszerben még „meghitelezi az értékesítést is”  a bevétele után fizetné meg az iparűzési adót, ha ez így marad.

  1. A visszaigazolt külföldi gyakorlat szerint (német,holland, brit, portugál ) szerint a nyomdaköltség sehol sem szolgáltatás, hanem anyagjellegű költség, vagy ELÁBÉ.

  1. A Magyar Nyomda és Papíripari Szövetség védjegyében nem szolgáltatásnak, hanem terméknek nevezik a könyvet.

  1. Egy szolgáltatást nem lehet tárolni, szállítani és nem keletkezik belőle készlet. Hogyan lesz akkor belőle a kiadónál teljes értékű könyv késztermék, hiszen a jogdíjak és egyéb kiadói ráfordítások, amik még az előállítási önköltségben figyelembe vehetők, mind személyi jellegű ráfordításként, vagy igénybevett szolgáltatásként könyvelendők??

  1. A nyomdák által az OSZK-nak átadott kötelespéldányok is szolgáltatások??

Fizetési késedelem következményei …….

Az értelmetlen előírásokat a gyakorlatban nem hajtjuk végre. Ez történt a késedelmi kamattal és 40 Eurós behajtási költségátalánnyal. A késve fizetés jellemző a vállalkozások többségére, így a könyvszakmára is, a tőkehiányos állapottal összekapcsolva körbetartozások ill. lánctartozások alakulnak ki. A könyvterjesztő, könyvkereskedő, bizományos az eladott áruk után – tisztelet a kivételnek- késve fizet a kiadónak, a kiadó késve fizet a nyomdának, szerzőnek. A lánc végén a kultúra napszámosai állnak, a bérüket, a járó jogdíjakat, megcsonkítva, jelentősen késve kapják meg.

A polgári törvénykönyv (Ptk 6: 155§) bevezette a pénztartozás fizetésére kötelezettnél (szerződéses felek közül a vevőnél) törvény erején nyugvó késedelmi kamat és  a behajtási költségátalány kötelező alkalmazását. A számviteli törvény 2015. évi változása előírta, hogy a szállítóval szembeni kötelezettségként minden esetben a vevőnél automatikusan könyvelni kell ezeket az összegeket, ha akár csak egy napot késik a fizetéssel. (Partnerenként és számlánként!).  Mi is ezzel a probléma?

  • Lehet, hogy a jogosult (akinek tartoznak) nem tart igényt sem a kamatra, sem az átalányra, az üzleti kapcsolat fenntartása érdekében (lásd Pécsi Direkt, Könyvbazár tartozások).
  • A 40 euró pedig abszolút összeg, így egy 5.000 Ft-s számla késve fizetése 12.000 Ft költségtöbbletet okoz, és mint kötelezettség 6 évig nem írható le.
  • A törvényi előírások végre nem hajtása esetleges adóellenőrzésnél mulasztási bírsággal járhat, a könyvvizsgáló pedig megkérdőjelezheti a beszámolót, sok ilyen kimaradt tétel  esetén.
  • A szabályos könyvelés óriási adminisztrációs többletet okoz a vállalkozásoknak. Ez botrányos!

Az Uniós szabályozás pont a fordítottja ennek a helyzetnek, csak a hitelező külön kérésére követelheti, kártérítésként vevőtől ezt az összeget. Nincs kötelezetti automatizmus! Tiltakoztak a szakmai szervezetek, és ennek eredményeképpen a Ptk-t értelmező jogszabályba 2015 júniustól bekerült egy olyan kitétel, hogy ha a fizetésre kötelezett a késedelem alól ki tudja magát menteni, akkor nem terheli automatikusan  a behajtási költségátalány. Kérdezném a jogalkotókat, amennyiben a számla esedékessége utáni fizetés tény – milyen kimentés képzelhető el? Márpedig a hazai vállalkozások között a fizetési késedelem általános jelenség.

Ez a helyzet most, jól jellemzi a jogalkotásunk minőségét. Várunk a számviteli törvény megfelelő módosítására, és örülünk ha egy két hónap késéssel a bevételek be is folynak.