Készletek kezelése

1. A KÉSZLETEK ÉRTÉKVESZTÉSE

Több könyvkiadónál találkoztam azzal a gyakorlattal, hogy a megálló, nem fogyó könyveiket szeretnék leértékelni az előállítási költség alá. A mérlegkészítéskor alkalmazott  előző évi leértékelés visszaírása, és új leértékelés technikája azonban nem megengedett. A könyveknek nincs értékcsökkenése, az értékvesztés intézménye egy kicsit másról szól.

A számviteli törvény az óvatos értékelés alapelvéből kiindulva a készletek mérlegértékének meghatározásánál kötelezővé teszi az értékvesztés intézményének alkalmazását két esetben:

  • amikor a készletelem mérlegkészítéskor ismert, várható eladási ára (tényleges piaci értéke) jelentősen és tartósan alacsonyabb mint a bekerülési, előállítási értéke,
  • rongálódás, csökkent értékűség szabványtól eltérés miatt.

Az értékvesztési különbözettel az egyéb ráfordításokon keresztül az eredmény csökkenthető, amit a társasági adó törvény nem fogad el, végül is visszakorrigálja az eredményt az értékvesztés előtti állapotra.  Az értékvesztést dokumentálni kell, és a kiegészítő mellékletben be kell mutatni képzési rendszerét, eredményre gyakorolt hatását.

Nézzük mit jelent ez egy könyvkiadó könyveire alkalmazva. A könyvek egyedi termékek, könyvkiadó késztermékei, amelyeknél címenként szükséges leltárral alátámasztott utókalkulációval meghatározni az előállítási költséget, egy példányra vetítve a közvetlen önköltséget.

Mit jelent a piaci ár, várható eladási ár? A kereskedelmi forgalomban lévő, általában könyvesboltokban kapható könyveknél a kiadó a könyv fogyasztói ára átlagos árréssel csökkentett részét kapja meg bevételként, az árrés a kereskedőknél, viszonteladóknál marad. És természetesen mindent Áfa nélkül nézünk. A régi, forgalomból kivont, a kiadó raktárában könyveknél legalább egy fix vételi ajánlat, vagy végső értékesítési árrés léte szükséges, egy padló árszint dokumentálásához. Ráadásul az így számított áraknak tartósnak(éven túl fennállóknak), és az önköltséghez viszonyítva jelentősen alacsonyabbnak  kell lenniük.

Az értékvesztés visszaírása, ellentétben az elterjedt gyakorlattal, csak abban az esetben könyvelhető, ha megváltozik a piaci ár, jelentősen megnő.

Az értékvesztés második esete nem alkalmazható a könyvekre, a hiányos, sérült könyvek selejtezendők, nem eladhatók.

Összefoglalva, az alábbiak miatt nem javasolom az értékvesztés alkalmazását a könyvkészletre:

  • A tartósan és jelentősen alacsonyabb ár könyvenkénti dokumentálása nehézségekbe ütközik a könyvek egyedi termék jellege, az árréses értékesítés elterjedése miatt.
  • A selejtezés, eladás miatti értékvesztés megszüntetés, ez nem visszaírás, plusz nyilvántartásokat és többletmunkát okoz.
  • Mivel egy  régi könyv ára nem emelkedik, árrése nő, visszaírás gyakorlatilag nem lehetséges.

Részlet a számviteli törvényből:

56. § (1) Ha a vásárolt készlet (anyag, áru) bekerülési (beszerzési), illetve könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert tényleges piaci értéke, akkor azt a mérlegben a tényleges piaci értéken, ha pedig a saját termelésű készlet (befejezetlen termelés, félkész és késztermék, állat) bekerülési (előállítási), illetve könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert és várható eladási ára, akkor azt a mérlegben a még várhatóan felmerülő költségekkel csökkentett, várható támogatásokkal növelt eladási áron számított értéken kell kimutatni, a készlet értékét a különbözetnek értékvesztéskénti elszámolásával kell csökkenteni.

(2) A vásárolt készlet bekerülési (beszerzési), illetve könyv szerinti értékét, illetve a saját termelésű készlet bekerülési (előállítási) értékét – az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően – csökkentetten kell a mérlegben szerepeltetni, ha a készlet a vonatkozó előírásoknak (szabvány, szállítási feltétel, szakmai előírás stb.), illetve eredeti rendeltetésének nem felel meg, ha megrongálódott, ha felhasználása, értékesítése kétségessé vált, ha feleslegessé vált. A készlet értékének csökkentését – a különbözetnek értékvesztéskénti elszámolásával – ez esetben addig a mértékig kell elvégezni, hogy a készlet a használhatóságnak (az értékesíthetőségnek) megfelelő, mérlegkészítéskor, illetve a minősítés elvégzésekor érvényes (ismert) piaci értéken (legalább haszonanyagáron, illetve hulladékértéken) szerepeljen a mérlegben.

