A csőd elkerülése a könyvkiadóknál – 2. rész a romlás jelei

A gazdálkodás egyensúlyának felborulását sok tényező okozhatja, vannak külső és belső kiadón belüli okai ennek. Ebből emelek ki néhány jellemző tényezőt. Minél előbb ismeri fel a kiadó ezeket a jeleket, annál könnyebben tudja a működési egyensúlyát helyreállítani.

A készletnövekedés tartóssá válik, és nem követi az árbevétel megfelelő arányú növekedése. Ezt több mutatóval is lehet elemezni, többek közt:

  • a megtérülési és forgási mutatók romlanak (árbevétel/átlagkészlet, értékesítés közvetlen költsége/átlagkészlet),
  • a kiadó raktárában növekvő- és a bizományosoknál lévő készletek csökkenő aránya a teljes kiadói készleteken belül,
  • korosított készletlista értékelése, az immobil (már partnerektől teljesen visszáruzott) készletek növekvő aránya, selejtezések hiánya,
  • az egyes könyvek értékesíthetőségét kalkulációkkal lehet tervezni, és utólag is szükséges értékelni, ha a kiadó termékválasztéka ebből a szempontból romlik, az is bevételkiesést és készletnövekedést okozhat.

Mindezt cikkenként, cikkcsoportonként is érdemes áttekinteni a helyes következtetéshez. Az évenkénti valódi leltár hiánya és tagolatlan nyilvántartások, valamint a készletérték fiktív  emelésével előállított mesterséges eredmények akadályozzák a gazdálkodás felborult egyensúlyának felismerését.

A közelmúltbeli Könyvbazár ügy rávilágít arra, hogy a vevőállomány növekedése nem fizető partnerekkel szintén pénzhiányhoz vezet, és később az értékvesztés ill. követelés kivezetésekor az eredmény csökkenés is beáll. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy:

  • új szerződés kötésekor nézzük meg a partner anyagi helyzetét (pl. ingyenesen lekérdezhető mérlegeiből a tőke, pénzeszköz fedezet és likviditás mutatók alapján)
  • a fizetés késésre, elmaradásra azonnal reagálni kell, visszáruztatással, árukiadás leállításával. Szükség esetén nem kell visszariadni a jogi lépésektől sem.

Ha a vevőállomány aktualitását biztosító intézkedések elmaradnak, az  a csőd felé tereli a kiadót. Késő a mérlegből értesülni arról, hogy a magas vevőállomány által biztosított nem valós eredmény – hiszen nem történt értékvesztés, vagy hitelezői veszteség leírása – pénzügyileg nem sokat ér, a kiadónak nincs pénze.

A szállítóállomány növekedése – eladósodás a nyomdák, szerzők felé – szintén jelzés a pénzügyi gondokra. A lejárt tartozások arányának növekedése, vagy a fizetési késedelmes napok számának növekedése jelzi a gondokat, és nyilván nem lehet tartósan erre játszani.

Az újdonságok várható, vagy elért bevételhez viszonyított előállítási költségszintjének növekedése, a hozam csökkenése is eredményromláshoz, és pénzhiányhoz vezet.

Ne feledkezzünk meg a rezsi költségek indokolatlan növeléséről sem (a menedzsment juttatásai), másrészről pedig a csökkentésük címén az adminisztráció kiszervezéséről. Utóbbival gyakran együtt jár, hogy a valóságos gazdasági helyzet elemzéséhez adott időben szükséges információ nem áll rendelkezésre. Mindkét jelenség káros.

Mindezeket a kontrollokat egy kiadó normális működésébe célszerű beépíteni, és akkor  folyamatosan értékelni lehet a gazdálkodás romlását, vagy javulását.

 

Értékvesztés a könyvkiadók készleteinél

Megosztom az alábbi  hozzám érkezett kérdést, év vége előtt mindig fel szokott merülni a könyvkészletek kezelésével kapcsolatban.

Érdeklődöm, van-e valamilyen általánosan elfogadott éves készlet-értékvesztési arányszám, amivel egy kiadó számolhat?

