A Matyi Birodalom összeomlása vagy válsága kapcsán nyilvánosságra került – kiadóknak írt, Matyi Dezső által szignált – Könyvbazár Kft. levélből világossá vált, hogy a november, decemberi értékesítés után járó bevételek, és a lejárt követelések nem lesznek kifizetve. A 2016. évi mérlegbeszámoló készítésekor a számviteli törvény kötelezi a vállalkozásokat a vevői követelések értékelésére. Mindig probléma szokott lenni, és nem a könyvelő dolga eldönteni, hogy a tartósan lejárt, vagy jelentős követeléssel kapcsolatban:
- éljünk-e az értékvesztés képzési lehetőséggel,
- elszámoljuk -e hitelezési veszteségként, vagy behajthatatlan követelésként kivezessük
Az alapvető különbség, bár mindhárom lehetőség az eredményt csökkenti, az hogy:
- üzleti érdekből saját döntés alapján történő végleges leírás szabad, de társasági adóvonzata lehet (csak a kapcsolt vállalkozások között),
- a behajthatatlanná minősítéshez külső bizonyíték kell, (végrehajtási eljárás, csődbiztos, felszámolóbiztos nyilatkozata a fedezetnélküliségről stb. )
- az értékvesztés saját becslés alapján képezhető, és visszaírható, adóalap növelő és csökkentő tételekkel érinti meg a társasági adóbevallást.
Ebben a helyzetben azt javasolom a kiadóknak, hogy a Könyvbazárral szembeni követelésükre képezzenek akár 100%-s értékvesztést. Ez ugyan a 2016. évi eredményt rontja, de mentesíti a 2017. és azt követő éveket a valószínűleg bekövetkező behajthatatlanság miatti leírás eredményhatásától. Pontosan ez az óvatosság számviteli alapelvének értelme, a ma látható jövőbeni veszteséget a mostani eredmény terhére számoljuk el. (Ha mégis fizetésre kerülne sor, akkor az plusz jövőbeni eredményt jelent!)
Ide másolom a számviteli törvény vonatkozó passzusát:
14§. (8) Nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha az árbevétel, a bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan. A tárgyévi eredmény meghatározása során az értékvesztés elszámolásával, a céltartalék képzésével kell figyelembe venni az előrelátható kockázatot és feltételezhető veszteséget akkor is, ha az az üzleti év mérlegének fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között vált ismertté. Az értékcsökkenéseket, az értékvesztéseket és a céltartalékokat el kell számolni, függetlenül attól, hogy az üzleti év eredménye nyereség vagy veszteség (az óvatosság elve).
Az értékvesztéssel a számviteli törvény 55§-a foglalkozik, a behajthatatlan követeléseket a törvény 3§ (10) pontja definiálja.