A csőd elkerülése a könyvkiadóknál – 2. rész a romlás jelei

A gazdálkodás egyensúlyának felborulását sok tényező okozhatja, vannak külső és belső kiadón belüli okai ennek. Ebből emelek ki néhány jellemző tényezőt. Minél előbb ismeri fel a kiadó ezeket a jeleket, annál könnyebben tudja a működési egyensúlyát helyreállítani.

A készletnövekedés tartóssá válik, és nem követi az árbevétel megfelelő arányú növekedése. Ezt több mutatóval is lehet elemezni, többek közt:

  • a megtérülési és forgási mutatók romlanak (árbevétel/átlagkészlet, értékesítés közvetlen költsége/átlagkészlet),
  • a kiadó raktárában növekvő- és a bizományosoknál lévő készletek csökkenő aránya a teljes kiadói készleteken belül,
  • korosított készletlista értékelése, az immobil (már partnerektől teljesen visszáruzott) készletek növekvő aránya, selejtezések hiánya,
  • az egyes könyvek értékesíthetőségét kalkulációkkal lehet tervezni, és utólag is szükséges értékelni, ha a kiadó termékválasztéka ebből a szempontból romlik, az is bevételkiesést és készletnövekedést okozhat.

Mindezt cikkenként, cikkcsoportonként is érdemes áttekinteni a helyes következtetéshez. Az évenkénti valódi leltár hiánya és tagolatlan nyilvántartások, valamint a készletérték fiktív  emelésével előállított mesterséges eredmények akadályozzák a gazdálkodás felborult egyensúlyának felismerését.

A közelmúltbeli Könyvbazár ügy rávilágít arra, hogy a vevőállomány növekedése nem fizető partnerekkel szintén pénzhiányhoz vezet, és később az értékvesztés ill. követelés kivezetésekor az eredmény csökkenés is beáll. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy:

  • új szerződés kötésekor nézzük meg a partner anyagi helyzetét (pl. ingyenesen lekérdezhető mérlegeiből a tőke, pénzeszköz fedezet és likviditás mutatók alapján)
  • a fizetés késésre, elmaradásra azonnal reagálni kell, visszáruztatással, árukiadás leállításával. Szükség esetén nem kell visszariadni a jogi lépésektől sem.

Ha a vevőállomány aktualitását biztosító intézkedések elmaradnak, az  a csőd felé tereli a kiadót. Késő a mérlegből értesülni arról, hogy a magas vevőállomány által biztosított nem valós eredmény – hiszen nem történt értékvesztés, vagy hitelezői veszteség leírása – pénzügyileg nem sokat ér, a kiadónak nincs pénze.

A szállítóállomány növekedése – eladósodás a nyomdák, szerzők felé – szintén jelzés a pénzügyi gondokra. A lejárt tartozások arányának növekedése, vagy a fizetési késedelmes napok számának növekedése jelzi a gondokat, és nyilván nem lehet tartósan erre játszani.

Az újdonságok várható, vagy elért bevételhez viszonyított előállítási költségszintjének növekedése, a hozam csökkenése is eredményromláshoz, és pénzhiányhoz vezet.

Ne feledkezzünk meg a rezsi költségek indokolatlan növeléséről sem (a menedzsment juttatásai), másrészről pedig a csökkentésük címén az adminisztráció kiszervezéséről. Utóbbival gyakran együtt jár, hogy a valóságos gazdasági helyzet elemzéséhez adott időben szükséges információ nem áll rendelkezésre. Mindkét jelenség káros.

Mindezeket a kontrollokat egy kiadó normális működésébe célszerű beépíteni, és akkor  folyamatosan értékelni lehet a gazdálkodás romlását, vagy javulását.

 

A csőd elkerülése a könyvkiadóknál – 1.rész Az egészséges kiadói működés

A következő három blogom témája a pénzügyi csődhöz vezető jelek felfedezése, illetve megszüntetése külső források bevonása nélkül. Ehhez persze ismernünk kell az eredményes működés receptjét. Sok kiadó vezető hisz abban, hogy a készülő új  könyvek,  új projektek, esetleg több marketinggel jobban értékesülnek, és az átmeneti nehézségek megszűnnek. Ez ritkán szokott bejönni.  Az eredményes és operatív gazdálkodásból eredő pénztöbbletet is hozó könyvkiadói működést az alábbi modellel fejezhetjük ki:

Pénzbevételek –   tárgyévi előállítási költségek – rezsi költségek – készletváltozás   >     osztalékigény vagy adózott eredmény igény

Ha  figyelmesen átgondoljuk az összefüggést, három az éves mérleg nyitó és záró oszlopából származó különbözetet is találunk:

a.) Árbevétel +/- vevők állományváltozása = Pénzbevétel (csak a működésből eredő!)

b.) Kifizetett könyvkiadási ráfordítások +/- szállítók állományváltozása = tárgyévi előállítási költségek  (a rezsiköltségeket időszakonként állandónak tekintve!)

c.) Készletek változása, ha csökken az pénzbevételt jelent, ha nő az készletben  lekötött pénzt.

Ha a fenti képlet teljesül – eltekintve a befektetési, tőke, és hitelműveletek pénzügyi hatásától, azt mondhatjuk, hogy a könyvkiadási tevékenység pozitív pénztöbbletet, és eredményt termel. Persze természetesen több tényező is van, amit itt elhanyagoltam, de úgy gondolom, hogy rendes gazdálkodás mellett hatásuk nem jelentős (pl. egyéb követelések, adó- és járuléktartozások, értékcsökkenés, időbeli elhatárolások változása).