Az értékvesztés lényege a piaci elérhető (átlag-) ár és a könyv utókalkulált előállítási önköltsége közötti tartós és jelentős eltérés, ahol a bekerülési (előállítási és nyilvántartási) érték a magasabb. A későbbi értékesítéskor várható veszteség – év végi vizsgálat alapján az óvatosság elvének megfelelő –  “előre elkönyvelése” felhasználható a tárgyévi eredmény csökkentésére, a következő évek eredményének javára  Készletek esetében az értékvesztés csoportos megállapítására is mód van (%-s formában), ennek szabályait a számviteli politikában kell rögzíteni.  (Számviteli tv. 53-56§-k.).

Egy kiadó könyvei esetében a bevételként realizálható “piaci ár (átlagár)” az árrésekkel és engedményekkel csökkentett átlagosan realizálható bevételi érték.

Célszerű év végén kimunkálni, könyvenként és könyvcsoportonként olyan táblázatot, ahol számszerűsítik ezt a különbözetet, az eladott könyvekre. Az ebből nyert “(önköltség – bevétel)/ önköltség” mutató alkalmas lehet egyenként, vagy csoportosan is értékvesztés elszámolására. Fontos, hogy itt nem leárazást könyvelünk egyéb ráfordításba. Akciózni és leárazni bármikor lehet.

Amit rögzíteni kell az értékvesztési számításról, az három dolog:

  • a csoportképzés módszere, ha nem könyvenként végezzük el a számítást;
  • a piaci átlagárnak megfelelő realizálható kiadói bevétel számítása;
  • a különbözetnek megfelelő % képlete.

Válaszomból egyértelműen következik, hogy a kérdezett arányszám általában nem is létezhet.

 

A könyvek árszínvonala

A Libri – Shopline házasság kapcsán a Gazdasági Versenyhivatalt különösen érdekli, mi történik a kereskedelmi árrések emelésének következményeként, a kiadók meghatározta árakkal. Egyfajta árrugalmassági kérdésként is megfogalmazható ez: 1 % árrésemelés hány százalék könyváremelkedéshez vezet?  Ha a kiadó pontosan ugyanannyi bevételt akar kapni, több mint 2%-s áremelést kell végrehajtson (50% emelés előtti árréssel számolva).

Véleményem szerint a jelenlegi helyzetben – differenciálatlan  bizományi rendszer, túltermelés és állandósuló leárazások, kereslet és összforgalom csökkenés – nem fog a könyvek tényleges eladási áron mért árszínvonala emelkedni. Bármennyire furcsa is közgazdaságilag, nincs kapcsolat a két tényező között. Véleményem szerint az árrésemelés a kiadói bevételrész csökkenéséhez vezet, súlyosbítva a kiadók amúgy sem rózsás pénzügyi helyzetét.

Nem valószínű a hogy a hazai könyvszakma, tankönyvek nélküli közel 40 milliárd forintos, összforgalma a jövőben növekedne, ha ebből 48-60% árréstömeget (több mint 20 MdFt), mint kereskedelmi részt tekintjük, a maradék a kiadói árbevételrész. A két rész egymás rovására tud változni azonos könyvárak mellett.

Csak a piacon lévő könyvek számának jelentős (legalább 15-20%-s) csökkenése lenne képes az árszínvonalat növelni. Mint ismeretes a lassuló fogyás a régi könyveket is a piacon tartja, amelyhez még az új kiadások száma hozzájön. A kiadók általi könyvkivonásnak és selejtezésnek gátat szab a nyereség kimutatására való törekvés, tulajdonosi és banki kép szempontjából.

A bestsellereknél lehetősége van a kiadóknak olyan magas könyvár meghatározására, amely kisebb bevételszázalék mellett is magas hozamot biztosít, nem is beszélve a magas eladható példányszámról. Ez az évi 50-100 könyv azonban a forgalom kisebb részét képezi. Viszont az akciók és leárazások egyértelműen árszínvonal csökkenését okozzák, hiszen a leárazott könyvekből az árréstömeg és a kiadói bevétel egyformán csökken.

A könyv felárazások ritkák, mert ha a hasonló, azonos műfajbeli könyvek ára nem változik, a felárazás csökkentheti az eladott mennyiséget, és végül ez a könyv is az akciós vagy végleges leárazás sorsára juthat.

 Egészséges könyvpiacon – a hazai nem az – nincs a kereskedelmi árrésnek ilyen meghatározó szerepe, a könyvek kulturális értéke sokkal differenciáltabb, a kiadók számára megtérülő árképzéseket tesz lehetővé, ott a keletkező haszon differenciált elosztása valósul meg a kiadó és a könyvéért versenyző terjesztők között.