(3) Az (1)-(2) bekezdés szerinti értékvesztés összege a – fajlagosan kis értékű – készleteknél a vállalkozó által kialakított készletcsoportok könyv szerinti értékének arányában is meghatározható.

(4) Amennyiben a készlet piaci értéke jelentősen és tartósan meghaladja könyv szerinti értékét, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell. Az értékvesztés visszaírásával a készlet könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a 62. § (2)-(3) bekezdése szerinti bekerülési értéket.

 

2. A KÖNYVKÉSZLET LELTÁROZÁSA

A hazai könyvkiadók bizományi rendszer keretében értékesítik könyveiket, leszámítva a saját mintabolti, ill. web-áruházi értékesítéseiket. Az eljárás lényege a saját előállítású könyvkészletek fizikai átadása, beszállítása a kereskedők raktárába, ismétlődő havi, negyedéves elszámolási kötelezettséggel, amit fogyásjelentésnek hívunk, és ami a kiadók számlázott árbevételének az alapját képezi.

A könyvkiadókat e módszer sok problémája sújtotta, és sújtja, állandó veszteségeket okozva. Túl a differenciálatlan árrésen, és az amúgy is utólagos számlázás melletti  késve fizetések gondjain, a kiadói készletnyilvántartások problémái is felvetődnek.

Azon nem lehet vita, hogy eladásig (a fogyásjelentésben szereplő értékesítésig) a könyv  a kiadó tulajdona, egyedileg (címenként) kell,  az eszközvagyon részeként kimutatni, és csak kivételes esetekben fordulhat elő, hogy egy hazai kiadó mérlegében nem szerepel készlet. (Például: ha  a megjelenő könyveket megvásárolja a cégcsoportba tartozó kereskedő cég.)

A számviteli törvény szabályozása szerint a kiadóknak, ugyanúgy mint  más gazdálkodó cégeknek is:

  • A számviteli politika keretében el kell készíteniük az eszközök és források leltárkészítési és leltározási szabályzatát, ezért felelős az ügyvezető (2000. évi C. törvény a számvitelről, röviden Sztv. 14§. (5), (12) ).
  • Az eszközöket és a kötelezettségeket leltározással (mennyiségi felvétellel, egyeztetéssel ellenőrizni és egyedenként értékelni kell (Sztv. 46§. (3) ).
  • A mérlegtételeket az Sztv. 69.§-a szerint leltárral kell alátámasztani, amely történhet mennyiségi felvétellel és egyeztetéssel. Az idegen helyen tárolt készletekre az egyeztetés előírásának végrehajtása kötelező. Saját előállítású készleteknél, mint a kiadónál a könyv, a mérleg fordulónapjára vonatkozóan kell az egyeztetést  elvégezni, mennyiségben és értékben dokumentálni szükséges, a mérlegzárási időszakban.

Mindebből az következik, hogy a bizományba adás nem mentesíti a kiadókat saját készletük valódi mennyiségi és értékbeni megállapításától. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a bizományos elszámoltatása a kiadó feladata, hiszen ő szerződött vele, és a bizományos kimenekülése az egyeztetés alól, bármilyen indokkal, nem jelent hivatkozási alapot a fentiekben ismertetett szabályozás be nem tartására a kiadó részéről.

Az egyeztetésnek felelősen akkor tud egy kiadó eleget tenni, ha olyan részletes készletnyilvántartást vezet, amely legalább mennyiségben és bizományosonként tartalmazza a bizományba adott, onnan visszavett, továbbá bizományos által fogyásként jelentett mennyiségeket. A viták elkerülése végett célszerű a raktárjegyes és szállítóleveles dokumentálása a készletmozgásoknak.

Tehát nem menti fel a könyvkiadókat leltározási feladatuk alól:

  • hogy a bizományos az albizományosaival nem tud elszámolni (ld. Rainbow – Könyvbazár)
  • hogy a boltokban új üzemeltető mellett folytatódik az értékesítés, kiadó által elfogadott átadás-átvételi jegyzőkönyvek nélkül.

Az a szabályozás, hogy a termék bizományba adója felel a valóságban fellelhető készletért, nem egyedi. Az Áfa tv. vevői készletre vonatkozó szabályai (182 §.)  a készletet külföldre átadó hazai vállalkozásra írnak elő tételes mennyiségi nyilvántartási kötelezettséget. Itt is megerősítve, hogy a leltározásra a számviteli törvény előírásait kell alkalmazni.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.